A természettel való közvetlen érintkezés, túrázás, wellness és rekreáció, masszázs, stb. közérzetileg valóban pozitív relaxációs hatásokat váltanak ki, azonban tudnunk kell, hogy ezek ideiglenes és rövid távú hatások. Nem beszélve arról, hogy a pénztárcánkat, a céges házi pénztárat is alaposan megterhelik az ezekre fordítandó kiadások (ráadásul még adózni is tetemesen kell utána).

A relaxáció nem az ideiglenes és rövid távú érzeteket keltő módszerek összességét jelenti, hanem ennél sokkal többet! (Ha azonnali stresszoldásra lenne szükség, ahhoz szakértőnk itt mutat néhány azonnal használható trükköt!)

Mi is a relaxáció valójában?

A relaxáció középkori, francia eredetű, jogi szakszó, azt jelenti: „elengedni a rabot”. Szemléletes nem igaz? Átvitt értelemben fel kell tenni a kérdést: mit is engedek el? Milyen „rabot”? Nos azt, amelyik gúzsba köti lelkemet, szétfeszíti testemet, és ködösíti az elmémet.

A relaxáció tehát azoknak a módszereknek a gyűjtőfogalma, amelyek segítik a feszültségek testi-lelki és szellemi elengedését és rávesznek arra, hogy szabaduljak meg a rossz kötöttségeimtől.

A relaxáció tágabb értelemben a „lelki utak” tudományosan megfogalmazott specifikus gyűjtőneve. A relaxáció során figyelmemet befelé fordítom, és gondolataimat a kívánt változások elérésére fordítom. Még szűkebb értelemben a relaxáció a pszichoszomatikus (az elme által a lélekre és a testre, azaz „szoma”-ra gyakorolt megnyugvás, feloldás) működési egyensúly elérését célzó módszerek. Az izomzat ellazítása, ellazulása az indító szakasza, melynek következménye az egész testre kiterjedő szervezeti „béke” és nyugalom. Nagyon leegyszerűsítve a relaxáció ellazulást jelent, a túlfeszített, ideges, szorongó, zaklatott, feszült állapotok természetes orvossága.

Két nagyobb csoportja létezik:

1. aktív
2. és passzív

Az aktív pihenésként is előnyben részesített élmények, mint kocogás-futás futópadon, vagy gyalogtúrák, vagy a nagy röppályájú aktivitások (kézilabda, foci, tenisz, squash, boksz), mozgásformák élettanilag teremtik meg az aktív mozgás/akció utáni természetes megnyugvás, ellazulás, testi-lelki harmónia állapotát. Aktív relaxációkor tulajdonképpen „a test segít a léleknek” ellazulni.

A XX. század elején egy amerikai neurofiziológus (Edmund Jacobson) bizonyította, hogy bármely, ingerelt harántcsíkolt izomzat (pl. rágóizmok, karizmok, nyakizmok, stb.) az ingerlést vagy innervációt követően alacsonyabb tónusú lesz, mint az aktivizáció előtt. Ezért elmondható, hogy a testünk harántcsíkolt izmainak, megfelelő sorrendben való végigfeszítése (természetesen a megfelelő technika mellett), majd az azt követő spontán tudatos izomellazítás hatására amellett, hogy teljességgel megéljük a feszített és ellazított izomzat különbségének teljes érzetét, átéljük a test-lélek együttes ellazulásának élményét.

Ezt hívjuk progresszív relaxációnak, amelyet a nyugati kultúrában jellemzően a tengerentúlon, Amerikában favorizálnak. A technika gyakorlása révén a műveletsor programozódik, bevésődik az idegrendszerbe, annak is az automatizmusokat programozó (un. szubkortikális) szintjére.

A módszer megtanulása és használata révén olyan testi-lelki-szellemi (pszichofiziológiai) egyensúlyt érünk el, amely megegyezik a harmónia élményének. Hozadéka ezen felül, hogy fokozott testtudatosságot, izomérzetet, mozgáskoordinációt, és fizikai állóképességet emeli magasabb szintre.

Kép:sxc

A passzív relaxáció során, „az elme segít a testnek” az ellazulásban (ellentétben az aktív relaxációval, amikor a test segít a léleknek). Ezek során, fejben vezetett (mentális) ellazító műveletek zajlanak. Ezeket kétféle módszertani csoportba sorolhatjuk:

• passzív koncentrációs módszerek,
• vagy szellemi koncentráló, figyelem összpontosító műveletekkel zajló módszerek.

