A generációk egyetértenek abban, hogy az egyénnek, a családnak és az oktatásnak is hangsúlyos szerepe van a fenntarthatóságról való diskurzusban és a tettekre ösztönzésben, mégis a nagyvállalatok, a politikusok és a mindenkori kormány felelősségét emelik ki – derült ki az UniCredit Bank és a SteiGen közös kutatásából.

Az elmúlt években a fenntarthatóság is bekerült azon témák közé, amelyek szinte biztosan szóba kerülnek egy családi eseményen vagy egy baráti beszélgetés során. Hiába van azonban egyetértés arról, hogy a fenntarthatósággal mindannyiunknak van teendője, az ezzel kapcsolatos konkrét értelmezések már eltérhetnek egymástól. A fenntarthatósággal kapcsolatos nézeteket erősen befolyásolja az, hogy valaki melyik generációhoz tartozik, miközben az egyes korosztályok egymás attitűdjeit is formálják – derült ki az UniCredit Bank és a SteiGen közös kutatásából.

A korosztály, amelyik egyszerre tanul a fiatalabbaktól és tanítja az idősebbeket

A tárgyak megjavításában és élelmiszer-újrahasznosításban is élen járó Baby Boomer generációt (56–74 évesek) némileg felkészületlenül érte, hogy a fenntarthatóság témája ennyire központi kérdéssé vált. Ahogy egyikük fogalmazott, „gyerekkorunkban nem foglalkoztunk a témával, így változáson kellett végigmenni, míg a mai fiatalok már ezzel a szemlélettel nőttek fel.” Éppen ezért sokan úgy érzik közülük, hogy valamilyen felsőbb autoritásnak, például az illetékes minisztériumnak kellene jó példával és szabályozással elöljárnia ezen a területen, de a cégektől is sokkal határozottabb fellépést várnak. „Motiválna, ha mások is csinálnák, mert egy fecske nem csinál nyarat, én egyedül nem tudok változtatni” – mondják sokan a generációból, ugyanakkor azt is látják, hogy a most harmincas éveikben járó gyerekeik már sokkal tudatosabbak ebben a témában, így sok esetben tőlük tanulnak. Ennek a generációnak az életében a tanulás kétirányú folyamat: új szokásokat vesznek át a gyerekeiktől, a náluk is idősebb veteránokat viszont ők tanítják a szelektív hulladékgyűjtésre. Sokuk szerint nemcsak pozitív példákra, de anyagi motivációra is szükség van ahhoz, hogy az emberek környezettudatosabban gondolkodjanak.

Felülről várja a megoldást az X generáció

Az X generáció (41–55 évesek) a rendszerváltást egyben a jelentős életszínvonal-növekedés és a fogyasztás lehetőségeként élte meg, és azóta elért kényelméből továbbra sem enged szívesen. Ugyanakkor belátja, hogy a következő generációkat környezettudatosságra kell nevelnie. A fiatalokban nagyon bízik, de saját felelősségét már kevésbé szívesen ismeri el ez a korosztály: fogyasztóként úgy érzi, szinte rá van kényszerítve arra, hogy környezetszennyező termékeket vegyen, a fenntarthatóbb termékeket pedig csak akkor választaná szívesen, ha azok olcsóbbak lennének. „Felülről kéne a gyártóknál elérni, hogy fenntarthatóbb termékeket dobjanak a piacra, hiszen náluk összpontosul a káros tevékenység” – fogalmazott egyikük. A saját életmódjuk fenntarthatatlanságára kritikusan reflektálnak; többen is megemlítik, hogy a mostani 30-asok jóval fenntarthatóbban élnek náluk, ugyanakkor a Boomerekhez hasonlóan úgy látják, hogy „aki nem elég intelligens, azt anyagilag kell motiválni”.

A generáció, amelyik tenne, de úgy érzi, nem tud

Az Y generáció (26–40 évesek) érzi a változás szükségességét, egyúttal passzív és szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy egyéni cselekvéseken keresztül valódi hatást lehetne elérni. Belátja ugyanakkor, hogy „nem várhatjuk fentről a segítséget, nekünk kell tennünk”. A zömében harmincas éveiket taposó Y-osok próbálnak is tenni, nem rendelnek felesleges termékeket, kevesebb csomagolóanyagot használnak, sokan közülük biciklivel járnak munkába, komposztálnak – és mégis úgy érzik: egyedül semmit sem tudnak elérni. „Nem egy-egy emberen múlik ez az egész, nincs meg a lehetőség, hogy visszaváltsuk a csomagolást, a palackot, nem teszik elénk a lehetőséget, hogy változtassunk” – fakadt ki egyikük, egy egész generáció frusztrációját visszhangozva. Az Y-os is dühös az idősebb generációkra, amiért felesleges tárgyakat halmoznak fel, de úgy érzik, a fiatalokban bízhatnak. Különösen fontosnak tartják, hogy a fenntarthatóság témája a jelenleginél hangsúlyosabban jelenjen meg az oktatásban, szerintük a környezetvédelmet minél több tantárgyba bele kell csempészni.