A dohányzás súlyosan károsítja a dohányosok és a környezetükben élők egészségét, azonban a dohányt valahol meg is kell termelni, kezelni, feldolgozni és szállítani. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) utánajárt, hogy mennyi erőforrást,m ivóvizet, termőföldet pazarolunk el egy olyan termékre, ami megbetegíti, és végül megöli a felhasználóját.
2014-ben hatezer milliárd szál cigaretta jutott el a fogyasztókhoz. Ennek előállításához 32,4 millió tonna zöld dohányt kellett megtermelni. Összehasonlításképpen, a 2018-as hazai búzatermés 5 millió tonnára tehető. Dohányt a világon 4 millió hektárnyi területen termelnek, ez a teljes, mintegy 6 millió hektáros magyarországi termőterület háromnegyedét teszi ki. A dohány termesztése közben keletkező légszennyezés a világ teljes üvegházgáz-kibocsátásának 0,2 százalékát teszi ki, 84 millió tonna szén-dioxidnak felel meg.
A teljes dohány értékláncban 25 millió tonna hulladék keletkezik. Ez a tízszerese a hazánkban keletkező lakossági hulladéknak (2,2 millió tonna 2016-ban), amelyet szokás akkorára becsülni mint a Gellért-hegyet. A dohányzás miatt keletkező hulladékból nem csak Budapest ékességét, hanem a Várhegyet, és a teljes Budai-hegység egy jelentős részét is fel lehetne tornyozni. Nem is beszélve az évente keletkező sokmilliárdnyi eldobált cigarettacsikkről, amelyből nagy mennyiségű veszélyes hulladék oldódik ki a talajba. Egyetlen cigarettacsikk hatvan liternyi ivóvizet szennyez be, nem csak nikotinnal, hanem olyan mérgező anyagokkal is, mint az arzén.
A WHO jelentése külön kiemeli, hogy a dohánytermelés, feldolgozás és felhasználás 90 százaléka a fejlődő országokban történik, míg a nagy dohánykonszernek jellemzően a fejlett ipari országokban dolgoznak, ahol már évtizedek óta zajlik a harc a dohányzás ellen. Így az erőforrások pazarlása jellemzően a szegényebb országokat sújtja, helyben keletkeznek a fogyasztásból származó egészségügyi károk is, míg a profit viszont a gazdag országokban köt ki.
