A környezettudatos fogyasztók száma nem fog csökkenni a jövőben. Gyarapodó demográfiai szegmensről van szó, s ha a kereskedelem szereplői nem találják meg velük a közös hangot, önkéntelenül is lemaradnak a versenyben.
A globalizáció következtében lement az ára egy rakás cuccnak. Mi meg két kanállal faltuk a fogyasztói társadalom által kínált örömöket. Vásároltuk mindent, akár szükségünk volt rá hosszú távon, akár nem. Pörgős, munkacentrikus életünkben pedig már arra sincs időnk, hogy a megfelelő helyre tegyük azokat a dolgokat, amiket már meguntunk, vagy rájöttünk, hogy sosem kellett nekünk igazán. Arról nem is beszélve, hogy a technológiai kütyük új generációit hajhászva egyre csak gyarapodik a már idejétmúlt, okafogyott elektronikai eszközeink száma, amiken szintén túladnánk.
Szabadíts meg a régi cuccaimtól!
Itt jönnek be a termékgyártók és az áruházláncok a képbe. Ha megszervezik árucikkeik visszagyűjtését, hogy újrafeldolgozzák belőlük a hasznosítható alkatrészeket és alapanyagokat, és ezzel bizonyítják célközönségüknek, hogy fontosnak tartják, vevőik ne gyarapítsák a tengerek és szeméttelepek hulladékhegyeit, az olyan imázst és szellmiséget ad a márkának, amivel a körforgásos gazdaság éllovasaként márkahűséget és ebből következőben árbevételt is növelhet.
Egy amerikai polgárnak átlagosan 7000 dollár értékű használatlan cucca van a lakásában. Ezért kezd az üzleti szaksajtóban ismertté válni a kifejezés: „peak stuff”. Csúcsára hágott otthonaink telítettsége. Túl sok tárggyal rendelkezünk. Jó részükre semmi szükségünk.
A bolthálózatoknak és a termékgyártóknak – melyek közvetlenül is értékesítenek – az a kihívás, hogy ebben a telített közegben találják meg a módjait annak, hogyan szabadítsák meg a vevőt a már feleslegessé vált dolgaitól. Például olyan termékektől, amit tőle vett annak idején. Az a cég, mely úgy tudja belopni magát a fogyasztó szívébe és eszébe, mint amely megoldásokat kínál a visszagyűjtésre és újrafeldolgozásra, az előnyre tesz szert a piacon, növeli brandje vonzerejét és vásárlói márkahűségét (sőt ha fizikai áruház, akkor az e-kereskedelem szereplőit is lekörözheti).
1. Termékéletciklusok
A körforgásos gazdaság alapelve, hogy minden anyagot újra és újra fel kell használni, nem szabad semminek veszendőbe mennie, mert tengereink már így is fulladoznak a műanyagszeméttől, s szárazföldjeink is szennyezettek a hulladéktól.
Ez a ciklikus, körforgásos elv azt feltételezi tehát, hogy az anyagoknak életciklusaik vannak: bedolgozzák őket egy termékbe, azt megveszi valaki, használja, majd kidobja. Az okos körforgásos márka visszagyűjti, amikor már szükségtelenné vált a termék, és újrafeldolgozza belőle a matériákat. Ezeket vagy saját termékeibe dolgozza be újra, vagy gyártóknak értékesíti felhasználásra.
Így minden dolognak „szolgálati élete” (service life) van, több életcikluson is keresztül megy, több funkciót is megél.
A Dell például műanyaghulladékot használ fel újra egyik laptopja csomagolásához. Az Apple visszagyűjti régi generációs termékeit, egy robot – „aki” Daisy névre hallgat – segítségével szétszedi, és értékes, becses ásványokat vesz ki belőle, hogy ismét felhasználja az új eszközökben. Daisy egyébként egy óra alatt 200 darab iPhone-t képes darabjaira szedni precízen, gondosan.
2. Hálás vevő
Az Arizona State University és a Cranfield University közös kutatásából az derült ki, hogy azok a márkák tudnak gyorsan élére állni a fellendülő körforgásos gazdaságnak és a legtöbbet profitálni az ezzel való asszociációból a vásárlók fejében, amelyek új programokat indítanak a termék-visszagyűjtésre, és jól kommunikálják, hogy mindezt bolygónk, természeti környezetünk védelmében teszik, megelőzve a további szemétképződést.
Az ilyen megoldást kínáló cégeknél jelentősen nőtt a vásárlók márkahűsége. A visszagyűjtés lehet többféle: lehetővé tenni a fogyasztónak, hogy eladja vagy adományként felajánlja régi cuccait, vagy egyszerűen begyűjteni újrafeldolgozásra.
Ez utóbbinak is több módja van, ha új terméket rendel, a futárnál leadhatja a régit, és ezért árengedményt meg kupont kap, vagy a boltokba betérve leadhatja gyűjtőpontoknál a régi árut.
A legnagyobb rotációval rendelkező terméktípusok a divatcikkek és az elektronikai eszközök. Ezekből mindig újakat veszünk, a régiek birtoklása értelmetlenné válik. Különösen e két szektorban van égető szükség a visszagyűjtés széles körű megszervezésére.
A dán Vigga például azt a modellt találta ki, hogy előfizetéses rendszerben árusít babaruhákat. A kicsik gyorsan nőnek, egy-két hónap alatt gyorsan kinőnek több méretet is. (Egy innovatív tervező erre találta ki a gyerekkel együtt nyúló ruhát.) A dán cég lehetővé teszi az előfizetőknek, hogy egymás között elcseréljék az anyukák a kinőtt darabokat nagyobb ruhákért. Így egy sem kerül szemétbe.
3. Partnerségek
Az áruházak és a termékgyártók egyaránt külső parnterekre vannak utalva, ha meg akarják oldani a már nem használt termékeik begyűjtését és újrafeldolgozását. A diszkontdivat, a fast fashion királya, a H&M egy ruhagyűjtő céggel lépett partnerségre. (Bár a gyártási hibás darabokat azért szemétégetőbe küldi.)
4. Skálázás
Arra is késznek kell lenni, hogy meglódul a szekér, és hirtelen vásárlók tömege akarja beszolgáltatni ilyen-olyan cuccát. Ezért úgy kell megválasztani a partnercéget, hogy gyorsan lehessen skálázni, nagyságrendekkel nagyobbra növelni a visszagyűjtést és újrahasznosítást.
5. Megfelelő nyelven
Ha lízingről hadovál egy márka a fogyasztóinak, az nem igazán „szexi” üzenet. De ha előfizetésről vagy uram bocsá' „klubról”, amibe beléphetnek tagként, az már teljesen más üzenet, és más választ is vált ki az ügyfélből. Egy ilyen kollektív, társas kezdeményezésnek már van vonzereje.
Előbb-utóbb minden magára valamit is adó cég alkalmazni fogja ezt a modellt, de addigra a vásárlóknak már meglesznek a bejáratott újtai, módjai, vagyis azok a kedvencek, amely cégeknél leadják a dolgaikat.
Azok a márkák, amelyek hamar mozdulnak rá a teljes életciklust figyelembe vevő és a vevő kényelmére is adó (őt a felesleges cuccoktól megszabadító) üzleti modelre, óriási előnyöket arathatnak le. Aki későn jön, az kimarad.
(GreenBiz)
