Szakemberek egyetértenek abban, hogy a határokon és régiókon átlépő migráció a XX. század második felétől tömeges és globális jelenséggé vált. A bevándorlás fő célterületei Nyugat-Európa és Észak-Amerika. A gazdasági határokkal a munkaerő-piaci határok is felpuhultak, az emberek gazdasági megfontolásból, életminőségük javítása céljából vándorolnak el országukból. Ez az előnyök mellett azonban kockázatokat is tartogathat a befogadó társadalmak számára, különösen, ha nagy tömegben érkeznek a bevándorlók. Szociológiai szempontból nézve a bevándorlók többsége fiatal, de mindenképpen aktív korú és rendelkezik valamilyen képzettséggel - írja le a jelenséget Dr. Örkény Antal, az ELTE tanszékvezető professzora.

Népességrobbanás után

Dr. Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet kutatásvezetője, a közelmúltban megjelent "Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok" című könyv szerkesztője és szerzője elmondta: Nyugat-Európa és Magyarország között bevándorlási tekintetben lényeges különbségek mutatkoznak. A fejlett európai országokba a múlt század nyolcvanas éveinek végéig jobbára képzett bevándorlók érkeztek, akik fontos munkapiaci szegmenseket fedtek le. Egy részük végleg letelepedett, másik részük később hazatelepült, és odahaza kamatoztatja külföldön szerzett tudását vagy vagyonát. A kilencvenes években a helyzet alapvetően megváltozott. Miközben részben megszűnt az igény a külföldi munkaerő iránt, addig a Földközi-tenger délkeleti sávjában elhelyezkedő országokban máig tartó népességrobbanás kezdődött.

Ezt az exponenciálisan növekvő embertömeget ezek az országok nem képesek eltartani, számukra munkalehetőséget biztosítani. Az iszlám világ és a harmadik világ országaiból érkezők a jobb élet reményében igyekeznek a fejlett világba települni. Többségük képzetlen fiatal, nem beszéli a célország nyelvét, nincs felkészülve a kihívásokra, gyakran nem is tudja pontosan, melyik országba szeretne jutni az EU-n belül. Jelentős részük illegális bevándorlóként érkezik, biztosítás illetve jogvédelem nélküli illegális munkavállalóként talál megélhetést vagy a bűnözői szubkultúra részévé válik, és végül szükségképpen fennakad a bűnüldözés vagy a közigazgatás szűrőjén.

Ezzel szemben Magyarország az Európai Uniós taggá válásáig nem fogadott be Európán kívüli menekülteket. Így elmondható, hogy a hazánkba igyekvő bevándorlók döntő többsége elsősorban a határon túli magyarokból eredt. Ezt a hallatlan migrációs előnyt azonban hamarosan elveszítjük, hiszen a minket gazdaságilag leköröző környező országok, különösen Románia és Szlovákia ma már bérszínvonal, általános gazdasági és társadalmi környezet tekintetében is azonos vagy jobb feltételeket kínál, mint Magyarország. A nálunk korábban munkavállalási céllal megjelenő határon túli magyarok és más külföldiek közül sokan hazatérnek, vagy fejlett európai országok felé veszik az irányt.

Érdekek által vezérelt bevándorlás

Dr. Örkény Antal szerint a migrációban "push and pull", vagyis taszító és szívó hatások érvényesülnek: a kibocsátó országban munkaerő-felesleg jelenik meg, vagy az emberek a rossz életkörülmények, esetleg üldöztetés miatt kényszerülnek távozásra. A szívó hatás pedig két módon valósulhat meg. Az első, amikor képzett munkaerő iránti igény vonzza a fejlettebb világba a magyar orvosokat vagy az indiai informatikusokat. Míg a másik esetben: a befogadó országban a honos népesség által nem preferált vagy elutasított, alacsony státuszú, alacsony díjazású, képzést nem igénylő munkakörök is vonzóak lehetnek a képzetlen külföldiek számára. Az egykor Németországba érkező jugoszláv és más vendégmunkások egy része is képzetlen vagy alacsonyan képzett volt, de akkoriban még volt rájuk igény. Ha egyszer elindul a tömeges bevándorlás, nehéz megállítani. A külföldi munkavállalásra a kibocsátó országokban családi megélhetési stratégiák épülnek, a dolgozó bevándorlókat követik a családtagok, házastárs, gyerekek. Ebből pedig konfliktusok keletkezhetnek.

Folytatás a HRPortálon.