Ebből is ered, hogy sikertelenségük okát csak a rossz jövedelmi viszonyokban vélik felfedezni a pedagógusok, miközben más értelmiségi szakmákban nem halljuk úton-útfélen ezt a panaszt. Az ugyanazon közalkalmazotti bértábla szerint fizetett levéltárosok, szociológusok, kutatók munkaidő után is tudományos kérdéseket forgatnak a fejükben. A tanárok jellemzően nem törődnek szaktárgyuk fejlődésével. Pedig a munka minőségét az érdeklődés, az ön- és továbbképzés fenntartásával lehetne javítani. A kötelezően elvégzendő tanfolyamok inkább módszertani jellegűek, hogy a mostani generációhoz új metodikával lehessen közeledni.
Az oktatásfejlesztők álláspontja az, hogy a tanárokkal szintén szervezett formában kellene megismertetni szűken vett területük, például a kémia vagy a történelem legújabb eredményeit. És nem riadnának vissza attól a tanácstól sem, hogy amikor valamely körzetben iskolabezárásra kényszerülnek a fenntartók, mérlegeléskor a kompetenciamérések adatait se hagyják figyelmen kívül. A folyamatosan rosszul teljesítő intézmények tanulóinak gyenge teljesítménye ugyanis a tanári munkát is minősíti.
