A tárca honlapján nyilvánosságra hozott statisztikák szerint 2014 végén 74 kínai város közül, ahol a levegő szennyezettségét mérik, mindössze nyolcban sikerült az országos szabvány határértékén belül maradni. Az összes többiben meghaladta az egészségügyi határértéket az ózon, a szénmonoxid vagy szálló porszemcsék koncentrációja.
A helyzet így is javulást mutat az előző év statisztikáihoz képest. Míg korábban a 74-ből csupán a délkelet-kínai Hajkouban, a tibeti fővárosban, Laoszban és a kelet-kínai Csousan üdülőközpontban volt elfogadható minőségű a levegő, tavaly már a dél-kínai Sencsen, Hujcsou és Csuhaj, a délkelet-kínai Fucsou és a délnyugat-kínai Kunming is felzárkózott az említett három városhoz.
A tárca bő másfél éve hirdetett “háborút” az óriási méreteket öltő légszennyezés problémájának kezelésére, különös tekintettel a levegőt leginkább szennyező iparágak kibocsátásának visszaszorítására, a széntüzelés korlátozására, valamint az észak-kínai nagyvárosok levegőjének megtisztítására.
A légszennyezésért elsősorban a gyors ütemű kínai gazdasági növekedés a felelős, az autók terjedése mellett ugyanis a gyárak és az erőművek károsanyag-kibocsátása az egyik legsúlyosabb gond a távol-keleti országban, ami nyakló nélküli széntüzeléshez vezet: ha a kínai éves szénfogyasztást vasúti vagonokba pakolnánk, 550 ezer kilométer hosszú szerelvényt kapnánk.
A régió levegőjének megtisztítására 2013 nyarán ötéves programot hirdettek, ennek során rekord nagyságú összeget, 277 milliárd jüant (12,5 ezer milliárd forint) költenek a levegőminőség javítására. A terv szerint a térségben a 2012-es év károsanyag-kibocsátásának adatait alapul véve 2017-re 25 százalékkal fognák vissza a környezetszennyezést.
