A legnagyobb viták két kérdés körül zajlanak. Az egyik az üvegházhatású gázkibocsátás mértéke, a másik pedig a fejlődő országoknak biztosított klímavédelmi támogatások összege. Az időhorizontot tekintve három vitapont van; az első kérdés az, hogy mekkora támogatást nyújtsanak a fejlett ipari államok a fejlődő országoknak a klímavédelmi harchoz a következő három évre, a második és a harmadik pedig a 2020-ig, illetve a 2050-ig tartó periódus kibocsátás-csökkentési célkitűzéseinek ügye.
Legfeljebb másfél fokot
Az erőfeszítések végső célját illetően egészen a konferencia kezdetéig egyetértés mutatkozott a nemzetközi közösségben: az üvegházhatást fokozó gázkibocsátást vissza kell fogni annak érdekében, hogy legfeljebb 2 Celsius fokkal emelkedjen a globális középhőmérséklet az ipari forradalom előttihez képest, különben visszafordíthatatlan lesz a klímaváltozás és mérhetetlen szenvedést hoz a Föld népére. A koppenhágai tanácskozás első napjaiban az egységfront megbomlott: a 43 országot tömörítő úgynevezett kis szigetállamok szövetsége (AOSIS) - melynek tagjait különösen nagy veszélybe sodorhatja a klímaváltozás következtében beindult tengerszint-emelkedés - 1,5 Celsius fokban maximalizálná a felmelegedést. Ellenkező esetben az országok - apró szigetek - többsége örökre eltűnik a bolygó színéről - állítja a szövetség.
A december 7-én kezdődött tanácskozást eredetileg azért hívták össze, hogy új egyezménnyel váltsák fel a klímavédelmi erőfeszítések összehangolását szolgáló Kiotói szerződést, amely 2012-ben lejár. A konferencia első szakaszában nemhivatalos megállapodás-tervezetek egész sora került nyilvánosságra, majd pénteken megjelent az ENSZ hivatalos javaslata, de egyik dokumentum körül sem alakult ki konszenzus.
Kompromisszumkényszer
A vasárnap a számvetés és a döntő fontosságú következő napokra való felkészülés napja volt. Sorra érkeztek a környezetvédelemért felelős miniszterek és államtitkárok a világ minden tájáról Koppenhágába. Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára is megérkezett a dán fővárosba. A repülőtéren adott első nyilatkozata szerint "óvatos optimizmussal" várja a "második félidőt". Zárt ajtók mögött 48 miniszter tartott informális megbeszélést az eddigi eredményekről. A dán külügyminisztériumban tartott egyeztetésekről vasárnap késő délutánig nem szivárogtak ki részletek. A klímakonferencia levezető elnöke, Connie Hedegaard klíma- és energiaügyi miniszter csupán annyit mondott, hogy "sok probléma áll még előttünk, de ahogy mind több és több miniszter érkezik a konferenciára, úgy növekszik a politikai akarat a problémák megoldására."
Az MTI információi szerint a magyar delegációt vasárnaptól Faragó Tibor környezet és klímapolitikai szakállamtitkár vezeti, Szabó Imre, a környezetvédelmi és vízügyi tárca vezetője pedig kedden, december 15-én kapcsolódik be a tárgyalásokba. Faragó Tibor korábban, egy budapesti háttérbeszélgetésen tágabb összefüggésekbe helyezte a koppenhágai történéseket. Mint mondta, egy új világrend vajúdása figyelhető meg a vitákban, és számos egyértelműen elkülöníthető érdekcsoport kívánja érvényesíteni akaratát, amely egyebek mellett kiterjed a gazdaság, az állami szuverenitás, sőt az etika területére is.
Fejlődő problémák
A mintegy 140 fejlődő ország a gazdasági kérdésekben elsősorban azt várja a fejlett világtól, hogy ismerje el és támogassa a növekedésre való igényét. Az "északi félteke" ennek fejében azt kéri a felzárkózó országoktól, hogy gazdasági növekedésüket válasszák el a fosszilis energiahordozók felhasználásának fokozásától, vagyis konkrét, ellenőrizhető nemzeti programokban vállaljanak mérhető, mintegy 15-30 százalékos kibocsátás-csökkentést - fejtette ki a szakember.
Faragó Tibor szerint a több mint száz érintett ország - köztük Kína és India - a szuverenitásának feladását látja ebben a feltételben. Ezek az államok attól félnek, hogy így a nemzetközi közösség nevében fellépők szinte a legkisebb részletekig beavatkozhatnak országuk szakpolitikáinak - például közlekedésük, mezőgazdaságuk, vagy energiaszektoruk - alakításába. A fejlett államoknak ugyanakkor azt kell mérlegelniük, hogy saját adóbevételeikből mekkora összegeket hajlandók finanszírozni a fejlődők, 2020-ra várhatóan 100 milliárd euróra duzzadó támogatási igényéből.
