A globális klímapolitika az 1,5 Celsius-fokos és a 2 Celsius-fokos felmelegedés lehetőségeire vonatkozik, illetve arra, hogyan lehet csökkenteni az emissziót, hogy azzal e szinten fékezzük meg a globális felmelegedést. A búzát, a rizst, az alapvető élelmiszereket számos ország más régiókból importálja. A politikusoknak tehát tudniuk kell, hogy mire készüljenek fel egy 1,5 vagy 2 Celsius-fokkal melegebb klímában, milyen hőmérsékleti és természeti viszonyokhoz adaptálják a gazdaságot, írták angol tudósok a Philosophical Transactions of the Royal Society nevű tudományos szaklapban.
Brit tudósok azt vizsgálták meg, hogy e célok hogyan hatnak az élelmiszer-ellátásra. Mint ismeretes, már a 2008-as gazdasági válság idején is zavargások voltak többtucatnyi országban, mert a nyugati országok a recesszió miatt csökkentették támogatásaikat a harmadik világnak célzott élelmiszersegély-szállítmányok finanszírozására. (Pedig már most is minden éhező jóllakhatna!) Ha a sivatagosodás és a szélsőséges időjárási események is egyre ritkábban játszanak be a a mezőgazdaság globális helyzetébe, mire számíthatunk? Mi lesz a különbség, ha 1,5 vagy 2 Celsius-foknál állítjuk meg a klímaváltozást? (Persze sokan úgy vélik, már ez is irreális cél, sokkal nagyobb lesz a felmelegedés már ebben az évszázadban, néhány évtizeden belül.)
A következő tendenciákra lehet számítani egy melegebb földi klímában:
- A globális felmelegedés emelni fogja a csapadékmennyiséget, mert a párásabb levegőben több a nedvesség,
- emiatt gyorsabbak és intenzívebbek lesznek a zivatarok. Ettől persze nő majd az árvízveszély, az pedig kedvezőtlenül érinti az élelmiszernövények termesztését, elmoshatja a termést,
- ezzel egyidejűleg a szárazabb területeken hamarabb elpárolog a víz, hamarabb kiszárad a talaj.
Ez látszólag két ellentétes tendencia, legalábbis a növénytermesztés szempontjából mindenképpen az. Melyik fog győzni, melyik határozza meg leginkább a világunkat? Szárazabb vagy csapadékosabb lesz a Föld?
A válasz attól függ, hogy hol él az ember. Nagyon úgy néz ki, hogy a csapadékos területek ezután még csapadékosabbak lesznek, a szárazak pedig még szárazabbak. Persze ez csak egy általános igazság – valamennyi helyi variabilitás ezt is árnyalni fogja –, mégis nagy vonalakban érvényes.
Brit tudósok a következő szempontok szerint vizsgáltak 122 országot, hogy felállítsák az Éhség és Klíma Érzékenység Indexet, vagyis hogy egy országnak mekkora a kitettsége az élelmiszer-ellátását veszélyeztető időjárási folyamatoknak: éves maximumhőmérséklet; a szélsőséges időjárású napok százalékaránya az évben; egymás után következő száraz napok száma; maximum csapadékmennyiség öt nap alatt.
Magyarország nem került fel a 2-Celsius fokos felmelegedés szcenárióját ismertető országlistára, vélhetően mert hazánkban nincs szó túl vészes érintettségről. Természetesen az élelmezésbiztonság sok tényezőtől sérülhet, idetartozik a szegénység, az öntözési és áruszállító rendszerekhez való elégtelen hozzáférés. Ázsia élelmezésbiztonságát sokkal erőteljesebben fogja sújtani a szélsőséges időjárás, mint más térségeket. A Gangesz folyó folyama várhatóan a jelenlegi duplájára nő. Az aszályok leginkább Afrikát és Dél-Amerikát sújtják majd. Az Amazonas folyó vízfolyama akár 25 százalékkal is visszaeshet.
A The Guardian brit napilap szerzője hozzátette, hogy a kutatás elég szűk látókörű. Nem vette számba a tanulmány, hogy a klímaváltozás miatti elvándorlások is befolyásolhatják, kik hol és milyen körülmények között termelnek élelmiszernövényeket, illetve hogy mely régiókban lesz nagyobb a megnőtt népesség ellátásának kényszere.
A tengerszint emelkedésével és az óceánok savasodásával sem foglalkoztak a brit kutatók. Márpedig mindkettő bejátszik az élelmiszer-termelésbe: a tengerszint emelkedése miatt mélyen fekvő termőföldeket áraszthat el a sós víz, a folyók torkolatai is arrébb vándorolhatnak, a savasodás pedig a – már eleve túlhalászott – halállományra is kihathat. Arról nem is beszélve, hogy a tengerszint emelkedése nem visszafordítható folyamat, legfeljebb megállítható.
(The Guardian)
