A marketingkommunikációs és PR-munkatársak nem buták. Értenek a dolgukhoz. És gyakran olyan vállalatoknak dolgoznak, amik masszívan tehetnek azért, hogy miért van ilyen ramaty állapotban a világunk. Keresve sem találni jobb példát erre az olajvállalatoknál, melyek kitermelték a fosszilis erőforrásokat, és most is azon vannak, hogy maradjon a status quo, a fosszilis energiahordozók elégetése - bár szegről-végről már próbálkoznak megújuól energiás beruházásokkal.

De a közvélemény már felébredt annyira, hogy tudja, a klímaváltozás valós folyamat, s a szennyezéshez leginkább hozzájáruló szektorok kötelességük valamit tenni. Az olajcégek tisztában vannak ezzel az elvárással, ezért az elmúlt egy-másfél évtizedben elkezdték egy kicsit kozmetikázni magukat a kommunikációjukban.

A céges társadalmi felelősségvállalás (CSR) terén résztvesznek ugyan (legyen az jótékonykodás vagy a munkahelyi sokszínűség biztosítása), de a a klímaváltozás ügyében ellentmondásos az álláspontjuk. Olyanok, mint a gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és igyekszik elmismásolni a felelősségét és a galibát, amit okozott.

Kép: Pixabay

Az angliai University of Reading egyik nyelvésze átnézte az olajipar nagy szereplőinek 2000 és 2013 között kiadott CSR- és fenntarthatósági jelentéseit. Ezek a főbb megállapításai:

1. Ej, ráérünk arra még

A szakember szembeszökőnek, hogy a vállalatok úgy beszélnek a klímaváltozásról, mint valammi (meg)határozat(hatat)lan dologról. Egy nap majd kell tenni ellene valamit, de fene tudja, hogy mikor. De tuti, hogy nem most.

Azzal, hogy úgy referálnak a globális felmelegedésre, mint valami problémára, amivel kezdeni kellene valamit, pont a kialakulásukban játszott felelősségüket sumákolják el.

2. Már többször említik

Az olajcégek 2000 és 2004 között mindössze 4 alkalommal használták jelentéseikben a klímaváltozás és a tackle szót, ami azt jelenti, hogy megoldani, megbirkózni vele. Ez még mindig jövőidejű cselekvésre utal. De a cégek alig árultak el konkrétumokat, hogy miként tervezik kivenni részüket a klímaváltozás elleni küzdelemben.

2005 és 2013 között már 43 alkalommal került említésre a két szó együtt, ami jól jelzi, hogy mennyire a figyelem homlokterébe került a téma. Persze ez is még mindig mint jövőre vonatkozó cél fogalmazódott meg.

3. Már nincs mit tenni...

2009-től kezdve a szóban forgó jelentésekben a kockázat szó lett a klímaváltozással második leggyakrabban társított kifejezés a "megoldani" után, holott a rizikó korábbi jelentésekben nem szerepelt ebben az összefüggésben. Ez tehát fontos módosulása az általuk közvetített üzenetnek.

Mit sugallnak ezzel? Egyfelől a kockázat szót szinte sosem definiálják, amivel hozzájárulnak a probléma súlyosságának elkenéséhez. Másfelől olyan problémaként állítják így be a klímaváltozást, ami túl nagy ahhoz, hogy a cég megoldhassa, vagy számottevő inputja lehessen a megoldásában.

Mintha a megoldás valamilyen más entitások kezében lenne. Az angliai egyetem nyelvésze ebből azt olvassa ki, hogy a vállalatok legszívesebben tovább késleltetnék a cselekvést.