Talán sokak számára vicces lehet – sőt turistalátványosság – hogy egy elszabadult nanducsorda kóborol Németországban, az ökológusok számára viszont fenyegető jelenség. A struccszerű óriás futómadarak még a kilencvenes években szöktek meg egy közeli farmról, (a nandutenyésztés hasonló pályát futott be a németeknél, mint Magyarországon struccok) akkor még a szakemberek úgy gondolták, hogy a madarak nem lesznek képesek megélni a zord németországi környezeti viszonyok között.
A dél-amerikai eredetű nanduk azonban nemcsak megélnek az észak-német télben, hanem az elmúlt időben mind egyedszámuk, mind elterjedési területük jelentősen megnőtt és a biológusok szerint számuk mára stabil: a nanduk meghonosodtak Európában. (További információkat a német nyelvű nandufigyelőn olvashat.)
A szürkemarha ötven árnyalata
Nem ez az egyetlen eset, hogy egy kultúrfaj remekül érzi magát az európai viszonyok között. 2004 és 2008 között egy elvadult szürkemarha csorda éldegélt Zala megyében. A szürkemarhák ugyan mindig is jobban alkalmazkodtak a zord klimatikus viszonyokhoz, mint „hagyományos” fajtársaik, a csorda megmaradása mégis meglepte a szakembereket – és komoly gondot okozott a helybélieknek. A magyar szürkék ugyanis fittyet hánytak a szabályokra – sok esetben a kerítésekre és villanypásztorokra is – és a mezőgazdasági területeken legeltek, több milliós kárt okozva a gazdálkodóknak.
A probléma hasonló volt a német nandukhoz: mindkét faj szigorúan védett, kilövését szigorúan tiltják a törvények. A több mázsás állatokat viszont semmi sem állíthatta meg, oda mentek ahová akartak. Végül nagy nehezen sikerült egy karámba terelni őket és visszaháziasítani az elvadult szürkéket.
Van belőlük több ezer
Az ilyen, véletlenül elszabadult, vagy szándékosan betelepített fajok óriási veszélyt jelentenek a helyi ökoszisztémára, - sok esetben pedig magukra az emberekre is. A folyókba kiengedett aligátorteknősök több esetben is támadtak meg embereket. A 4-6 kilós példányok súlyos sérüléseket tudnak okozni – és bár minden egyes esetben befogták a jelentett példányokat, egyre újabbak kerülnek elő. A szakemberek szerint az aligátorteknősök nem képesek átvészelni a magyar telet: a tapasztalatok a nandukkal azonban azt mutatják, hogy egy-egy invazív faj találékonyabb és életképesebb lehet, mint gondolnánk. Ráadásul egyedül Európában több mint 12 ezer invazív fajt tartanak nyilván: Magyarországon is több százat.
Ilyen a szinte minden magyar folyóban és tóban elterjedt pézsmapatkány, amely minden horgásznak és haltenyésztőnek gondot okoz, vagy a sokat emlegetett fehér akác, amely kiszorítja az őshonos fafajtákat. A nemzeti kormányok csak ritkán léptek fel az invazív fajok ellen - és a nem egységes szabályozás miatt ennek ritkán volt értelme, hiszen egy rovar nem tartja magát az államhatárokhoz. Ezért Brüsszel vette ka kezébe az özönfajok elleni harcot.
Az Európai Bizottság a múlt év végén terjesztette elő az új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatát az úgynevezett idegenhonos özönfajok – inváziós fajok – betelepedésének és elterjedésének megelőzése és féken tartása érdekében. A Magyarországon idén januárban létrejött, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, tudományos műhelyeket és felsőoktatási intézményekettömörítő Akác-koalíció célja ugyanakkor a faj hungarikummá nyilvánítása, és hogy fellépjen azokkal az uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását eredményezhetik. Az akác méztermése nemzetgazdasági jelentőséggel bír, a magyar méz döntő része akácméz. A magyar agrárdiplomáciának végül sikerült megmentenie a fehér akácok - de nem véglegesen.
