A szakember a Piac és Profit konferenciájának negyedik referátumát megtartva azt persze "ágazata" nevében elismerte, hogy a benzinnel az autós globális felmelegedést is vásárol. Erre egyfajta válasz az, hogy be kell építeni a károsanyag-kibocsátás költségeit a gazdasági tranzakcióba, árat kell adni a széndioxid kibocsátásnak. Ekkor kezelhetőbbé válik a probléma is.
Az éghajlatváltozással kapcsolatban az az üzleti szféra számára az igazi nehézség, hogy a felmelegedésnek az igazán masszív költségei csak nagyon sokára jelentkeznek. A normál vállalati pénzügyben az éghajlatváltozási probléma nem kezelhető és inkább ösztönöz arra, hogy ne tegyen semmit sem ellene az adott cég. Ezért is célszerű a hagyományos megközelítést mellőzni. Varró László emellett azt is leszögezte, hogy éppen az energetikai cégnél lehet igazán jól látni, a baj lényegesen nagyobb, mint ahogyan azt a környezetvédők elképzelik.
Bizonyításul kijelentette az előadó, hogy a világgazdaság tőkeállományának 10 százalékát az energiaszektorban kötötték le, s ez a szektor az, amelyik nem engedheti meg magának, hogy ne a leghatékonyabban kezelje az éghejlatváltozást. A rendszer globalitása ennek az egyik sarkalatos pontja, mégpedig azért, mert a világ legnagyobb országai például a mérséklés programjaiban nem vesznek részt. Ezért is szükséges, hogy Európa saját erőfeszítéseit diplomáciai eszközként használja, a saját kibocsátás-csökkentő programja végrehajtásával tudja rábírni Kínát, Indiát, hogy ugyancsak induljon el ezen az úton.
Az előadó a megújuló energiáról szólva tisztázandónak tartotta, hogy annak nagy része - amint a fosszilis energiahordozók is - a napenergián alapul, hiszen a biomassza sem más eredetű. Az olaj, a gáz és a szén tavaly elégetett mennyisége 500 évnyi fotószintézis eredményeként jött létre a maga idején. #page#
Ahhoz, hogy e problematikából kilépjünk, nem lehet átállni nap- és szélenergiára, az elégséges megoldáshoz az kell, hogy az előállítás és a felhasználás hatékonyságát drasztikusan javítani kell. Különben az 500 évnyi fotószintézis egy év alatti felhasználását nem tudjuk redukálni úgy, hogy egy évnyi előállított fotószintézist használjunk csak fel egy év alatt. Világos tehát, hogy nem nélkülözhetjük a nem napenergiát, azaz jóval intenzívebben van, lesz szükségünk a nukleáris energia felhasználására.
A bioüzemanyagról jót is rosszat is mondott egyetlen nekifutásra a Mol vezető közgazdásza. Mint jelezte, vállalatuk is foglalkozik vele, kivált, mert jelentős támogatások párosulnak hozzá. De tudni kell, a kukoricából "főzött" etenol ugyanabba a kategóriába tartózik, mint a kakaóbiztos számítógép. Elfecsérlése az adófizető pénzének, mivel drága folyamatról, technológiáról van szó, melyhez sok energiát kell felhasználni, s aránytalanul kicsi a nem kibocsátott széndioxid.
Az agárium is ludas
A mezőgazdaság egyébként is nagyon nagy arányú üvegház hatásban ludas a metán- és a nitrogénoxid kibocsátás miatt. Az agráriumnak globálisan az üvegházhatású kibocsátása nagyobb is, mint az agráriumé. A bioüzemanyag miatt az USA-ban 10 millió hektárral nő a kukorica vetésterülete, s ez óhatatlanul oda vezet, hogy a földterület iránti kereslet miatt elkezdődik, felgyorsul az erdőirtás. Van persze kutatási kezdemény, hogy jobb bioüzemanyag technológiát nyerjen az emberiség, erre kell venni az irányt, de ez csak a jövőben tudja kiváltani a mai kukoricából "főzött" etanolt.
Az autóiparban szerencsére folyik már egy csöndes forradalom. Varró László ki is fejtette, hogy az elektromos áram hasznosítása ígérkezik mind hatékonyabb megoldásnak. A mind hatékonyabb villanymotorokat egy további technológiai előrelépés követi, az, hogy éjjel tankol otthon, a hálózatról az autós. Abból az áramból, amely a nukleáris erőművekből érkezik, s ezen napszakban amúgy kevéssé hasznosul.
A közgazdász is hatékony klímavédelmi stratégiát sürget, támogat, de némi kritikai éllel azt is leszögezi, hogy a magyar költségvetés a mai napig több pénzt költ a széndioxid-kibocsátás támogatására, mint annak csökkentésére. Az adórendszer tele van környezetvédelmileg kártékony tételekkel, azaz néhány millió tonna széndioxid kibocsátását el lehetne kerülni úgy, hogy még pénzt is megtakarítanak az adófizetőknek.
Varró László ugyan nem részletezte, hogyan is kell érteni ezt a viszonyrendszert, de azt a tanácsot nem spórolta meg, hogy a szétparcellázott támogatásfajtákat át lehetne alakítani, s egységes széndioxid ár bevezetésével lehetne élni. És még valami: az ma már kevés, hogy csak a fejlett országok ügyködnek a saját határaikon belül, hiszen a számítások szerint a széndioxid kibocsátás növekedésének 80 százaléka a fejlődő országokból jön majd.
