Itthon még döcög a jövő üzlete

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKI) által rendezett konferencián összegezték, hogy mi minden hátráltatja a hazai ökogazdálkodás felfutását. Az ökológiai művelésbe vont területek az uniós csatlakozásunkat követően nem nőttek, sőt egyes években visszaesés is volt, miközben Európában nagyságuk 2004 és 2009 között 42 százalékkal bővült. A feldolgozottság mértéke, a hozzáadott érték csekély, a termelés 90 százaléka alapanyagként hagyja el az országot. Itthon alig van tábora a bio-élelmiszereknek, ismertségük és népszerűségük is csekély. A piac alacsonyan szervezett, a termékpályák koordinációja, az ágazat szereplőinek együttműködése nem kielégítő, nagy viszont a termelők piaci ingadozásokkal szembeni kiszolgáltatottsága. Akadályozó tényezőként került szóba a kis üzemméret, a tőke és a piaci ismeretek hiánya is. Az egyenként túl kicsi termelők problémáinak egy jelentős részén segíthetne a termelés másokkal való összehangolása, a közös piacra lépés, a közös marketing.

Tanácsainkat a biotermék üzlet sikerre viteléhez itt olvashatja.

Az egyenként túl kicsi termelők problémáinak egy jelentős részén segíthetne a termelés másokkal való összehangolása, a közös piacra lépés, a közös marketing.

„Kellő támogatás- és szabályozáspolitikai ösztönzés, fizetőképes hazai kereslet és fogyasztói hozzáállás, továbbá exportmarketing hiányában Magyarország eddig nem használta ki kellő mértékben az ökológiai gazdálkodásban rejlő lehetőségeit”, nem nőtt megfelelő mértékben az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás alá vont területek nagysága. Ez a megállapítás a 2012 március végén elfogadott Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020 című dokumentumban szerepel, amely hangsúlyozza azt is, hogy a hazai ökológiai adottságok, a jogszabályi háttér, a GMO-mentesség, a táj- és őshonos fajták, az erős ellenőrzési-tanúsítási rendszer kedvező az ökológiai gazdálkodáshoz. A stratégia menetrendje szerint az ökológiai gazdálkodási programnak még 2012-ben el kellett volna készülnie.

Ki nem használt lehetőség

Az ökológiai gazdálkodás mindenképpen figyelmet érdemel vállalkozói és nemzetgazdasági szempontból egyaránt, hiszen ez a terület a világ legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági rendszere. Emellett Magyarország számára az ökológiai gazdálkodás a hazai mező- és élelmiszer-gazdaság megújulásának és hosszú távú fenntarthatóságának egyik legnagyobb lehetősége, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ország területének 57 százalékán termel a mezőgazdaság, ami uniós viszonylatban kiemelkedő arány.

Ez a világ legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági rendszere.

Magyarországon ma a termőterület mintegy két százalékán folyik ökológiai gazdálkodás, ennek több mint fele legelő és kaszáló. A termelés bővülése lassú, becslések szerint a bio-termőterületek körülbelül egytizedére tehető még a minősítés előtt álló területek aránya, ami tovább növelheti lemaradásunkat, tekintettel a mezőny elején lévő országok 40 százalék körüli mutatójára.

A biotermékek vásárlása a termelésnél is kedvezőtlenebb képet mutat, az összes élelmiszer-fogyasztáson belül mintegy egy százalékot képvisel. Az élen járó országokban az ilyen élelmiszerek fogyasztása még a válságot követő években is dinamikusan – akár a 20 százalékot is meghaladó mértékben – nőtt, itthon viszont a jóval alacsonyabb bázisról is lényegesen kisebb a felfutás. A hivatal ugyanakkor megállapítja: hosszabb távon érzékelhető a táplálkozási szerkezet fokozatos átrendeződése az egészségtudatos táplálkozás irányába.

