A legfiatalabbak számára hatalmas a tét
A 20-as éveiket taposó Z-sek (18–25 évesek) sok szempontból kilógnak a problémát rezignáltan felismerő, többnyire mégis passzív generációk sorából, és radikális változást követelnek: a klímaváltozás hatásai miatt a saját bőrükön érzik a változás szükségességét, éppen ezért azt nem a gazdasági, társadalmi problémák egyikeként érzékelik, hanem a legégetőbb kérdésként, amely azonnali megoldásért kiált. Döntő többségük (96 százalék) a saját generációjuk vállára rakja a fenntarthatóság előmozdításának felelősségét. Az idősebb generációkhoz hasonlóan kevésbé bíznak a vállalatokban és a politikusokban is: „ott, ahol példamutatásnak kéne lennie, politikusi körökben, ott csak képmutatás van” – vélekedett egyikük, s félmegoldásnak érzik az elektromos autók terjedését vagy a multicégek fenntarthatóságra irányuló látszattevékenységeit is. Ugyanakkor az internetről való tájékozódás mellett az oktatás erejében nagyon is hisznek. Fontosnak tartják a pozitív visszacsatolást, a fenntartható magatartásformák jutalmazását, mivel szerintük ez sokkal motiválóbb, mint a káros magatartások szankcionálása. Ezzel egyébként nincsenek egyedül: a pozitív megerősítés magatartásformáló ereje egyike azon kevés kérdésnek, amiben szinte minden generáció egyetért.Az optimizmus dacára – Y-os sorstársaikhoz hasonlóan – a Z-sek is kissé magukra hagyottnak érzik a korosztályukat, és a mindenkori politikai elit felelősségét emelik ki: „én maximum tíz embert tudok meggyőzni, a kormány pedig több százezret lenne képes” – érzékeltette egyikük.
Ki a felelős a fenntarthatóbb életmódért?
Az UniCredit Bank és a SteiGen kutatásából kirajzolódik, hogy a különböző generációk eltérően vélekednek arról, kinek a felelőssége az, hogy a fenntarthatóság általános szemléletté váljon. Abban egyetértenek, hogy a mindenkori kormányok felelőssége kiemelkedő: az állami szerepvállalás jelentőségét a válaszadók csaknem kétharmada (65 százalék) a három legfontosabb tényező közé sorolta.A legfiatalabbak körében a kormány felelősségétől (51 százalék) alig marad el az oktatási rendszer (49 százalék) és a média (44 százalék) említése. Az egyéni cselekvés fontosságát kicsivel több mint minden harmadik válaszadó (38 százalék) emelte ki, ugyanakkor ebben is megmutatkozik a Z és a Baby Boomer generációk magasabb affinitása a köztes generációk szkepticizmusával szemben.
Ugyanez a széttagoltság abban is megjelenik, hogy az egyes generációk szerint milyen hatások formálják leginkább az egyén fenntarthatósággal kapcsolatos attitűdjeit: míg a társadalom elsöprő többsége (56 százalék) szerint a témával kapcsolatos érzékenyítés az iskolák feladata, az oktatási rendszerrel leginkább érintkező Z generáció a többi korosztálynál magasabbra értékeli az otthoni (57 százalék) és a barátokkal, munkatársakkal történő beszélgetések fontosságát is (59 százalék). A személyes pozitív élmények fontosságában szinte minden korosztály egyetért (54 százalék. Szintén optimizmusra ad okot, hogy a válaszadók 82 százaléka a saját korosztálya felelősségének érzi a fenntarthatósággal való foglalkozást, így arra is van remény, hogy a vacsoraasztalnál folytatott viták során idővel egyetértési pontok alakuljanak ki.
