A Scott Harrison által alapított Charity: Water nevű szervezet működése első három évében 10 millió dollárt gyűjtött össze 50 000 adakozótól. (A rendszeres adakozók száma 500 körül van.) Az adományokból kutakat ásatnak eldugott, harmadik világbeli falvakban, más karitatív szervezetekkel együttműködésben. Az amerikai iskolákban pénzgyűjtés indult a nemes célra. New Yorkban olyan luxusáruházak adtak a szervezetnek hirdetési felületet a kirakatukban, mint például a Saks a Fifth Avenue-n. A pénzből közel egymillió embernek lett hozzáférése ivóvízhez Afrikában és Ázsiában.(Az ivóvízellátás világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A világ édesvízkészletei ugyanis az összes víz csak alig 4 százalékát teszik ki – és ennek jelentős része is az Antarktiszi jégmezőkben van „tárolva”. Eközben a világ népessége egyre szaporodik – hamarosan meghaladja a hétmilliárdot az egyre nagyobb embertömeg pedig egyre szomjasabb.)
Mi a nonprofit társaság trükkje? Harrison névadási jogot ad az adományt fizető személynek, aki akár magáról is elkeresztelheti a kutat, vagy bármilyen más szóval is elnevezheti. A pénzt befizető személy a Google Earth-ön megnézheti a kútját, név szerint. De már korábban is figyelheti, követheti az interneten, miként folyik a kivitelezés, az építkezés.
A Charity: Water továbbá élelmesen használta ki a közösségi oldalak által nyújtott marketinglehetőségeket is, öntudatos, vagány videókban kommunikálva céljait, programjait. Az egyik hónapban arra kérte a Twitteren a követőit -melyek száma mára elérte az 1,4 milliót-, hogy az a hónapbéli születésnaposok ajándék helyett inkább fizessenek be egy kis összeget a szervezetnek, mely ugyanannyit rak hozzá saját büdzséjéből az adományhoz, még akkor is, ha apró összegről van szó. Egy ilyen akcióban 250 000 dollár gyűlt össze néhány éve, később pedig 965 000 dollár, amiből etiópiai kutakat létesítettek.
Harrison vallja, hogy az adakozás "bizniszének" nem bűntudatkeltésen kell alapulnia, vagyis hogy a nyugati világ tehetős vagy akár átlagos egzisztenciájú állampolgárai ne szégyenérzet miatt adakozzanak, amiért nekik olyan jól megy, míg a távoli országok szegényeinek nem. Az adakozást kreatív, előremutató, konstruktív és menő dologként, projektként kell navigálni korunk zajos, médiaüzenetekkel túlterhelt világában.
