Kép:sxc
Már külön szakkifejezés van arra a hőre, ami a rosszul szigetelt épületekből szökik meg a légtérbe vagy gépjárművek kipufogóiból és széntüzeléses erőművek kéményeiből árad ki: waste heat, ami talán hulladékhőnek vagy (meg)szökő hőnek magyarítható. A nagyvárosok hőkibocsátása napjainkban olyan méreteket ölt, hogy az már befolyásolja az országhatárokon, sőt kontinenseken átnyúló légáramlást is, állapították meg tudósok.
Több ezer kilométerrel arrébb is érezhető
A coloradói National Center for Atmospheric Research szakemberei számítógépes modellekkel kimutatták a kapcsolatot a bolygónk északi féltekéjén lévő megavárosok hőkibocsátása és az Észak-Amerikában és Észak-Ázsiában mutatkozó enyhébb telek között. Erre persze éppen a 2013-2014-es tél cáfolt rá, mely Európában szokatlanul enyhe volt, míg Észak-Amerikában rekordokat döntött a zimankó.
A klimatológusok előtt ismeretes hősziget (heat island) jelenség: a fekete épületekből és az aszfaltból árad a hő miatt a vidéki településekhez képest érzékelhetően melegebb a városi szabadtéri klíma. (Ez ellen például a tetők fehérre festésével küzdenek, eredményesen.) Ez azonban teljesen más dolog, mint a(z el)szökő hő. Utóbbi ugyanis nemzetközi hatású. Az erőművek gőze, hője megváltoztatja a légáramlatokat, s a hő önálló útra kel e légáramlatok szárnyán, eljutva messzi földekre. Teszi mindezt amellett, hogy a fosszilis energiahordozók elégetése széndioxidot is juttat a levegőbe, ami köztudottan üvegházhatású.
Az eredmény: a távoli országokban 1 Celsius fokkal is felmelegedik a légkör. Európa egyes részein ugyanakkor hűlés következik be, főleg az őszi hónapokban, vélik a tudósok. A légáramlatok módosulása a globális felmelegedésbe nem játszik bele, az egész bolygó szintjén nem járul igazán hozzá a klíma melegebbé válásához (míg a széndioxid-kibocsátás igen), mert az emberi civilizáció okozta szökő hő csupán 0,3 %-át teszi ki a légáramlatok által hordozott teljes hőmennyiségnek, ami a légtér magasabb régióiban és az óceánok felett kering.
