A börtönpszichológusok szerint a fő problémát az jelenti, hogy a gyilkosok között vannak olyanok, akikről pontosan lehet tudni, ha kiengedik őket, akkor újra ölni fognak. Egyszerűen azért, mert genetikailag nincs meg bennük az élet értékének kódja. Ezek a gyilkológépek nagyon hasznosak lehetnek háború idején az ellenség ellen, hiszen saját életüket sem féltik és így bármilyen veszélyes hadműveletben bevethetők. Magyarországon a móri eset is teljesen jellemző módon ért véget, a végül elkapott valódi tettes öngyilkos lett a börtönben, miután a saját életét sem tekintette értéknek.

Magyarországon a rendszerváltozást követően szinte azonnal megszűnt a halálbüntetés. Az Alkotmánybíróság megalakulásuk után röviddel, 1990. október 24-én minősítette alkotmányellenesnek a halálbüntetést. Vélhetően a testület tagjait befolyásolta a vérbírók 56 utáni tevékenysége, a több ezer kivégzett emléke, mert ők maguk is bizonytalanok voltak igazukban. Az Index szerint a határozathoz Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

Az alkotmányban vannak olyan tételek, amelyekből levezethető a halálbüntetés tilalma, és vannak olyanok, amelyek ennek ellenkezőjét jelentik. Ezt az ellentmondást mindenképpen fel kell oldani. Mivel az ellentmondás az alkotmányban van, annak feloldása nem az Alkotmánybíróság, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

Strausz János büntetőbíró, aki 1998 és 2004 között volt a testület tagja, szintén „különvéleményt” fogalmazott meg.