Az interjú eredetileg a Piac&Profit most megjelent száma jelent meg. A lap emellett számos aktuális társadalmi és politikai kérdést feszeget pártatlanul, szókimondóan, miközben a vállalkozások számára is útmutatót ad a mindennapi boldoguláshoz. Vegye le a digitális könyvespolcról az exkluzív interjúkat és vállalkozói sikerrecepteket egyaránt tartalmazó lapot!

Február elején beszélgetünk, a választások április harmadikán lesznek. Mit gondol, megy vagy marad az Orbán-kormány?

–Első ízben szembesül egyesült ellenzékkel, tehát kisebb az esélye a folytatásra, mint korábban.

Miért bukhat a kormány tizenkét év után, és mi szól amellett, hogy hatalmon marad?

– Egyrészt épp azért bukhat, mert most először szembesül egyesült ellenzékkel, másrészt mert számos területen – kezdve a járvánnyal, de folytathatnánk a sort az oktatással, a munkanélküliség és a szegénység kezelésével – rosszul kormányoz. Harmadrészt tizenkét év sok: megunják a választók a kormányt, szeretnének újat látni. És hogy miért maradhat? Mert testére igazította a választási törvényt, kezébe koncentrálta a média túlnyomó részét, valamint óriási gazdasági erőt és vagyont halmozott fel.

Van olyan teljesítménye a kormánynak az elmúlt tizenkét évet tekintve, amire azt mondaná: igen, ezt jól csinálták?

– Hát, nagyon kell gondolkodni. Ajándékpénzből, uniós forrásból fejlesztették az infrastruktúrát, autópályákat építettek. Ez mindenkinek jól jön. De mondom, nagyon kell gondolkodnom, ha valami dicséreteset szeretnék mondani.

Ha nyerne az ellenzék, ön szerint mi változna a magyar külkapcsolatokban?

– Szinte minden. Egy új kormány nem ellenségesnek tekintené a saját szövetségi rendszerünket, hanem annak, ami: szövetségesnek. Nem Brüsszel lenne a fő ellenség, hanem a járvány, a gazdasági válság, a biztonságpolitikai fenyegetések; nem a nem létező migránsok, akik úgy nem léteznek, hogy nem Magyarországra akarnak jönni, hanem nálunk sokkal gazdagabb országokba; nem Soros György, aki kilencvenéves elmúlt. Rajzolt ellenségek helyett valódi veszélyekkel szállna szembe a kormány, és ebben a szövetségeseire támaszkodna. Továbbá normális hangot használna azokkal szemben is, akikkel esetleg nem ért egyet, nem sértegetne és gyalázkodna világméretekben. És nem barátkozna hírhedt diktátorokkal.

Kikre gondol?

– Soroljam? Bolsonaro, Erdogan, Putyin, Duterte.

A másik oldalon erre azt mondják, hogy egy részük a valódi konzervativizmust képviseli. Azt is mondják, hogy az Európai Néppárt elcsúszott centrista irányba. Erről mit gondol?

– Ez már a vicc kategória, mintha mindenki szembejönne az autópályán. A politikai hovatartozás tekintetében nagyon világos fokozatok vannak, és eszerint az Európai Néppárt képezi a középjobb fő erejét. A hovatartozást két szempontból szokták meghatározni. Az egyik, hogy egy politikai erő önmagát minek tekinti, a másik pedig, hogy hova sorolják őt a többiek. És a kettő metszéspontjában van a helye. A magyar médiában van egy olyan kormányzati szóhasználat, amely a szélsőjobbot nevezi jobboldalnak. Ha eljön ide a spanyol Voxpárt főnöke, Abascal vagy Marine Le Pen Franciaországból, azt írják, hogy ők jobboldaliak. Pedig ez ott a szélsőjobboldal, mert ott vannak a klasszikus jobboldali pártok. Az Európai Néppárthoz tartozó körülbelül ötven párt vallja magáról, hogy középjobb politikát követ, és ezt a világ el is fogadja.

A politikai hovatartozás megítélése függhet attól is, hogy milyen koordinátarendszert használunk, nem? Tehát mit tekintünk jobbnak és szélsőjobbnak, balnak és szélsőbalnak? Nem fakadhat abból, hogy más a mérce?

– Ez sem a mércéből nem fakadhat, sem abból, hogy melyik szögből nézzük. Ez sok-sok ítélet eredője. Ha ötven párt minősíti önmagát, és a világ is minősíti az ötven pártot, akkor ezeket fel lehet rakni egy koordinátarendszerre, és a középjobbon fognak sűrűsödni.