A kis országoknak, például Magyarországnak ugyanakkor rosszak az esélyei, hiszen mérete miatt kevésbé tudja érvényesíteni az érdekeit a németekhez vagy a franciákhoz képest. Ilyen szempontból mit tapasztalt? Nem érezte úgy néha, hogy mindegy, mit mond, és hiába fog össze néhány kisebb országgal, csak kis súlya lesz az asztalnál?
– Ez csak akkor igaz, ha kevesen vannak, vagy ha egyedül marad az ország. De nagyon gyakran tudtunk a németekkel stratégiai szövetséget alkotni. Ehhez kell egy bizalmi viszony. És nagyon sokszor épphogy a kicsik a haszonélvezői a szövetségnek, mert az egyezségek árát a nagyok fizetik meg, élükön Németországgal.
Visszatérve a választásra: gondolt arra, hogy ellenzéki győzelem esetén szerepet vállalna a kormányban vagy annak közelében? Vannak ilyen tervei?
– Nincsenek, nem gondoltam rá.
Ön teljesen visszavonult a politikától?
– Nem vonultam vissza, mert nagyon gyakran mondok véleményt. Az is egy szerep, hogy az ember kinyitja a száját, és kritizál. Másrészt idestova öt éve szervezem a volt jobb- és baloldali miniszterek csoportját, a V21-et. Ennek Bod Péter Ákossal ketten vagyunk a társelnökei, és összehozunk olyan embereket, akik korábban egymás ellenfelei voltak. Így próbáljuk az ország érdekeit és a nemzet lelkiismeretét megszólaltatni. Ez is politikai szerep, csak nem pártpolitikai, és nem a hatalom a célja.
Lát olyan személyeket az ellenzéki oldalon, akik alkalmasak lennének külügyminiszternek? Ha igen, megnevezné őket?
– Többet is látok, de a kormányfő választ minisztereket, ezt rá kell bízni.
Mennyire tartja amúgy valid érvnek, miszerint Márki-Zay Péter keze miniszterelnökként meg lenne kötve, mivel az ellenzéki pártok közül a legnagyobb frakciója várhatóan a Demokratikus Koalíciónak (DK) lesz?
– Azt hiszem, hogy ez hamis érv, akár a DK mondja, akár az őt bírálók. Tudniillik a százhat egyéni körzetben csak közös jelöltek vannak ellenzéki oldalon. Aki tehát egyéniben győz, az azért győzhet, mert a teljes ellenzék rászavaz. És nem mondhatja utólag, hogy én eredetileg X párt jelöltje voltam. Márki-Zaynak ezt kell érvényesítenie, a pártoknak pedig félre kellene tenniük az osztozkodást, és közös erővel kell eljutniuk odáig, hogy majd egy következő menetben, egy normális választási rendszerben, megfelelő pártfinanszírozási háttérrel és sportszerű versenyben mérjék össze az erejüket. Ne a mostani közös eredményen akarjanak rögtön osztozkodni, hanem együtt építsék vissza a jogállamot.
Arról már volt szó, hogy mi változna a külpolitikában ellenzéki győzelem esetén. De mi lesz, ha marad az Orbán-kormány?
– Akkor folytatódik ez a vonal, csakhogy az Orbán-kormány tizenkét év alatt nagyon nagy kanyart tett meg. Ha azt is belevesszük, amikor Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt (a kilencvenes évek elején – a szerk.), azután a Néppártban volt stabil tag, pillanatnyilag pedig a szélsőjobb körében keres partnereket, akkor még nagyobb ez az ív. Sokat csökkent a befolyása, nagyon leszűkült a diplomáciai mozgástere a fejlett világban. Innen már nincs visszatérés.
Ha a békülés útjait keressük, hogyan szűkíthetnénk a szakadékot a kormánypárti és az ellenzéki tábor között? Hogyan tehetnénk tehát a jelenleginél normálisabb országgá hazánkat?
– A mesterségesen szított konfliktusokat ki kell operálni a társadalomból. Ezek egy része törzsi háború, hiedelmeken, előítéleteken alapszik, tehát nem valódi érdekütközésekről van szó. Ha ezeket kivesszük, akkor kiderül, hogy egy bizonyos pontig közösek az érdekek. Pártfüggetlen a környezet megóvása, a jó levegő, a tiszta víz, közérdek a zökkenőmentes közlekedés is. A külpolitika pedig minden normális országban nemzeti ügy. Az Antall-kormány hármas prioritása szerint a fő érdekünk volt, hogy vegyenek föl az euro-atlanti szervezetekbe, éljünk békében a szomszédokkal, és álljunk ki a kisebbségi magyarokért. Ebben a nagy többség egyetértett. Elkezdte Antall József, és Horn Gyula folytatta. Persze vannak témák – adókulcsok, ágazati érdekek vagy egyebek –, ahol a pártoknak meg kell vívni a demokratikus csatáikat. Ott pedig győzzön a többség.
Ön szerint tehát az ideológiai ellentétek feloldhatók gyakorlati megfontolásokkal?
– Orbánék olyan ideológiát és olyan előítéleteket neveltek bele társadalmi csoportokba – most mindegy, hogy hazai kisebbségek, migránsok, Brüsszel vagy akárki ellen –, hogy ezeket nem lesz könnyű közömbösíteni. De fel lehet és fel kell oldani a nemzet érdekében.
