A közösségi média tereiben is zajlik az a diskurzus, hogy az Orbán-kormányt csak úgy lehet leváltani, ha a kisebb ellenzéki pártok nem indulnak el a választásokon, hogy a kormányváltást akarók szavazatai mind a legnagyobb ellenzéki pártot (vagy, korábban pártszövetséget) erősítsék tovább. Mások a kisebb pártok indulása mellett azzal érvelnek, hogy sokan vannak olyanok, akik pártjuk visszalépése esetén sem szavaznának a legerősebb ellenzéki pártra, sőt, vannak, akik nem is vennének részt ilyen esetben a választásokon, így a visszalépések összességében ellenzéki szavazatok elvesztéséhez vezethetnek. A kérdésfeltevés legitimitását az is jelzi, az ellenzéki nyilvánosságban rendre éles viták alakulnak ki róla, a visszalépés és az elindulás mellett is indulatosan állnak ki a felek.

A pártpreferenciák vizsgálata során a válaszadóknak egy, a valóságban nem létező szituációba kell beleképzelni magukat, ti. abba, hogy a választásokra „most vasárnap” kerül majd sor. A pártok visszalépése esetén várható szavazói mozgások direktebb vizsgálatát tovább árnyalja, hogy ebben az esetben egy további feltételt is el kell képzelniük a válaszadóknak, azt, hogy az általuk választott párt visszalép a választástól – meg kell jegyezni, hogy kisebb pártok táborait ilyen módon nehezebb vizsgálni támogatottságuk alacsonyabb szintje miatt, de az irányok és a trendek körvonalazhatóak.

Az IDEA Intézet a következő hetekben, több, országosan reprezentatív felmérés adataira támaszkodva részletesebben járja körül ezt a kérdéskört a DK-ra, az MKKP-ra és a Mi Hazánkra koncentrálva. Arra a három pártra, amelyeknek a nyári végi, ősz eleji pártpreferencia felmérések szerint lehet esélye 2026-ban az 5 százalékos parlamenti küszöb elérésére. Sorozatuk első részében a DK támogatói bázisát vizsgálják meg, a következő részekben az MKKP és a Mi Hazánk szavazóinak a viselkedését is hasonló módon veszik majd szemügyre.