A karriertanácsok Paolo Gallótól, a Világgazdasági Fórum (WEF) HR-esétől származnak, aki A siker ranglétrája címen írt könyvet a témában olaszul. Sok embert látott már megragadni a szintjén, és sokat felemelkedni magas beosztásokba, szóval tudja, miről beszél.
Akár tetszik, akár nem, még a lapos szervezetek korában és már a közepes vállalkozásoknál is törvényszerű, hogy a tehetséget előbb-utóbb előléptetik magasabb, felelősségteljesebb pozíciókba. Sajnos van, hogy az élet úgy alakul, mindig csak másokat... Hogyan javítsuk esélyeinket?
1. Használjuk a kapcsolati tőkénket
Mindannyian hálózatok részei vagyunk. Közösség része voltunk az alma materünkben, a vallásunkban, vagy épp azokkal együtt, akikkel rendszeresen sportolunk, és még számos más helyen. Amikor az ember határozott ideákkal a fejében keres valamilyenfajta állást, ne habozzon utánakérdezni akár élőben, akár e-mailben az ismerősei körében, hallottak-e megüresedett állásokról, illetve van-e igény új munkaerőre ott, ahol ők dolgoznak!
De nem csak állásváltás esetén érdemes az ismerősökre támaszkodni. Egy kávé mellett nyugodtan elbeszélgethetünk velük saját munkatapasztalataikról. Biztosan mondanak olyan sztorikat, amelyekből tanulni tudunk. Gallo felidézte egy indiai nő példáját, aki bár gazdag munkatapasztalatra tett szert, és sokat dolgozott, sosem járt Indián kívül. Amikor Washgintonban kapott állást, amerikai munkatapasztalattal rendelkező honfitársaihoz fordult praktikus jó tanácsokért, akik örömmel segítettek neki.
2. Ne az érdekeljen bennünket, mit tehet értünk a munkaadó, hanem hogy mi mit tehetünk érte
Az emberek nagy része csak azzal van elfoglalva, hogy mit nyújt neki egy adott állás, illetve mit jelentene az előléptetés, milyen előnyökhöz juthatna általa. Mennyivel jelent több jövedelmet, nagyobb státuszt, mint az előző pozíció.
Hasonlóképpen működik ez akkor is, ha új állásra pályázunk. A cég valamilyen saját igényét akarja kielégíteni, az ideális jelöltnek a lehető legokosabbnak, legképzettebbnek, leghatékonyabbnak kell lennie a munkakör betöltésére. Vagyis e kontextusban a munkaadó igényeinek függvényében létezik az illető, nem pedig fordítva. Csak azért, mert már régóta a cégnél vagyunk, ne várjunk előléptetést.
3. Illeszkedjünk be a munkahelyi kultúrába
Minden vállalkozásnak sajátos munkahelyi kultúrája van. És nem minden ember illik bele minden céges modellbe. Ez már alapszintű munkavállaló esetén is komoly gondokat okozhat, de vezetői szinten biztos, hogy nem fogunk megfelelően teljesíteni, ha a cég és a saját értékeink, kommunikációs stílusunk, munkamódszereink, vagyis a kultúránk gyökeresen eltér a vállalatétól.
Természetesen sok esetben érdemes megpróbálni alkalmazkodni, de ha az ellentétek nagyon mélyek, és nem is tetszik igazán, amit a cég elvárna ezen a területen, akkor lehet, hogy jobban tesszük, ha máshol próbálunk karriert építeni.
A felettesünknek kell jelenteni, az ő irányába tartozunk elszámolással, tőle kapunk utasításokat, instrukciókat, ő ítéli meg a teljesítményünket. Gyakran a súrlódásoktól nem mentes főnök–beosztott viszony nagy frusztrációt eredményezhet, míg a harmonikus munkakapcsolat óriási megelégedettséget okoz mindkét félben. Ez pedig az alapja annak, hogy egy adott pillanatban mi merüljünk fel, mint a következő, aki kinevezést kap.
