A passzív házak csak a kezdet volt, derül ki a legújabb környezettudatos építészeti ötleteket számba vevő Everybody Street című filmből, amelyet a thessaloniki dokumentumfilm-fesztiválon láttunk. Az alapvetően a visszafogott méretekre és anyagokra építő koncepciók mellett nagyobb léptékű, de fenntartható épületekkel is vannak próbálkozások. Itt mutatunk néhány érdekességet. (Magyar siker is van a fenntartható építészet területén!)
Liliputi fakunyhók
Észak-Kalifornia sziklás óceánpartján él Jay Shafer, aki miután szembesült vele, hogy az átlagos amerikai családi ház 18 tonna üvegházhatású gázt bocsát ki évente, s felhúzásának melléktermékeként 7 tonna építési törmelék köt ki a szeméttelepen, eltökélte, hogy kialakítja a legkisebb anyag- és karbonvonzatú megoldást. Az amerikai szabvány szerint, ha egy lakóalkamatosság 11 négyzetméternél kisebb, és kereke van, nem minősül lakóépületnek, így törvényi szabályok sem vonatkoznak rá. Shafer pont ezt a limitet használja ki. Minimalista életmódot propagáló tevékenységét a „polgári engedetlenség” részének tartja. Tanfolyamot is tart jövendőbeli minifaház-készítőknek. Kunyhógarzonjai olyan kicsik, hogy akár kézi erővel is meg lehet mozdítani őket. Fürdőszoba is van bennük, és az ágy a tető alatt kapott helyet. Felülni persze nem lehet benne. A rezsó szögön lóg a falon, a könyvespolc a meredek lépcső fokai alatt lapul. Shafer arról álmodozik, hogy egy nap a lakókocsi-parkok mintájára kunyhóparkokat létesítsen. Egy ilyen kunyhó ára 179–499 dollár.
Szemétsziget
Az angol származású Richard Sowa afféle modernkori Robinson Crusoe. Mexikóban gyűjt felesleges műanyag ásványvizes palackokat, zsákokat tölt meg velük, a tengerbe dugja őket, s raklapot helyez rájuk. Összesen százezer italospalack alkotja vízi függőkertje talapzatát. Mivel nap nem éri őket, korallok nőnek rájuk. A Spirálszigetnek nevezett talpalatnyi területen húzta fel Sowa a házát. Az alapanyagok 70 százaléka újrafelhasznált matéria. A szárazföldhöz komp módjára kötéllel kapcsolódik a szigetecske.
Kimonóból hálózsák
A lengyel születésű, ukrán származású, Montrealban tevékenykedő Ana Rewakowicz olyan hálózsákot fejlesztett ki, amely kimonószerűen viselhető, majd a testről levetve és felfújva hálózsákként használható. Ebben a formájában leginkább egy növény vagy rovar gubójához hasonlít. A dupla funkciós terméken napelemmel üzemelő miniszámítógép is helyet kapott, amely a szellőztetésről gondoskodó kis propellert hajtja.
A tervezőnő agyszüleményei már-már képzőművészeti installációknak tűnnek, az anyagok megválasztása azonban tudományos alapokon nyugszik. Ennek köszönhető, hogy hidegben és melegben is praktikusak, lakhatóak a hálózsákok. Térigényesebb megoldásai egész szobákká nagyítják a hálózsák-koncepciót.
Konténerház
„Az adatok ma már merevlemezen tárolhatók, nem kell hozzájuk padlás. Az emberek könnyebben, kevesebb cuccal élhetnek. Az ember amúgy is nomád faj” – vallja Jennifer Siegal az előre gyártott elemekből összeszerelt házak tervezője. Még a tengeri szállításhoz használt konténereket is felhasználja, hogy bennük új otthont alakítson ki. Ezek kamionnal mozgathatók, így a gyakori költözés sem akadály.
Lépegető ház
A dán Ion Sorvin az N55 artkollektíva tagjaként a grönlandi inuit eszkimók maguk előtt görgetett odúiból merített inspirációt, amikor megtervezte a robotlábakon mozgó kuckót. Mivel a ház talpakon áll, nem kell hozzá nagy telek tulajdonosának lenni.
Buszlakás
A görög Aristide Antonas némely konstrukciója sci-fibe illene. A láthatóan magasba terjeszkedő tervező elhagyott ipari darukat, megfigyelőtornyokat, betongyűrűket is alkalmaz, amelyekben javarészt nyitott terű barlanglakásokat hoz létre. Legkevésbé bizarr ötletnek a kétszintes buszok házzá alakítása látszik.
Önellátó farm
John Wells divatfotósnak egy nap elege lett abból, hogy New York-i birtokán csak az ingatlanadó 12 ezer dollárját vitt el. Rájött, hogy a civilizáció foglya. Texasba vonult vissza remetének egy farostlemezekből eszkábált, hullámlemezekkel burkolt házikóba, amelyet a University of Utah diákjainak projektje ihletett. 2600 négyzetméteres birtokát cserélte fel a mintegy 14 négyzetméteres tákolmányra. A The Field Lab elnevezésű ökofarmmal Wells valójában nem talált ki újat, csak a szokásos természetbarát módszerekhez folyamodott: esővizet gyűjt, komposztál, anyagilag teljesen függetlenül, adósság nélkül él. A külvilággal a blogján keresztül tartja a kapcsolatot. Naponta 1300-an olvassák, a webkamerán pedig naponta ötvenen nézik az életét, miközben akár egy hétig nem jár felé egy árva lélek sem.
Képek:Gyártók, tervezők
