Komoly védelmi előkészület mellett találkoztak a legfejlettebb ipari országok képviselői Bajoroszágban. Az alpesi kastélyt, ahol a nagyhatalmak gyülekeztek, ugyanis több ezer ellentüntető fogta körül, köztük civil és környezetvédelmi szervezetek aktivistái. Azonban a tiltakozás – amely egyébként végig békésen zajlott, hamar ujjongásba fordult át: az állam- és kormányfők ugyanis megállapodtak abban, hogy a decemberi párizsi klímacsúcson egy minden országra kötelező érvényű klímavédelmi megállapodást fognak szorgalmazni.
Ez persze nem lenne újdonság, hiszen elméletileg már a Kyoto-i Egyezmény is hasonló célokat szolgált volna, most azonban a legnagyobb kibocsátóknak konkrét részletekben is sikerült megállapodnia. Eszerint a G7 országok 2050-ig 40-70 százalékkal mérséklik az általuk kibocsátott üvegházgázok mennyiségét. Ezt a megújuló energiaforrásokra történő átállással érik el, amelyek arányát indirekt pénzügyi eszközökkel is segítik, mint például a fosszilis alapú energiatermelő rendszerek exportámogatásainak megszüntetése. Az évszázad végére a gazdasági nagyhatalmak nullára csökkentik szén-dioxid kibocsátásukat és teljesen megújuló energiaforrásokra állnak át. Persze, lehetséges, hogy ez kevés lesz: 50 százalékos azonnali kibocsátás-csökkentéssel lehetne elérni, hogy a globális felmelegedés ne érje el a 2 Celsius fokot, amit tudományos körökben az irreverzibilitás határaként emlegetnek.
Szintén óriási jelentőségű vállalás, hogy 2020-tól elindítják a már 2009-ben megígért klímavédelmi alapot. Az alapba évi százmilliárd dollárt fektetnek be és ennek segítségével vállalkozások és civil szervezetek a fejlődő országokban környezet- és klímavédelmi beruházásokat hajthatnak végre.
Az alap logikája az, hogy a gazdag országok a múltban éppen eleget szennyeztek, ezért kötelességük segíteni a szegény országokat az éghajlatváltozás elviselésében, mert azok történelmileg nem felelősek a levegő magas üvegházgáz-koncentrációjáért, amely kiváltja a klímaváltozást.