A jó viszonyhoz az kell, hogy tudjuk, mi idegesíti a főnököt, és mitől elégedett. Nem kell „benyalni” neki (lehet, hogy éppen ez taszítja), de valamelyest adaptálódni kell a szokásaihoz. Minden főnök más. A hosszú, részletekbe menő értekezleteket szereti? A rövid, frappáns beszélgetéseket? Inkább e-mailen intézi a dolgait vagy telefonon? A formális, merevebb kommunikáció híve, vagy az informális, lazább megnyilvánulásoké? Van bármilyen hobbija, ami minket is érdekel?
Nem árt, ha minderre hamar rájövünk, mert ez fogja meghatározni a munkakapcsolatunkat.
5. Ne kérjünk előléptetést
Az előléptetés és a fizetésemelés a leginkább vágyott jutalom a cégen belüli munkaerőversenyben. Érthető, hogy az emberek többsége szeretne rájönni, vajon mikorra számíthat az egyikre vagy a másikra. De Gallo szerint soha nem szabad megkérdezni a főnököt, vajon mikor lehet esedékes az előléptetés. Inkább azon agyaljunk, hogyan tudjuk kiérdemelni.
Ráadásul az előléptetést nem adják ingyen. A felelősségi kör és feladatok növekedésével jár. Tehát mielőtt nagyon beleélnénk magunkat a dologba, gondolkodjunk el azon, hogy készek vagyunk-e még több áldozatot hozni, még nagyobb erőbedobással munkálkodni a cég sikere érdekében. Készek vagyunk később hazajárni és emiatt párkapcsolatunk harmóniáját kockáztatni? Az előléptetés árát párunk, gyerekeink is megfizetik. Tényleg ezt akarjuk? Nem árt ezt tisztázni magunkban elsőként.
6. Puhatoljuk ki a cég informális hatalmi struktúráját
Muszáj tájékozódnunk arról, kik a legfontosabb alakok a cég informális hatalmi struktúrájában. A hivatalos pozíció csak egy dolog. Minden vállalkozásnál vannak rövid utak, hosszú évekre visszamenő munkakapcsolatok, amelyek sokszor átnyúlnak a hierarchián.
Kerüljünk képbe minél hamarabb azt illetően, ki kinek a bizalmasa, ki kire hat, kit becsülnek meg leginkább, kinek van aranyat érő munkatapasztalata, akihez ezért sokan fordulnak tanácsért, ki tud elintéz(tet)ni dolgokat gyorsan és eredményesen, s ki az, aki magas beosztása ellenére sem hatékony ilyen-olyan feladatokban vagy témákban, ezért nem érdemes hozzáfordulni ezekkel.
Ha mindezekkel tisztában vagyunk, sok felesleges kört spórolunk meg.
7. Ne paktáljunk le az ördöggel
Minden karrierben eljönnek olyan pillanatok, amikor erkölcsi dilemmákkal nézünk szembe, és etikus döntéseket kell hoznunk. Nemcsak a politikusok terepe a diplomácia és a háttéralkuk, kicsiben a cégekben is éppúgy szükség van ezekre. Konfliktusok, érdekellentétek, nyílt vagy burkolt harcok, lojalitás és szimpátiák, intrikák és árulások mentén kell navigálni munkavégzésünket.
De nem paktáljunk le az ördöggel! Mi van, ha a főnök azt kéri, hogy egyik haverját hozzuk helyzetbe beszállítóként? Vagy ha egy beszállítói státuszra ácsingózó cég felajánlja, hogy befizet minket egy konferenciára? El szabad fogadni, vagy ez már egyértelműen azt jelenti, hogy megkörnyékeztek? Mi van, ha a főnökünk arra kér, hogy nem igazán objektív okok miatt rúgjuk ki egyik beosztottunkat, mert a főnöknek romantikus viszonya volt vele, és szeretne tőle megszabadulni? Megtegyük? Gallo is azt tanácsolja, cselekedjünk úgy, hogy később azt érezhessük, lelkiismeretünk tiszta marad. Nem csak nyugodtabban alszunk majd, de hosszú távon a karrierünk szempontjából is ez az, ami beválik.
Forrás: WEF