Passzív koncentrációs relaxációk során várakozó, megengedő és a belső történéseket (érzetek, érzések, gondolatok) megfigyelő és elfogadó állapotban vagyunk. Ennek „klasszikus” technikája a főként európai relaxációs kultúrában használatos autogén tréning. Fő hatása, hogy újra normalizálja a szervezetünk vegetatív működésprogramját és emellett pozitív élettani jelentőségekkel bír. mint pl. fokozza az immunitást, csökkenti a vérnyomást, stabilizálja a szívritmust, csökkenti a „rossz” zsírsavak szintjét a véráramban, növeli az oxigén ellátást.

A figyelem összpontosító relaxációkban, a tudatban tartalmakat képezünk, amelyek lehetnek szavak, mondatok, képek, instrukciók, elvárások, szándékok. Fokozott figyelem és éber jelenlét jellemzi. Leginkább ismert módszere a meditatív relaxációk (meditációk). Ennek legismertebb és a tudományos stressz kezelésben is használt „Mindfullness” vagy Tudatos jelenlét módszere (Jon Kabat-Zinn nevéhez fűződik).

A meditáció kétféle típusát különböztetjük meg:

• irányított meditáció: valamire irányítjuk a figyelmünket, ami lehet tárgy (pl. gyertyafény); lehetnek szavak, mondatok (mantrák), amik általában a légzésünk ritmusával vannak összhangban (pl. hosszas belégzésre „belégzés” szó, lassú és elnyújtott kilégzésre „kilégzés” szó ismételgetése); és lehetnek képi szimbólumok (pl. szív és fény), amiket addig használunk, amíg eggyé nem válnak, össze nem kapcsolódnak.
• nem irányított meditáció: a meditáló hagyja magát a saját belső elmélyülési folyamatára hagyatkozva vezéreltetni, anélkül, hogy bármilyen szimbólumot használna ehhez. Mondhatjuk úgy, hogy a spontán belső képekre bízza a meditáló a meditatív állapot létrejöttét.

Közös kívánalom mindkét típusban a szétszórt és sokfelé irányuló figyelem fókuszba helyezése, mint a nagyítón a napfény sugarainak összegyűjtése és egy pontba/fókuszba irányítása.

Végül még két technika, amelyeket minden relaxációban használhatunk:

• imagináció: „imágó”-val, azaz képekkel, képmásokkal dolgozunk az elménkben. Ilyenkor már ismert valóságképeket hívunk lelki szemünk elé, anélkül, hogy annak valóság megfelelője éppen ott lenne.
• vizualizáció: képpé alakítást jelent. Szavakban elhangzott dolgot, fogalmat, helyzetet képzelünk el képszerűen, szemléletesen, mintha látnánk. A tudatunknak kell teremtő munkát végeznie, kreatívan alkotnia.

Miből ismerheti fel relaxációs állapotot?

A tartósan fennálló relaxált állapot eltér az éber, kifelé a külvilágra figyelő (bal agyfélteke által vezérelve) szellemi állapottól. Közös jellemzőjük a módosult tudatállapot, a testi történések vagy lelki folyamatok megfigyelésére vagy kísérő követésére való belső irányulás.

Módosult tudatállapotban az agyi tevékenység lecsökken. A mindennapos béta agyhullám szintről (30-35 Hz) alfa-téta agyhullám tevékenység (4-13 Hz) felé változik az agyi elektromos feszültség szint. Ennek hatására szubjektív megnyugvás és szorongás csökkenés áll elő.

A relaxáció ereje az üzleti oldalról

Egy cégvezető legértékesebb, legdrágább értéke: az idő! Amire időt szánunk, az lesz a miénk! Ez örök igazság. Üzleti szempontból a legjobb befektetés, amit eddig tehetett az életében! Olyan pszichológiai tőke, amellyel az egyensúly, a harmónia és magabiztosság hármasát állandósíthatja életében. Adjon tehát időt Önmagára. Ezt egész lénye, teste, lelke, érzelemvilága meg fogja hálálni és örök szövetségesévé válik és befektetésként sokkal többet hoz, mint amennyit beletesz.

Jó utazást és felfedezés kívánok!

Horváth Emil Stresszor mentor www.stresszormentor.hu