2015 volt a rendszeres meteorológiai mérések kezdete óta a legmelegebb esztendő. A fejlett országok is egyre inkább felismerik, hogy a klímaváltozás megállítása közös érdek, az energiahatékonyság pedig globális lelkiismereti kérdéssé vált: az ipari országok a világ népességének ugyanis mindössze 20%-át teszik ki, energiafogyasztásának ugyanakkor 80%-áért felel. Különösen fontos felhívni erre a felelősségre a lakosság figyelmét: ahogy az a párizsi klímacsúcson is elhangzott, a világ energiafogyasztásának harmadát az épületek üzemeltetésére fordítjuk, pedig korszerű nyílászárókkal, hőszigeteléssel és fűtéskorszerűsítéssel ez az érték jelentősen csökkenthető lehetne.
A klímacsúccsal elérte a csúcsot a CO2 kibocsátás?
Az üvegházhatás legalább 50 százalékáért a szén-dioxid kibocsátás felelős, s a tavaly év végi párizsi klímacsúcs egyik legfontosabb kimenetele volt, hogy az üvegházhatású gáz-semlegesség célkitűzése mellett a fejlett államok vállalták: 2020-ig évente 100 milliárd dollárt adnak a fejlődő államok részére az alacsonyabb CO2 kibocsátású gazdaságra való átállást segítve.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) adatai szerint a világ energiafogyasztása több mint 9 milliárd toe (tonna kőolajjal egyenértékű), amiből a lakossági célú energiafelhasználás több mint 2 milliárd toe-t tesz ki. A világ lakossága egy évben 4,5 millió terrajoule (TJ) energiát fűt el, aminek 22 százalékát, azaz közel 1 millió TJ-t az EU 28 tagállama használja fel, amelyekben azonban mindössze a Föld lakosságának csupán 8%-a él.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének 2014-es jelentése szerint 1983 és 2012 között az elmúlt 1400 év legmelegebb időszaka volt az északi féltekén. A mostani kutatásban 13 ország 45 kutatója vett részt.
Magyarországon a legutóbbi harminc évben csaknem 2°C-ot emelkedett a nyári középhőmérséklet, az elmúlt három tél is jóval enyhébb volt a megszokottnál. A sornak itt még nincs vége: a brit meteorológiai szolgálat globális előrejelzése szerint pedig “nagyon valószínű”, hogy 2016 még 2015-nél is melegebb lesz.
Mint azt korábban megírtuk, az 1986 és 2015 között 1,3 Celsius-fokkal emelkedett a nyarak átlagos hőmérséklete Európában. Ebben az időszakban növekedett a súlyos hőhullámok gyakorisága is, 2003-ban, 2010-ben és 2015-ben szokatlanul forró nyári időjárás sújtotta a kontinenst. Becslések szerint a 2003-as hőhullám, a vele járó súlyosabb légszennyezettség, valamint a gyakori kiszáradás és hőguta több ezer idős ember idő előtti halálát okozhatta.
A pazarló épületek jelentik a legfőbb problémát
„Jó hír, hogy az utóbbi években a 2020 elvekkel összhangban csökkent hazánk teljes primer energia felhasználása, ugyanakkor be kell látnunk, hogy fogyasztási javaink jókora része külföldön, leginkább a Távol-Keleten készül, így energiafogyasztásunk lényegében nem lett kevesebb, csupán „exportáltuk” annak energiaigényét” – mondta Aszódy Tamás, a Knauf Insulation Kft. ügyvezető igazgatója. – „Csökkenő hazai energia-felhasználásunk tehát sokkal inkább az ipar számlájára írható, csak rendkívül minimális mértékben köszönhető a lakosság energiahatékonyságot célzó beruházásainak.
Míg az ipar energiafelhasználása akár csak Magyarországon, szomszédjaink közül Ausztriában és Szlovákiában is 30ot tesz ki a teljes energiafogyasztásból, addig a lakossági energiafogyasztás aránya ezekben az országokban jóval alacsonyabb a miénknél. Az utóbbi másfél évtizedben Szlovákiában a lakossági energiafelhasználás aránya – az ipar stagnálása ellenére is – 26%-ról 20%-ra csökkent. Magyarországon ez az arány 30%, vagyis megegyezik az ipar energiafogyasztásával. A magyar épületállomány ugyanis energiahatékonysági szempontból rendkívül elavult. A falakon, a födémeken és az ablakokon keresztül távozik a hő, ezért rezsink 75%-át fűtésre és hűtésre kell költenünk, holott korszerű hőszigetelés alkalmazásával jelenlegi energiapazarló épületeink akár 50% fűtési célú energiát is megspórolhatnak számunkra, jelentősen csökkentve CO2 kibocsátásunkat és rezsinket.
A klímavédelem tehát nem csak bolygónk megóvása miatt rendkívül égető kérdés, de rövid távú érdekünk is, hogy épített környezetünk fenntartható módon működjön, csökkentve energiacélú kiadásainkat.