„Az emberek egyre tovább élnek, és a nyugdíjrendszer finanszírozása egyre többe kerül az államnak, a munkáltatónak és az egyénnek is – mondta Horváth Gyula, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese. – A jövő nyugdíjasainak biztonságát megoldani közös feladat. Erre egyedül egyik fél sem lesz képes.”
Az Aegon Nyugdíj-felkészültségi Kutatásában megkérdezettek arra számítanak, hogy nyugdíjas kori jövedelmük közel felét (46 százalékot) az állami nyugdíjrendszer fogja biztosítani a számukra. Spanyolországban a legmagasabbak az ezzel kapcsolatos elvárások (64 százalék), míg Indiában a legalacsonyabbak (25 százalék). Az Egyesült Államokban élők a nyugdíjaskori jövedelmük 43 százalékára számítanak a társadalombiztosítástól, és egyéb állami juttatásokból.
A kutatásban vegyes kép rajzolódott ki a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatos nézetekről, hiszen ez hatással van a juttatásokra való jogosultságra, ellensúlyozandó a hosszabb várható élettartammal járó magasabb kiadásokat. Világszerte a megkérdezettek mindössze 20 százaléka ért egyet a várható élettartam kitolódása miatt a nyugdíjkorhatár emelésével, míg az Egyesült Államokban kissé másképp vélekednek, ott 32 százalék ért egyet a nyugdíjkorhatár emelésével.„A nyugdíjkorhatár emelése komplex kérdés. Egyrészt előkészítheti a terepet arra, hogy az emberek tovább maradjanak aktívak, és hosszabb időn át tegyenek félre a nyugdíjas éveikre. Másrészt csak akkor lesz sikeres, ha az idősebb generáció foglalkoztatásában is lesznek erre lehetőségek” – mondta Horváth Gyula.
Mivel óriási a nyomás az állami társadalombiztosítási rendszereken, a kutatásban azt is megkérdezték, hogy az államnak milyen lépéseket kellene tennie az egyre növekvő kiadások fedezésére, és a legtöbben érzik, hogy reformokra lenne szükség:
- 31 százalék szerint az államnak növelnie kellene a társadalombiztosítási juttatásokat, részben az adók emelésével, anélkül, hogy az egyéni kifizetések értéke csökkenne;
- 15 százalék szerint az államnak csökkentenie kellene a kiadásokat a juttatások csökkentésével, az adók emelése nélkül; és
- 27 százalék szerint az államnak az előző két megoldás vegyítésével kellene kezelnie a helyzetet.
„A nyugdíjas évekre takarékoskodni elengedhetetlenül fontos mindenkinek. A nyugdíjra való felkészülés kulcsa a megfelelő megtakarítási szokások kialakítása, és a kellő időn át történő rendszeres takarékoskodás” – mondta Horváth Gyula. A megkérdezettek mindössze 26 százaléka véli úgy, hogy jó úton jár a nyugdíjjal kapcsolatos jövedelmi céljai elérésében.
A megtakarítási szokások terén a kutatásból kiderült, hogy világszerte a munkavállalók mindössze 38 százalékát teszik ki az ún. „rendszeres megtakarítók”, akik rendszeresen tesznek félre a nyugdíjas éveikre, és 23 százalékra tehetők az „alkalmi megtakarítók”, akik időnként tesznek félre valamennyit erre a célra.
A kutatás egy fontos lehetőséget tárt fel a munkáltatói nyugdíjprogramokkal kapcsolatban. A munkavállalók automatikus beléptetése munkáltatói nyugdíjprogramba a megtakarítással nem rendelkezőket elindíthatja a rendszeres megtakarítások irányába.
A kutatásban részt vevők 65 százaléka tartja nagyon vagy valamelyest vonzónak az éves jövedelem 6 százalékát kitevő levonás mellett a munkáltatói nyugdíjprogramba való automatikus csatlakozást.
„A megtakarítások összegének növelése mellett a munkavállalókra nagyobb egyéni felelősség hárul a nyugdíjtervezésben” – mondta Horváth Gyula. Világszerte a munkavállalók csupán 13 százaléka rendelkezik írásos nyugdíjtervvel.
A rugalmas nyugdíjba vonulásé a jövő
„Az emberek úgy számolnak, hogy 20 évet fognak leélni nyugdíjasként, de a valóságban ez az idő ennél hosszabb is lehet. A várható élettartam növekedésével hosszabb idejű munkavégzésre lesz szüksége az egyénnek a nyugdíjas évek megfelelő finanszírozásához” – mondta Horváth Gyula. – A munkában töltött idő kitolódása jótékonyan hat az aktív életmódra, és az egészséges idős korra is.”
Sok munkavállalónak a nyugdíjazás a teljes munkaidős elfoglaltság helyett részmunkaidős foglalkoztatást jelenthet. Másoknak egy más szerepkörben való helytállást, vagy a meglévő munkájuk folytatását. A nyugdíjazás hagyományos értelmezése, miszerint valaki egyik napról a másikra abbahagyja a munkát, hamarosan idejétmúlt fogalommá válik.
A munkáltatók azonban nem mindenben tudnak megfelelni azoknak az új elvárásoknak, hogy a munkavállalók tovább tudjanak dolgozni, és fokozatosan nyugdíjba menni. A munkavállalók 58 százaléka szerte a világon nagyon vagy különösen fontos lehetőségként tekint a fokozatos nyugdíjba vonulásra, miközben csupán 28 százalék mondta, hogy a lehetőség számukra nyitva áll.
Azoknak a válaszadóknak az 57 százaléka, akik nyugdíjasként is dolgozni szeretnének, legfőbb okként az aktív életmód és a szellemi frissesség megőrzését jelölték meg, 37 százalék szereti a munkáját, és 70 százalék pedig jövedelmi és megtakarítási megfontolásokból tenne így.
„A nyugdíjrendszerek szerte a világban hatalmas pénzügyi szorításban vannak a várható élettartam kitolódása és a társadalom elöregedése miatt. A nyugdíj finanszírozásának költsége egyre jobban az egyénre tevődik át, és sokan nem takarékoskodnak kellőképpen” – mondta Horváth Gyula. – Az embereknek abban kell segíteni, hogy minél több lehetőségük legyen megtakarítani, sokkal könnyebben hozzájussanak a megfelelő tanácsokhoz, a tervezéshez szükséges eszközökhöz, és képesek legyenek meghosszabbítani a munkában töltött éveik számát. Ébresztőt kell fújni a világnak.”
