Nem tesznek semmit az európai gáz- és olajvállalatok az energetikai átmenet elősegítése érdekében.

Angliában 2040-től tiltanák be a fosszilis üzemanyagok használatát, de a zöldek és egyes parlamenti képviselők már egy korábbi időpont mellett kardoskodnak. A Shell vezére támogatja az ötletet. A nagy autógyárak és olajcégek felismerték, hogy kénytelenek felkészülni egy olaj utáni korszakra.

Kezd felpörögni az olajvállalatok megtelepedése a megújuló energiák szektorában, de még mindig az árbevételük és éves akvizícióik töredékét költik ilyen cégekre. A megújulók nyereségessége azonban kihagyhatatlan üzleti lehetőség, s az elektromos autók térnyerése is rákényszeríti őket, hogy ilyen irányban invesztáljanak.

Nem ismerik el, hogy jelentős szerepük volt a létrejöttében, hogy most zajlik, és hogy azonnali cselekvésre lenne szükség. Fenntarhatósági és etikai jelentéseikben valami távoli dologkként kommunikálják a globális felmelegedést, amit majd egyszer kezelni kellene. Ha egyáltalán érdemes és már nincs túl késő ehhez.

Persze amíg a székében volt, ezt ilyen nyíltan nem mondhatta ki Christiana Figueres, aki a párizsi klímaegyezmény tető alá hozásáért is felelős. Három okot sorol fel, amiért el kéne felejteni az Északi-sark megbolygatását.

A fosszilis energiahordozókra szakosodott nagyvállalatok mindent megtesznek, hogy zöldnek láttassák magukat, holott valójában az az érdekük, hogy a legszennyezőbb energiahordozókat termeljék ki minél nagyobb mennyiségben. Ezt hívják úgy, greenwashing. Amikor zöldre festik magukat, holott nem azok.

A Big Oilnak is nevezett olajipari nagyvállalatok nemcsak óriási lobbierővel bírnak Brüsszelben és Washingtonban, de a médiában is a saját javukra ferdítik az igazságot.

A világ legnagyobb nyílt végű befektetési alapja bizonyos multinacionális cégeknél a legnagyobb részvényesnek számít. És már penget olyan szólamokat, miszerint a nagyvállalatoknak be kell számolniuk a klímaváltozás üzletmenetükre és nyereségükre gyakorolt kockázatairól. De egyelőre inkább az ideológia szintjén megy a nyomásgyakorlás: ez az alap ugyanis 14 cégnél nem szavazott meg ilyen javaslatot a közgyűlésen.

A nagyvárosok lakói világszerte fulladoznak a szennyezett levegőtől. A kormányok a Volkswagen-botrány kapcsán katalizálták a közvélemény dízelellenességét: egyre több ország jelenti be, hogy betiltja a dízel- és/vagy benzinüzemű autókat.

Amikor 2000-ben harcba szállt az elnökségért, még csak 1,7 millió dollár volt a vagyona. Ma 600 millió. Egyes szimpatizánsai szerint Al Gore-nak a saját gazdagságát kellene arra használnia, hogy hitelesítse üzenetét: a zöld gazdaság megvalósítása óriási üzleti lehetőség.

A Harvard University két kutatója közel 200 dokumentumot tanulmányozott, melyek a cég klímatudományról szóló kommunikációjához kapcsolódtak. A vállalat elferdítette a tényeket és félrevezette a közvéleményt, köztük a részvényeseit. Utóbbiak megtévesztése bűncselekménynek számít, ezért folyik vizsgálat az Exxon ellen.

2016-ban még nem sikerült keresztülverekedni az ExxonMobil közgyűlésén, hogy a főrészvényesek megköveteljék a cégtől, adjon számot a klímaváltozás üzletvitelt érintő hatásairól. Egy év alatt azonban pálfordulás történt a nagy Wall Street-i alapoknál. Most már elismerik a klímatudatosság fontosságát.

Fontos áttörésnek számít, hogy klimatológus szakembert választottak egy olajcég, az Exxon igazgatótanácsába. Aktivista részvényesek és a zöldek már jó ideje kampányoltak ezért. A környezetvédők azonban szkeptikusak, szerintük csak PR az egész.

Trump épp elmeszelni készül az Obamáék által életbe léptetett klímavédelmi törvényeket. Ami keresztbe tehet neki, az az amerikai Legfelsőbb Bíróság újonnan beiktatott bírája, Neal Gorsuch és az úgynevezett Chevron-doktrína. A tét nem kevesebb, mint hogy Amerika megmarad-e a klímapolitika globális éllovasának vagy korlátlanul szennyező nagyhatalommá válik.

A zöldülés az új zendülés. Trump és tanácsadói egyértelműen inkább az olajlobbi pártján állnak, és fanyalognak a megújuló energiák adókedvezményekkel való állami támogatásán. A hadsereg megújulókra való átállását őrültségnek tartják. De a hadügyi gépezet a saját feje után megy. Biztonsági okokból.