A legfontosabb területek szabályozása

Haltenyésztés Halak csak olyan földből készült vagy lebegő, merülő határolókkal elválasztott tavakban tenyészthetők, amelyeket nem kemizált természetes területek határolnak, és ahol megakadályozható, hogy az adott vízgyűjtő területről a felszíni vizek szennyeződéseket mossanak a tavakba. A szükséges izoláció legalább 500 méter egybefüggő növényzettel borított terület, ha a vízfelület felé a lejtés meghaladja az öt százalékot, akkor 700 méter az előírt távolság. A tenyésztett halak nem juthatnak ki a rendszerből, és az ellenőrzésben lévő halfajok vadon élő példányai nem juthatnak be a gazdaság vizeibe. A gazdaságba csak ellenőrzött ökológiai gazdaságból származó takarmány, szaporítóanyag, takarmányhal kerülhet. Nem alkalmazhatók szintetikus anyagok, illetve GMO szervezetek és azok származékai.

Biobor Előállításának legfontosabb alapelvei a harmonikus állapot kialakítása, a korszerű előrejelzési módszerek alkalmazása, a megelőzés, valamint a biológiai védelem. Tilos műtrágyát, növekedésszabályozókat és génmanipulációval előállított szaporítóanyagokat használni; csak a természetes anyagok – réz, kén, vízüveg, kőporok, növényi kivonatok és teák – jöhetnek számításba. Adalékokat, színező- és festékanyagokat, valamint tartósítószereket sem lehet használni.

Bioruházat Már az alapanyagoknál szigorú feltételrendszernek kell megfelelni. Attól függően, hogy a ruházati termék pamutból vagy gyapjúból készül, az előállításnál a pamut esetében az agrártermékekre érvényes szabályozás szerint kell termelni, míg a gyapjú esetében az ökológiai állattenyésztés szempontjait kell figyelembe venni. A ruhák készítésénél felhasznált festékek és egyéb alapanyagok nem tartalmazhatnak nehézfémeket és formaldehidet, és optikai fehérítőszereket sem lehet használni. A gyárakban a gyártási folyamatok környezetvédelmi biztonságosságát is ellenőrzik. A biopamut és -gyapjú hazai előállítása marginális, így ha valaki úgy dönt, hogy bioruházatot forgalmaz, nemzetközi minősítő intézetek – SKAL, Demeter, IVN, bioRE – bizonyítványait kell bekérnie. Hasonló a biokozmetikumok, illetve egyéb feldolgozott termékek szabályozása, azzal a megkötéssel, hogy a hagyományos produktumra érvényes szabályozást is szem előtt kell tartani.

Persze az ökotermékek hazai térhódításának nem csak szemléletbeli akadályai vannak. Magyarországon a vásárlók döntéseit az árak az európai átlagnál jóval nagyobb mértékben befolyásolják. Ez akkor is érvényesül, amikor a hazai termék helyett az importot választják, s még inkább akkor, amikor a hagyományosat, a jóval drágább bio helyett. Az utóbbiak árszintje mindenütt a világon jelentősen magasabb – hiszen ökológiai körülmények között nagyjából 30–50 százalékkal kevesebb terménnyel lehet számolni, mint intenzív gazdálkodás esetén –, nálunk viszont rendkívüli mértékű az árkülönbség: a biotermékek átlagosan kétszer annyiba kerülnek, mint a hagyományosak, míg például Németországban vagy Ausztriában az eltérés mintegy másfélszeres. Egy felmérés szerint a magyar vásárlók egyharmada több bioélelmiszert vásárolna, ha e termékek ára nem lenne ilyen magas. Nemzetközi tapasztalatok szerint az általánosan elfogadott többletkiadás 30 százalék körül van.

Az értékesítésen is van mit javítani

Nincsenek megbízható adatok arról, hogy valójában milyen is a magyar fogyasztói piac az ökotermékek területén – ez is az ÖMKI-konferencia egyik megállapítása. Az látszik, hogy kevés a biopiac, és hogy nem jönnek létre újak. A jelenlegi piacokon a kereslet meghaladja a kínálatot, s az egyes árusítóhelyek a meglévő kevés fogyasztót igyekeznek egymástól átcsábítani.

Ugyanakkor a biopiacok mellett más értékesítési csatornákra is érdemes figyelni: az élelmiszerláncoknak, a közvetlen és az internetes értékesítésnek is komoly a részesedése ebben a szegmensben. Külföldi tapasztalatok szerint a biotermelők számát igazán jelentősen az élelmiszerláncok által nyújtott nagyobb és állandóbb piaci lehetőség tudja igazán megnövelni.