Azt gondoljuk, hogy a világunk élhetőségét veszélyeztető folyamatok nem függnek össze? Különálló problémák, egyéni és nemzeti érdekekből kiindulva kell választ adnunk rájuk?
Reménykedünk, hogy a klímaváltozás elviselhető lesz, s bennünket itt Közép-Európában nem fog érinteni olyan szörnyen egy +2 fok átlaghőmérséklet-emelkedés? Hisszük, hogy még a mi életünkben nem lesz drasztikus életmódváltozás emiatt? Csak bizonyos szigetek fognak víz alá kerülni, s azok olyan messze vannak tőlünk. Csak egy kicsit fog átrendeződni a szárazföld és óceán helye és területei a klímaváltozás következtében, s mi nem pusztulhatunk bele, csak a szigetlakók?
Úgy gondoljuk, hogy a hatalmas méreteket öltött migráció, népvándorlás kerítésekkel megoldható, bennünket nem érint, csak kontinensünk többi országának a problémája lesz, a mienké nem? A mi házunk kerítésén nem fognak átmászni az életüket mentő, elkeseredett szírek, afrikaiak, irakiak, csak a szomszédén? Azt reméljük, hogy megállítható a délről jövő hatalmas emberáradat bombákkal, kerítésekkel, plakátokkal, visszatoloncolásokkal?
Biztosak vagyunk benne, hogy nyugodtan tekinthetünk a jövőbe, mert a Kárpát-medencében, alattunk van bőven vízkészlet. Mi nem halunk szomjan. Termőföldjeinken megterem az elegendő, mi kevesen vagyunk, nálunk nincs túlnépesedés. S az egyre növekvő éhező tömeget nem kell etetnünk, azok miatt nem lesz kevesebb nekünk?
Ahogy a fejlett világ, mi is azt gondoljuk, hogy megszokott jóllétünkhöz szükséges energiaforrás bőven van, élhetünk tovább a fogyasztás bűvöletében, nem kell lemondanunk kényelmünkről, elektromos fogkefénkről stb. Mert a klímaváltozás és a migráció nem érinti a jólétünket, civilizációnkat, kultúránkat, gazdaságunk teljesítményét?
Nyugodtan szemetelhetünk, irthatjuk az élővilágot, mert van még elegendő szeméthegymentes vízterület az óceánokban? Az emberi faj életképességét nem veszélyezteti az élővilág egyensúlyának megbomlása? Élhetünk kevesebb erdő, szennyezettebb föld, élelem, levegő közepette is zavartalanul tovább, mint eddig?
Azt hisszük, hogy csak a migránsáradat kiinduló országainak társadalmai dőlhetnek össze, a mienkét nem dönthetik be? Mert el tudjuk magunkat szigetelni a szíriai, iraki, afganisztáni háborúktól? Mert messze vannak?
Úgy gondoljuk, hogy a növekvő szegénység, éhínség, a hatalmas életszínvonal-különbségek ember és ember között sokáig maradhatnak így, s az esélyegyenlőség csak a civil szervezetek asztala? Ha eddig sem a szemünk láttára haltak éhen Afrikában a gyerekek, akkor ezután sem kell végignéznünk vergődésüket, s nem kell megosztanunk a mienkét velük?
Ez nem így van! A klímaváltozás, a migráció, a háborúk, az éhínség, a csökkenő élelmiszer-termelés, a növekvő népesség, a szűkülő energiaforrások, a környezetszennyezés, az élővilág ökológiai egyensúlyát tartó növény- és állatfajok nagymértékű kipusztulása, stabil és instabil társadalmak és régiók összeomlása, a gazdasági krízisek gyakoribbá válása, kiszámíthatatlansága összefüggő rendszerben, ok-okozati kapcsolatban vannak egymással. Egymást gerjesztve, erősítve, összefüggő rendszert képeznek.
Nagyon hiányzik a politikusok, a világ vezető hatalmai és az egyes ember gondolkodásmódjából a rendszerszerű megközelítés. Nem látjuk egyben meg a folyamatokat, nem kezeljük egymáshoz tartozónak a fenntartható fejlődés ellenében globálisan zajló természeti, társadalmi, emberi, gazdasági történéseket, bajokat.
Egyre nyilvánvalóbbak a bajok, egyre jobban érzi az egyes ember is, hogy nagyon nincsenek rendben a dolgok. Már elkezdtünk félni. De még nem eléggé. Még mindig azt hisszük, hogy ha gyorsan elhárítunk egy katasztrofális eseményt, marad minden a régiben.
De már soha semmi nem lesz olyan, mint régen. Életünk, gyerekeink élete, komfortja, biztonsága talán végveszélyben van.
Demcsák Mária alapító főszerkesztő Piac & Profit
