Ma, egy tragédia árnyékában az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapján meg kell szólaljunk! A számok mögött emberi történetek állnak. Egyre több azoknak az aránya, akik nem segélykiáltásként, hanem végső döntésként választják az öngyilkosságot. Ezt mutatja az is, hogy erősödnek az előre láthatóan visszafordíthatatlan formák. Az adatok szerint az öngyilkosságot elkövetők közel 80 százaléka férfi. Ez arra figyelmeztet, hogy sok férfi ma is segítségkérés nélkül küzd terheivel, mert a vélt társadalmi elvárások miatt nem beszélnek a fájdalmaikról (a férfi nem sír).

Bár a jelek sokszor rosszul, de azért láthatók. Az öngyilkosságok nem egyik pillanatról a másikra következnek be. A háttérben hosszú ideje fennálló problémák érzetei állnak. A baj jelei ott vannak, de nem vesszük észre ezeket. Hazánk sajnos még az élmezőnybe tartozik, bár összehasonlíthatatlan a helyzet a rendszerváltás előtti számokkal. Még mindig az EU harmadik legrosszabb mutatójával szereplünk az öngyilkosságok arányát tekintve. Ez azt jelenti, hogy az összevetésben ma is sokkal több élet szakad meg idejekorán, mint sok más országban. Az idősek körében a 2.hely környékén állunk. A tendencia független a politikai-gazdasági helyzettől, sokkal inkább az elfojtás, az oda nem figyelés, borúlátás amik közrejátszanak. Figyeljünk egymásra! Egy jó szó, egy őszinte "hogy vagy? „életet menthet. Merjünk segítséget kérni! A lelki fájdalom súlyosabb, mint a testi, de kezelhető.