A hagyományos mezőgazdálkodás súlyos környezeti károkat okoz: a talajerózió következtében lepusztul a termőréteg, a műtrágyák használata alga-túlszaporodáshoz vezet az élővizekben, ami miatt a fellépő oxigénhiány következtében veszélybe kerülnek a vízi élőlények, a növényvédőszerek használata pedig egész ökológiai rendszereket semmisít meg, és csökkenti a művelt területek fajgazdagságát. Többek között ezekre a megállapításokra jutott az az átfogó kutatás, amelyet most tettek közzé amerikai kutatók.
Ennek következtében a FAO előrejelzései alapján termőföldjeink közel harmada pusztulásnak van ítélve – erózió, tömörödés, a talaj burkolása, szikesedés, szerves anyag és tápanyag kimerülés, savasodás, szennyezés – a nem fenntartható talajművelési módszerek miatt. Ha nem változtatunk a tendencián, akkor az egy főre jutó megművelhető, termékeny talaj mennyisége 2050-re csak egynegyede lesz az 1960-as szintnek.
A megoldás a fenntartható, ún. ökológiai, vagy köznapibb nevén biogazdálkodás elterjesztése lenne. Csakhogy ez a jelenlegi magas termésátlagok csökkenésével járna és az élelmiszerárak globális emelkedéséhez vezetne, amely sok millió ember számára könnyen a véget jelentheti a fejlődő országokban - hiszen már most is csaknem egymilliárd ember éhezik. Közben az emberiség lélekszáma folyamatosan nő, így nem kell hozzá sok idő és az élelmiszerellátás világszerte súlyos problémává fog válni. 2050-re az emberiség létszáma meghaladja a kilencmilliárd főt, a növekedés az ENSZ prognózisa szerint szinte kizárólag a fejlődő országokban lesz érezhető. Egyedül Afrika lakossága a jelenlegi kerek egymilliárdra becsült emberről 3,6 milliárd főre nő, miközben a jelenlegi „fejlett” országokban (a BRIC országok kivételével) most élő mintegy 800 millió ember helyett a lélekszám 500 millióra csökken.
Szörnyű dilemma: ha nem térünk át a fenntartható mezőgazdasági módszerekre, akkor a jövő generációinak mezőgazdaságát ítéljük kudarcra, ha ökológiai gazdálkodást alkalmazunk, megőrizzük gyermekeinknek a termőföldet, de ez sok millió ember éhhalálával járhat.
Azonban a kutatók most elkészült, eddig példa nélkül álló adattömeggel (38 ország ezernél is több gazdaságát, 52 terménykategóriában hasonlították össze) dolgozó elemzéséből kiderül, hogy még nagy átlagban és a leggyengébb művelési módszerrel dolgozó biogazdaságok átlagos terméshozama is „csak” 19 százalékkal marad el a hagyományosnak számító gazdaságok teljesítményétől. Amennyiben modern, több kultúrás ökológiai gazdálkodást (multi-cropping) folytatnak, a különbség mindössze hat százalék, egyes munkaigényes veteményféléknél, mint a hüvelyesek (bab, borsó, lencse) pedig ugyanolyan hozam érhető el, mint műtrágyák és növényvédők használatával.
A biotermelés – bár mint a kutatás bizonyítja, nem kevésbé eredményes, mint a hagyományos módszerek, mégis csak a világ termőterületeinek 0,9 százalékán terjedt el. Magyarországon az ökológiai művelés alá fogott terület nagysága alig 300 ezer hektár, ami a teljes 8,2 millió hektáros mezőgazdasági terület kevesebb, mint 5 százaléka. Ezt az arányt – figyelmeztetnek a kutatók – csak akkor lehet javítani, ha az ökológiai gazdálkodás éppolyan finanszírozható lesz, mint a konvencionális termelési módok. Ehhez azonban a szabályozás változtatásaira és még inkább az agrárszakemberek és döntéshozók szemléletének megváltoztatására lenne szükség. Nem fókuszálhatunk tovább a termésátlagok növelésére, a termőföld kizsarolásának árán. Az éhínséget csak úgy oldhatjuk meg, ha javítjuk a hatékonyságot a mezőgazdaságban és csökkentjük az élelmiszeripar pazarlását.
