Közel 120 millió ember él fegyveres konfliktus által uralt övezetben, ahol nem tudja ellátni magát. Jemen, Szíria, Irak, Afganisztán, a Csád-medence, Északkelet-Afrika – például Dél-Szudán –, Mianmar és Banglades továbbra is az emberi szenvedés szinonimái, illetve válsággócpontok.
Húsz ilyen hotspot felelős a menekültáradat és a humanitárius segítségnyújtási igényének 80 százalékáért.
Száhel-övezet
A Száhel-övezet – mely a Szahara déli részén található – a klímaválság új frontvonala: a szegénység, a fegyveres konfliktusok és a gazdaság alulfejlettsége által okozott problémákat súlyosbítja az emelkedő hőmérséklet, mely itt majdnem a duplája a globális átlagnak.
A baj elsősorban az, hogy a szétforgácsolt társadalmak igényei sokrétűek, a segítségnyújtók pedig nem tudnak előállni rendszerszintű, hosszú távon is működőképes megoldásokkal. Az ilyen megoldások a kormányok, a nemzetközi szervezetek és a civil társadalom összefogását feltételeznék.
A Vöröskereszt Vörös Félhold mozgalma például 190 országban képes helyi szintű és nemzetközi segítségnyújtásra. Az optimisták szerint akár a humanitárius segítségnyújtást teljesen átalakító és hatékonyabbá tévő rendszert is eredményezhet az Éhség Akció Mechanizmus, mely mögött a Világbank, a Világélelmezési Program (WFP) és a Vöröskereszt mellett a Google és az Amazon is felsorakozott.
Fotó: Flickr/Michigan National Guard
Humanitárius kötvények
2019-ben eldől majd, hogy a Humanitárius Hatáskötvények (HIB) vajon kelendők lesznek-e, és jelentős finanszírozást tudnak-e nyújtani a problémák orvoslására.
Ahogy a régi mondás tartja, ne ételt adjál az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni. Hal helyett tehát a halászháló a segítség. Ahelyett, hogy a szegényeket csak arra szoktatnák a nemzetközi szervezetek, hogy segélyekre hagyatkozzanak, ki kell húzni őket a szegénységből. Ehhez elengedhetetlen a gazdasági, üzleti tevékenység ösztönzése, az önállóságra szoktatás akár mikrohitelek formájában, akár gyors készpénznyújtással.
Persze még mindig szükség van az akut szükséghelyzeteknél a tömegek segélyezésére és élelmezésére, hiszen ahol az étel megtermeléséhez szükséges ökoszisztémák sem állnak rendelkezésre (vagy mert a klímaváltozás megnyirbálja őket, vagy mert a háborús konfliktus ellehetetleníti az agrárgazdálkodást), ott aligha lehet az emberek vállalkozóvá válásáról beszélni.
Sokk, trauma, mentális betegségek
A humanitárius vészhelyzetekről szóló cikkekben és közleményekben most már egyre több szó esik arról a tényezőről, amit korábban nem vizsgáltak: ez az emberi pszichét érő sokkhatás.
Becslések szerint a hirtelen bekövetkező, sokkoló erejű humanitárius válságok – egy polgárháború kirobbanása, egy tömeges vérengzés, a civil lakosok terrorizálása törvényen kívüli milíciák által – körülbelül a bántást elszenvedők 10-15 százalékában enyhe vagy közepes mentális betegséget hoz létre, 4 százalékban pedig súlyos rendellenességek alakulnak ki.
A humanitárius válságok elhárításának tehát a pszichológiai gondviselés, szakirányú kezelés is része kell, hogy legyen – vélekedett Peter Mauer, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke.
Növekszik az éhezők száma
Az éveken át tartó csökkenő tendencia után 2017-ben újra nőni kezdett az éhezők száma a világban, számuk elérte a 821 milliót, s közel 150 millió gyerek számít visszamaradottnak a fejlődésében az elégtelen táplálkozás miatt.
Ázsiában lassult az éhezők számának növekedése, de még mindig egyre többen nem jutnak elégséges mennyiségű és minőségű táplálékhoz.
A klímaváltozás nagy szerepet játszik az éhezés terjedésében. A főbb élelmiszernövények, a rizs, a búza, a kukorica termesztését a trópusi és mérsékelt éghajlatú övezetekben kedvezőtlenül érintik a változó éghajlati tendenciák, ami egyrészt jelent tartós aszályt, másrészt a csapadékos időszakok eltolódását az év folyamán.
Az éhező emberek száma nagyobb a klímaváltozásokat produkáló régiókban, mint másutt. Ezeken a helyeken gyakoribbak a hőség uralta időszakok, mint a 2011–2016 közötti időszak átlaga más régiókban.
Ha a termés a kánikula és az aszály áldozatává válik, élelmiszerhiány keletkezik, s a kimaradó mennyiség híján a nemzetközileg is megugranak az élelmiszerárak, amit szintén a szegények szívnak meg leginkább. Hiszen ha magasabbak az árak, a Nyugatról érkező élelmiszer-segélyezés összegéből is kevesebb ételt tudnak vásárolni, vagyis kevesebb embert tudnak ellátni. A klímaváltozás és az éhezés kapcsolata tehát egymást erősítő visszacsatolás.
Viszonylag kedvező hír, hogy 2017-ben közel 151 millió 5 évnél fiatalabb gyerek szenvedett alultápláltságtól, míg 2012-ben ez a szám 165 millió volt. Az alultáplált gyerekek 39 százaléka Afrikában, 55 százalékuk Ázsiában él. A Távol-Keleten meglepően nagy az alultáplált gyerekek aránya, az 5 évnél fiatalabbak 10 százaléka sorolható ide, míg Dél-Amerikában és a Karib-térségben ez az arány 1 százalék.
(WEF, FAO)
