Gore vagyona nagy részét nem az ökoszerepkörével szerezte. 2000-ben, amikor ifj. Bush ellenében elindult a választáson az USA elnöki címéért, vagyona egy örökölt családi farmból és egy cinkbányából származott, állította a Bloomberg hírügynökség. Aztán 2003-ban beválasztották az Apple igazgatótanácsába, amivel egy csomó részvényopciót is kapott javadalmazásként. Az égbe szárnyaló részvények egy részét az évek során eladta, ennek révén több tízmillió dollárral hízott készpénzállománya. Ehhez jött hozzá a cikkünk első részében már említett Current TV eladása 500 millióért, melyből adózás utáni jövedelme 70 millió volt. Ezzel még mindig baromira nem járunk közel az említett bűvös 600 millához, de e ponton be kell látnunk, Gore-nak nincsenek üvegzsebei.
Csak az évtized második felében szakadt meg neki igazán a szekér. 2004-ben megalapította a Generation Investment Management nevű befektetési alapot, mely kifejezetten fenntarthatóságban utazó cégekbe invesztált. 2007-ben az alap összeállt a Szilícium-völgyben működő Kleiner, Perkins, Caufield and Byers-szel, hogy zöld startupok találjon, finanszírozzon és gyorsítóként segítse azokat.
Némelyik befektetésük balul sült el, mind például a Chicago Climate Exchange (már nem működik) vagy a First Solar LLC (nem tudott labdába rúgni az olcsó kínai szoláreszközök alacsony árszintjé miatt), de 1,2 milliár dolláros luxemburgi alapjuk jobban teljesít, mint az S&P 500.
Gazdasági érvelés
Al Gore nem igazán vállalja fel, hogy gazdag és hogy nemcsak a Föld szeretetéből, de az üzleti ráció oldaláról is megközelíti a világ dekarbonizációjának problematikáját. Pedig a Huffington Post cikkírója szerint pont ennek a kihangsúlyozására lenne szükség. Felesleges az olajipar és a republikánus párt oszlopos tagjait győzködni arról, hogy lássák a világot Gore szemével. (Például, azt is be kell ismerniük, hogy a Trump-adminisztráció az olajlobbi markában van szerinte.)
Ennek hiábavalóságával Gore is egyre inkább tisztában van, hiszen nemrég Upton Sinclair regényírót idézte, aki a chicagói húsipar embertelen viszonyait leleplezte le 1906-ban A mocsár (The Jungle) című könyvében. Ebben azt írja: „Nehéz megértetni azzal az emberrel valamit, akinek a fizetése e dolog meg nem értésétől függ." Sokan vannak, akik hajlandók lennének belátni, hogy a gazdaság zöldítése nemcsak létszükséglet, de jövedelmező dolog is lehet. Ők a célközönség.
A Kellemetlen igazság második részének népszerűsítésére Gore kidolgozott egy 3 órás prezentációt, melyben befektetési alapok menedzserei számára villantja fel, milyen üzleti lehetőségeket tartogat a zöld gazdaság.
A power pointos prezentációt Genfben, Londonban, New Yorkban, Palo Altóban, Sao Paulóban, Párizsban és Indiában adta elő befektetési alapok munkatársainak. A hallgatóság soraiban olyan alapok munkatársai ültek, mint a BlackRock, a Capricorn Investment Group vagy a Citigroup. Mind azért jöttek, hogy számadatokat és összefüggéseket tanuljanak arról, miért érdemes a fosszilis vállalati eszközökről a nap- és szélenergiára váltani, a megújulókba fektetni.
Gore szerint az ipari forradalom óta nem volt ekkora lehetőség, hogy (újfent) egy egész világot átalakító gazdasági és technológiai forradalom éllovasaivá váljon – hogy kik? A pénzes elit. (Ezt persze ő nem így mondja.)
Gore prezentációira körülbelül 400 pénzmenedzser jött el az elmúlt hónapokban. Ezek a szakemberek összesen 19 600 milliárd dollárnyi eszközt kezelnek.
A Huffington Post véleménye szerint ezt kellene megtennie fő üzenetének, a lehetőségeket lenne célszerű kommunikálnia, nemcsak a vészjósló figyelmeztetéseket, vagyis hogy ha nem változtatunk azon, ahogy az ökológiai erőforrásokat pazaroljuk, a kihalás fenyeget minket. Gore (jobban) használhatná a saját gazdagságát – és a luxemburgi alap teljesítményét – arra, hogy hitelesítse a zöld gazdaságról szóló üzenetét. Ehhez azonban totális transzparencia is kell(ene). Felfednie, hogy milyen cégekben vannak befektetései, részvényei. Üvegzseb.
