Magyarország sem kerülte el a nagyüzemi mezőgazdaság globálisan megfigyelhető negatív hatását, ami nálunk a 2004-es európai uniós csatlakozásunkat követően erősödött fel. Az adatok alapján az agrárélőhelyekhez kötődően vizsgált fajok többségét 2005-ig állandó állományadatok jellemezték, az ezt követő tíz évben viszont ezek csökkenő tendenciát mutatnak, 2010-2012 közötti legalacsonyabb értékekkel – közölte a Magyar Madártani Egyesület. (Ezt a BirdLife International tavaly befejezett hároméves felmérése is megerősítette.)

Miközben a vizsgált huszonkét erdei faj állománya növekedett az elmúlt években, addig a mezőgazdasági területeken élő tizenhat faj csökkenő tendenciát mutat. Utóbbiaknál a legerősebb csökkenés a hosszú távú vonulókat jellemzi.  Az európai uniós állománytrendekhez hasonlóan a mezőgazdasági területek fogyatkozó madárfajai közül a legjelentősebb csökkenést hazánkban is a hosszú távú, azaz a Szaharától délre vonuló fajok mutatták. Ennek oka, hogy ezekre nem csak az európai, de a közel-keleti és afrikai élőhelyromlás, plusz a klímaváltozás negatív hatásai együttesen és olyan erővel hatnak, amit a fogyatkozó fészkelőpárok már nem tudnak ellensúlyozni.

A természetvédelem legnagyobb drámái előttünk zajlanak, és feltartott kézzel állunk. Nyugat-Európában olyan közönséges madárfajok állománya roppant össze totálisan, mint a mezei veréb, a vadgerle, a mezei pacsirta vagy a tövisszúró gébics. Az olyan eltűnőben lévő madárfajok azonosítása, mint amilyen például a 78%-os  állománycsökkenést elszenvedő réti tücsökmadár, azért is fontos, mert ezek az állatok az élőhelyük nagykövet fajaiként segítenek megfoghatóvá és a lakosság felé is kommunikálhatóvá tenni a kedvezőtlen környezeti folyamatokat. Azokat a negatív változásokat, amik többek között a beporzórovarok és a termésátlagok csökkenésével vagy a talaj kimerülésével már középtávon is veszélyeztethetik a mi életminőségünket is.

Ugyanakkor az adatok elemzése azt is kimutatta, hogy az agrártámogatási rendszer (akg) által érintett hazai mezőgazdasági területeken a madárállományok csökkenése kisebb mértékű. Azaz az akg természetkímélő gazdálkodási elvárásai (pl.: kaszálatlan mezsgyeszegélyek meghagyása, madárbarát kaszálás, méhlegelő-szegélyek telepítése, odútelepítés, rovartelelő bakhátak és ízeltlábú búvóhelyek kialakítása) pozitív hatást gyakorolnak a szántók és gyepek biológiai sokféleségére. Ebből az is következik, hogy az akg zöldítési követelményeinek rendszerét fent kell tartani, sőt, bővíteni is érdemes.