A Norvég Sarkkutató Intézet szakemberei az év leghidegebb hónapjaiban indultak expedícióra a Jeges-tengerre, mintegy 800 kilométerre az Északi-sarktól, hogy adatokat gyűjtsenek a sarkvidéki tél folyamán képződő jégről. Az intézet igazgatója, Jan-Gunnar Winther szerint szinte semmi adatunk sincs a Jeges-tenger téli állapotáról, ezért a most begyűjtött információk rendkívül fontosak a tél korai szakaszában végbemenő jégképződés folyamatának megértéséhez és a jövőbeli klímaváltozás forgatókönyveinek finomításához.
(A hajóknak sokszor már jégtörőre sincs szükségük, az átkeléshez az északi vizeken.)
"Új korszak kezdődött, a többéves jég helyét átveszi a fiatal, vékonyabb jég, és a ma használt klímamodellek nem számolnak ezzel a változással" - húzta alá a szakember, hozzátéve, hogy kollégáival egészen a nyári jégolvadásig terepen maradnak. A norvég expedícióval egy időben amerikai szakemberek bejelentették, hogy az északi-sarkvidéki tengeri jég maximális téli kiterjedése elérte eddigi minimumát a műholdas megfigyelések kezdete óta.
Az expedíció egyik elsődleges célja annak feltérképezése, hogy milyen következményekkel jár a többéves, vastagabb úszó jégtáblák megfogyatkozása és a fiatalabb, vékonyabb jégtömegek arányának megnövekedése. A szakemberek szerint a fiatal jégrétegek alatt általában jóval kevesebb az élet: a vizsgált területeken a biológiai sokféleség csökkenését észlelték a kutatók, ami a táplálékhálózatra is hatással van. A tengeri jég megfogyatkozása ugyanakkor kedvező körülményeket teremt néhány faj számára: a több napfény például a planktonok számának megnövekedéséhez vezet.
A szakemberek nyomkövető készülékeket helyeznek ki a jégtáblákra, hogy megfigyelhessék azok mozgását és vékonyodását a júniusban véget érő expedíció után is. Jan-Gunnar Winther szerint a fiatalabb jégtáblák sokkal mozgékonyabbak is, hiszen a szelek és egyéb időjárási tényezők könnyebben mozgatják őket.
Korábban a Cambridge-i Egyetem és a hollandiai Erasmus Egyetem kutatói gazdasági modellezéssel számolták ki, milyen következménnyel járhat a sarkköri jégolvadás és az örökké fagyott talaj (permafrost) kiengedése a világgazdaságra nézve. Megvizsgálták azt a forgatókönyvet, hogy a globális hőmérséklet növekedés jelenlegi mértéke mellett mekkora metánmennyiség szabadul fel egy évtized alatt, és megnézték azt is, ha kisebb mennyiségű szabadul fel, illetve, ha lassabban szabadul fel a metán az örök fagy birodalmából. “Az északi-sarki olvadás globális hatása egy időzített gazdasági bomba” – hangoztatta Gail Whiteman az Erasmus Egyetem professzora.
Az északi-sarki metánkibocsátás ugyanis felgyorsíthatja a tengeri jég olvadását és a klímaváltozást, ami – az egyik optimista forgatókönyv szerint több mint 60 billió dollárjába kerül a világgazdaságnak az elkövetkező évtizedekben. A Nicholas Stern számításain alapuló eredményként kapott összeg megközelíti a globális GDP értékét, amely tavaly mintegy 70 billió dollár volt. A pesszimista forgatókönyv szerint a költség magasabb is lehet, a 220 billió dollárt is elérheti, ha más tényezőket, mint az óceánok savasodását is beleszámítják a kutatók, vagy alacsonyabb – 37 billió dollár -, hogy ha közben történnének lépések az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.
Whiteman szerint összesen mintegy 50 gigatonna metán kilépésével kell számolni a vizsgált északi területekről. „Tízezerszer számoltuk át az eredményeinket, de hiába, a következmények mindig ugyanazok” – hangsúlyozta a kutató, aki szerint a végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen, hogy egyszerre, vagy évtizedekre elnyújtva kerül a gáz a Föld atmoszférájába, főként annak fényében, hogy a gázkibocsátás már évek óta tart.
