Hol vannak már azok a napok, amikor Rockenbauer Pál bejárta az egész országot a Másfél millió lépés Magyarországon című műsorával, vagy a Napsugár nyomában című sorozatban körvonalazta James Lovelock Gaia-elméletét, hogy a Föld bolygó koherens rendszer, már-már élőlény. "Felgyorsult a világ, s a kereskedelmi televíziók is kevés időt tudnak szánni a fenntarthatóság tematikájának" - mondta Juhász Árpád, a Fenntarthatósági Csúcs védnöke.
Juhász Árpád ebben az érában vált tévés szakemberré, képernyős alakká. Praxisában az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa hozott nagy változást. Ekkor nyílt először lehetősége vitaműsorokat készíteni és éles szóváltások, nézetellentétek össztüzébe kerülni műsorvezetőként. A "királyi televízió" monopóliuma persze akkor még lehetővé tette az "estébe nyúló" műsorokat, melyek képesek voltak mélységében ismertetni a jelenségek mögötti kérdéseket, dilemmákat. Ma a kereskedelmi tévékben egy hírműsorban legfeljebb 30 másodpercig tud teret kapni egy téma, a reggeli beszélgetős műsorokban maximum 5-6 percig tarthat egy blokk.
A konferencia előadásairól szóló összefoglalónkat itt találja.
Nem elég trendi téma
A dolgok felszíne mögé láttatás képességét elvesztette a televíziózás fősodra. Juhász Árpádnak sokszor szegezik szembe a kérdést, hogy a TV2 miért nem készít vagy sugároz olyan programokat, mint a National Geographic, a Discovery vagy az Ozone Network, melyek a Fenntarthatósági Csúcs előadásai által érintett témákkal foglalkoznak. Erre mindig kész válasza van: az említett csatornák nézettsége csekély. "Győzike és társai viszik el a pálmát". Juhász Árpád is tisztában van vele, hogy a kereskedelmi tévék reklámvezéreltek, s mint ilyenek, fogyasztásra serkentenek. De a két legnagyobb brand, az RTL Klub és a TV2 pozíciója is gyengült. A '90-es évek végén még a közönség 80 %-át kötötték le, ma már csak 30 %-ot.
Demonizált internet
Juhász Árpád kenyéradója a TV2, mely nemrég 18-49-ről 59-re terjesztette ki célközönsége korhatárát. Ennek két oka van, egyrészt mert az idősebbek nagyobb vásárlóerőt jelentenek a hirdetők számára, másrészt mert a fiatalok ma már főként az internetről szerzik be napi betevő hírfalatjukat.
Az ifjú korosztály világhálóra vándorlását "tragikusnak" nevezte a világot járt geológus. Ott ugyanis a klímaváltozásról szóló lehető legsokfélébb nézetek keringenek, "a legtökéletesebb agyi kuszaság" található. Ha valaki ezek alapján akarná eldönteni, hogy van-e éghajlatváltozás vagy nincs, aligha jutna eredményre.
Hozzátehetjük, ez az állítás akkor helytálló, ha a fiatalok valóban nem tudják, hogy mik a megbízható hírforrások. Ha a New York Times, a Science, a Reuters, a Spiegel vagy más neves sajtóorgánumok anyagait böngészik a neten, ott aligha találnak megalapozatlan és klímaváltozást tagadó nézeteket.
A tévé, mint médium kereteit és korlátait ugyan érzékletesen ismertette, Juhász Árpád ugyanakkor nem szolgált példákkal arra, vajon a TV2 -melynek '96-os megalakulása óta munkatársa- programjában, vagy éppen az RTL-ben milyen sűrűséggel hangzik el a klímaváltozás szó, s milyen rendszerességgel foglalkoznak ökológiai, fenntarthatósági kérdésekkel.
Összefogás, összefogás, összefogás!
A klímaváltozásra való felkészülés gyakorlati teendőiről szóló kerekasztal beszélgetésen a résztvevők konklúziója az volt, hogy a közösségek összefogására és erejére kell támaszkodni.
Bart István a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) igazgatója arról beszélt, hogy nem az a fontos, hogy mérőszámokban mérhető dolgokban hasonlítsák össze az emberek a lehetőségeket (mi éri meg jobban, gátat építeni, vagy napenergiára váltani). Ha már alkalmazkodni kell, akkor próbáljunk meg „vidáman” alkalmazkodni, úgy, hogy az emberek is jól járjanak.
A pazarló fogyasztás visszafogásáról és a klímaváltozásra való felkészülés teendőiről szóló kerekasztal beszélgetésen Hetesi Zsolt, fizikus, a PTE KTK tudományos főmunkatársa azt hangsúlyozta, a fejlődő országok fejlődése – szénre épülő gazdaságok lévén – a kibocsátás folyamatosan növekszik, szó sincs csökkenésről. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy vidéken egyelőre korántsem a klímaváltozásra való felkészülés az elsődleges probléma – érthető módon. Nagyon fontos viszont a közösségek szerepe a vidék és városok összefogása, amit erősíteni kell ahhoz, hogy együtt felkészülten várhassuk a változásokat.
Bencsik János, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés bizottságának elnöke arról beszélt, hogy hogyan lesz a fenntartható fejlődési stratégiából cselekvési terv. Mint a kerek asztal többi résztvevője, Bencsik is a közösség szerepének fontosságát hangsúlyozta a klímaváltozásra való felkészülés érdekében.
Kárpáti József az ÉVOSZ-MAKÉSZ elnöke szerint elsősorban példamutatásra, szemléletformálásra van szükség, valamint előre mutató, fenntartható, végrehajtható és ellenőrizhető szabályozásra. Szerinte az építőipar vonatkozásában ez mindenképpen hiányzik Magyarországon. Példája szerint Németországban sokkal egyszerűbb az építési engedélyek megszerzése, ugyanakkor az átadásnál szigorúbban vizsgálják az épületenergetikai követelmények betartását, a büntetések pedig súlyosak.
Kovács Lajos a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke nem tartotta helyesnek, hogy az önkormányzatok szökőkutakra és hasonlókra pályáztak, mert nem erre volt égető szükség – de legalább pályáztak. Mint mondta, minden kínálkozó lehetőséget ki kell használni,a fejlődéshez a közösségek szerepvállalása elengedhetetlenül fontos.
Nagyon aktív volt a közönség, ami azt mutatja, hogy ez a probléma lassan átlépte az ingerküszöböt, az embereknek van véleménye erről a témáról, tudnak és akarnak hozzászólni a kérdéshez. Tehát különösen fontos a tudatformálás és a további változást elősegítő ismeretek átadása.
Egy hozzászóló azt mondta, a fő probléma, hogy nem jut el az emberek tudatáig, hogy fel kell készülniük a változásra. A hozzászóló szerint a megoldás az lehetne, ha Hetesi Zsolt - vagy hozzá hasonló szakemberek - valóságshowkban szerepelnének, ami széles közönséghez jut el.