A szereplők felismerték, hogy az emberi tevékenység okozta üvegházhatású gázok kibocsátása jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, világkörüli hatásai egyre nagyobbak. Az éghajlatváltozással foglalkozó tudósok szerint a globális széndioxid-kibocsátást 2050-ig 85 százalékkal kell csökkenteni a kétezres szinthez képest, annak érdekében, hogy a globális átlag hőmérsékletnövekedést 2Cº lehessen tartani. Az ezen hőmérséklet növekedés fölötti szint kiszámíthatatlan és veszélyes hatásokkal lehet az emberekre és az ökoszisztémákra. Ezért fontos, hogy az ember okozta ÜHG kibocsátás csökkentésére tett intézkedéseket minél hamarabb érvényesíteni lehessen -magyarázza Hajdu Zoltán, a Soltub Kft. tanácsadója.

A tervbe vett CO2 kibocsátás csökkentést különböző módon lehet elérni, idetartoznak a kibocsátás megelőzési (pl. zöld tervezés vagy öko-design, képzés) és kezelési intézkedések (pl. a kibocsátások csökkentése és elnyelése). A kibocsátások megelőzési és kezelési intézkedéseit különböző szinteken lehet megfogalmazni és kivitelezni (például globális, EU, ország, vagy egy vállalat, intézmény szintjén, a különböző termékek szintjén). Minél alacsonyabb szinten fogalmazódnak meg az intézkedések, annál gyakorlatiasabbak és hatékonyabbak.

Az EU által készített forgatókönyvek áttekintéséből kiderül, hogy a legnagyobb költséghatékonyságot azok a megoldások biztosíthatják, amelyek által az 1990-es szinthez képest 2020-ra 25 százalékos, 2030-ra 40 százalékos, 2040-re pedig 60 százalékos kibocsátás csökkenés valósulna meg. Ezen az úton haladva az 1990-es szinthez képest az első évtizedben (azaz 2020-ig) évente nagyjából 1 százalékos, a második évtizedben (azaz 2020-tól 2030-ig) 1,5 százalékos, a két utolsó évtizedben (azaz 2050-ig) pedig 2 százalékos csökkenés valósulhat meg. Amennyiben egyre több költség hatékony technológia válik elérhetővé, ezen erőfeszítések még jelentősebb eredményeket tudnának hozni.

Az egyes ágazatok szerinti CO2 kibocsátás csökkentés

Forrás: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve COM(2011) 112 végleges

Energiaágazat
A villamos energia központi szerepet fog játszani az alacsony karbon kibocsátású gazdaság megvalósításában. Az ágazatban 2050-re szinte teljes egészében kiküszöbölhető a CO2 kibocsátás, és a közlekedési és fűtési ágazatban részben kiválthatók a fosszilis energiahordozók. Az alacsony karbon kibocsátással járó technológiák részaránya becslések szerint a jelenlegi mintegy 45 százalékról 2020-ra 60 százalékra nőhet. A cél elérésére a már meglévő technológiák, köztük a legkorszerűbbek (például a fotovoltaikus energia) széles körű alkalmazására lesz szükség. Az EU kibocsátás kereskedelmi rendszere kulcsszerepet fog játszani abban, hogy az alacsony karbon kibocsátással járó technológiák teret hódíthassanak a piacon, és ily módon maga a villamosenergia-ágazat az energiaárak és a technológiák változásához igazíthassa beruházási és működési stratégiáit. Az energiaadó, a technológiai támogatás és más hasonló eszközök szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a villamosenergia-ágazat teljes egészében kivegye részét a CO2 kibocsátás csökkentéséből. (Kifejezetten profitálhana a gazdaság abból, ha magasabb kibocsátás-csökkentési érték mellett kötelezné el magát Magyarország az Európai Bizottság jelentése szerint.)

Szükséges megemlíteni a megújuló energiaforrásokat is. Az energiaellátáshoz jelentős mértékben hozzájáruló vízi erőműveken kívül számos más CO2 kibocsátással nem járó vagy alacsony kibocsátással járó technológia jelenleg is alkalmazásban van, ezek további kutatása és fejlesztése szükséges. A leggyakrabban alkalmazzák a Nap energiáját közvetlenül használó technológiákat, mint a napkollektorokat és napelemeket, a Nap energiáját közvetve használó technológiákat, mint a szélturbinákat, a növényi eredetű biomasszát, amelyet elektromos áram, biogáz, bioetanol, biodízel előállítására használnak továbbá a hőszivattyúkat.

Közlekedés: 
A  hatékonyság növelésére és jelenlegi közlekedési rendszer hatékonyabbá tételében fontos a műszaki innováció alkalmazása, amely elsősorban az újfajta motorok, anyagok és tervezési megoldások; az új tüzelőanyagok és meghajtó rendszerek révén járulhat hozzá az energiafogyasztás környezetbarátabbá válásához. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása még hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik a jelenlegi rendszereket. A közlekedés egyre nagyobb mértékben járul hozzá a CO2 kibocsátáshoz. Ezen belül is a légi közlekedés kibocsátás magas, mivel a globális kibocsátás 3 százalékát képviseli, a GDP-hez való hozzájárulása viszont csak 0,7 százalék.

