Sok múlik egy kis jóindulaton, megértésen
Karrier és magánélet egyszerre nem létezik - vágja az arcunkba a metró hideg fuvallatával az egyik napilap publikációja. "Akinek a munkája csak eszköz és nem öncél, az nem ideális munkaerő, mert a profitráta az eszményi humán erőforrás boldogságának forrása." Elgondolkodtató ez a gondolatsor, hiszen a lapunkhoz beérkezett olvasói észrevételekből sem sugárzik más, mint hogy nem értékelik az embert emberként munkahelyén, a válsággal megszűnt létezni a családbarát munkahely, ha egyáltalán van/ volt ilyen, hiszen a költségcsökkentés és a vállalat puszta léte mindent felülír. De sajnos gyakori panasz az is, hogy a gyerekes szülőknek saját kollégáik tesznek keresztbe. A gyerekekkel/családdal ugyanis folyamatosan foglalkozni kell, ez pedig rugalmas munkavégzést, a főnök és a kollégák részéről megértést - nem kivételezést - igényel.
Meg kellene érteni, hogy nem lehet mindent vállalati politikával, törvényekkel megoldani, de a teljes elutasítással, közönnyel sem. Tudniillik már rég nem arról van szó, át lehet-e úgy szervezni a munkánkat, hogy távmunkában is elérhetőek legyünk, részmunkaidőben vagy éppen rugalmas munkaidőben dolgozzunk, mert ez nem a munka elvégzéséről szól. Kultúránkban ugyanis elvárás a munkahelyen kizárni a lelki élet minden rezdülését és annak az illúziónak a fenntartása is, hogy munkaidőben nem létezik más, csak a munka. Az ember azonban nem gép. Egy kis jóindulaton múlik csupán, hogy odafigyelünk-e a másik emberre. Hiszen mi teszi az életet élhetővé? De addig is, itt van egy kormánytervezet, amely kötelezővé tenné a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását a közszférában. A versenyszférában pedig továbbra is maradnak a farkastörvények.
Kötelező részmunkaidős foglalkoztatás a közszférában
Kötelező lesz jövőre a közszférában részmunkaidőben alkalmazni a gyesről, gyedről visszatérő kismamákat, így akarják számukra megkönnyíteni a visszatérést a munkába - legalábbis ezt tervezi a kormány. A törvénymódosítás nyomán a munkáltató köteles lenne a munkavállaló kérésére a kinevezést módosítani és heti húsz órának, illetve a korábbi kinevezés szerinti munkaidő felének megfelelő munkaidőt megállapítani. A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás a munkavállaló kérelme szerinti időpontig, de legfeljebb a gyermek három éves koráig tart. Vagyis a dolgozó egyoldalú döntését a munkáltató köteles elfogadni - amellett, hogy az elbocsátással kapcsolatos egyébként is fennálló védettsége megmarad.
Foltytatás a HRPortálon.