A kibocsátás csökkentésben jelentős lehetőségek vannak az üzemanyagok hatékonyságának javításában, a hibrid motortechnológiákban, az elektromos autók egyre szélesebb körben való elterjedésében, a villamosításban, illetve általában az alternatív tüzelőanyagok és meghajtó rendszerek alkalmazásában, továbbá az infrastruktúra használati díjak, az intelligens várostervezés és a tömegközlekedés fejlesztésében.. A fenntartható bio- üzemanyagok (első, második és harmadik generációs) alkalmazása szintén alternatívát jelenthet, különösen a légi közlekedés és a nehézgépjárművek esetében.

Ipari épületek, lakó környezet
A beépített környezet számos hatékony, rövidtávon megvalósítható kibocsátás csökkentési lehetőséget kínál, mindenekelőtt az épületek energiateljesítményének javítása révén. Az elkészült elemzések kimutatták, hogy 2050-ig az átlagos kibocsátás csökkenésnél nagyobb mértékű, mintegy 90%-os csökkenés valósulhat meg. Ennek értelmében fogalmazták meg azt a célkitűzést, hogy 2021-től valamennyi új épületnek közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie. Az épületek energiateljesítményére vonatkozó szabványokon túl már alkalmaznia kell a Közösségi energiahatékonysági előírásokat. (Megjegyzés: az épületek energetika tanúsítvány (lakás zöldkártya) kiállítása hazánkban 2012. január 1-től kötelező). Az új épületek már ma úgy kell tervezni, hogy azok „intelligens", alacsony vagy nulla energiafelhasználású épületek legyenek. A felmerülő többletköltségek a tüzelőanyag-megtakarítás révén térülnek meg. Nagyobb kihívást jelent a meglévő ingatlanoknak az új követelményekhez való igazítása, és különösen előteremteni a szükséges beruházások finanszírozását. Lakóépületek esetében az energiafogyasztás csökkentésére, az alacsony CO2 kibocsátású villamos energia (többek között a hőszivattyúk és hőtárolós kályhák alkalmazása) és a megújuló energiaforrások (pl. napenergiával való fűtés, biogáz, biomassza) felé való elmozdításban számos pályázati alap áll rendelkezésre.

Az egyre fejlettebb forrás és energia hatékony ipari eljárások és berendezések alkalmazása, az újrahasznosítás mértékének növekedése és a CO2- től eltérő nagyobb ÜHG hatással rendelkező gázok (pl. CH4 és N2O) kibocsátásának csökkentésére szolgáló technológiák jelentős eredményeket hozhatnak, mivel ezek révén az energia intenzív iparágak kibocsátása 50 százalékkal is, vagy annál is nagyobb mértékben csökkenhet. 2035-től kezdődően a korszerű ipari eljárások és berendezések alkalmazásán túl a CO2 leválasztás és tárolás széles körű alkalmazása is elkezdődik, különösen az ipari eljárások során (pl. a cement- és az acélipar) keletkező kibocsátások elkülönítése érdekében. (Itt olvashat zöld épületekről.)

Mezőgazdaság
Elemzések szerint 2050-re a mezőgazdaságból származó, a CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások 42-49%-kal kerülhetnek az 1990-es szint alá. Az ágazatban már eddig is komoly csökkentést sikerült megvalósítani, és a következő két évtizedben további kibocsátás mérséklődés érhető el. Fontos a rendelkezésre álló erőforrások (talaj, víz, biodiverzitás, levegő) megóvása és a helyes technológiák, mint például a műtrágyák és növény- védőszerek, a szerves trágyából való biogáz-előállítás, a trágyával való gazdálkodás, a takarmánynövények termesztésének, a termelés helyi szinten való megoldása és a termékek helyi forgalmazása, az állatállomány termelékenységének, valamint a külterjes gazdálkodás előnyeinek lehető legjobb alkalmazása. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás jelentős mértékben segítheti, hogy a helyes technológiák és eljárások alkalmazásával megőrizze és gyarapítsa a talajban felhalmozódott kötöttszén-készleteket. Ez többek között a gyepterületek fenntartásával, a vizes területek és a tőzeglápok helyreállításával, a minimális talajműveléssel, az eróziócsökkentéssel valamint az erdők gyarapodásával érhető el. Az ágazat jelentős bioenergia forrás az ipar számára.

Várhatóan 2050-re a mezőgazdaság az EU összes kibocsátásának 1/3 teszi ki, vagyis a részesedése a jelenlegihez képest megháromszorozódik, tehát a klímaváltozásban betöltött szerepe is nőni fog. A mezőgazdaságnak és az erdőgazdaságnak fontos feladatokat kell ellátni a jövőben is, mint a várható 9 millió ember élelmiszer ellátásának megoldása-, a bioenergia iránti keresletnövekedés -, az állati takarmányok-, a fatermékek-, a papír és a bio-iparágak fokozódó igényének kielégítése. Az ágazatnak egyszerre kell szembe néznie a globális élelmiszerellátás és az éghajlatváltozás problémájával. A földhasználat iránti fokozódó igényeket csak úgy lehet kielégíteni, ha fenntartható módon kezelik a rendelkezésre álló erőforrásokat és a helynek megfelelő fenntartható technológiákat és eljárásokat alkalmaznak, növelik az anyagok újrahasznosítását, csökkentik a hulladék anyagok képződését beleértve az élelmiszer hulladékot is és csökkentik az állati eredetű termékek fogyasztását (kevésbé CO2 igényes élelmiszerfogyasztása). (Új javaslatot fogadott el az Európai Bizottság az üvegházhatást okozó gázkibocsátás elszámolásáról, amivel megtette az első lépést annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodási és mezőgazdasági tevékenységekből fakadó kibocsátással és gázfeldolgozással is számolni tudjon az uniós éghajlatváltozási politika. )