Gyulai Krisztina, közgazdász, az Incon-Logistic Kft. alapító-ügyvezetőjének, a precíziós szállítmányozás szakértőjének véleménycikke.

A globalizált piac pörgeti a fuvarozás iránti igényt

Ma a globális CO2-kibocsátás több, mint egyötödéért a közlekedés és a szállítás a felelős. Az energiaszektor, a mezőgazdaság és az ipari termelés után a szállítmányozási iparág a legnagyobb kibocsájtó az üvegházhatást okozó gázok termelése tekintetében. Különösen szomorú ez az adat, ha arra gondolunk, hogy a kezdetekkor a teherszállítás tökéletesen zöld és fenntartható volt. A fenntarthatósági szempontból paradicsomi állapotot viszont az ipari forradalom elkezdte tönkretenni.

A helyben termelni és helyben felhasználni természetesen jó törekvés, de az áruszállítást nem lehet teljesen leépíteni. A globalizált piac ugyanis megköveteli az áruk egyre intenzívebb mozgását, ezzel pörgetve a fuvarozás iránti igényt. Az egyre növekvő szállítási volumenekkel, egyre nagyobb karbonlábnyommal a kör látszólag bezárult. Szerencsére csak látszólag.

Az nem kérdés, hogy változás kell, és az sem, hogy ez a változás társadalmi, környezeti és gazdasági szükségszerűség is. De vajon anakronizmus-e a fenntartható szállítmányozás?

Fenntarthatósági és pénzügyi előnyök kéz a kézben

Az árufuvarozási ágazat növekedésével a kormányok, a befektetők, a közösségek és a fogyasztók egyre jobban tudatában vannak az iparág éghajlati és közegészségügyi hatásainak. És egyre inkább elvárják az ellátási láncok szereplőitől, a fuvarozóktól, szállítmányozóktól és a logisztikai szolgáltatóktól, hogy határozott lépéseket tegyenek környezeti lábnyomuk csökkentésére. A teherfuvarozási csomópontok közelében lévő közösségek az általános hatásokon felül a megnövekedett torlódások, zajok és egyéb bosszantó hatások mérséklését is követelik. Mindezek eredményeként egyre határozottabban kerül előtérbe a teljes társadalmi költség kérdése: a fuvardíj – ami fedezi a szolgáltató költségeit, üzemanyagot, bérköltséget, amortizációt, díjakat és egyebeket, – mellett be kell árazni az adott szolgáltatás környezetre gyakorolt hatásait.

Egyre több vállalat dönt úgy, hogy a kulcsfontosságú környezetvédelmi mutatókat, például a CO2-kibocsátás csökkentését beépíti a befektetői jelentésekbe, az alkalmazottak és más érdekelt felek kommunikációjába. A fenntarthatósági előnyök egyre növekvő sebességgel zárkóznak fel a pénzügyi előnyök mellé!

Jó megoldások folyamatosan születnek

Mik az iparág lehetőségei a karbonlábnyom csökkentésére? A szállítóeszköz-gyártók azon dolgoznak, hogy minél kisebb legyen a kibocsátás. Az autógyárak alternatív meghajtású gépjárművekkel, alternatív üzemanyagokkal járulnak hozzá a visszazöldítéshez, de komolyan veszik az alternatív üzemanyag-használat kérdését a repülőgépgyártók is. És jönnek a konténerszállító vitorláshajók, hiszen a múlt megújítása, a visszazöldítés a tengeri szállítmányozás területén is elkezdődött.

A fuvarozók és szállítmányozók ezeket az eszközöket átveszik, a technológia fejlődik, egyre jobbak a károsanyag-kibocsátási adatok. Ugyanakkor a szállítmányozók igazán hatékonyak akkor tudnak lenni, ha nem húznak határt a saját lehetőségeiknél. A digitalizációnak köszönhetően ma sorra jelennek meg a korszerű, fenntartható logisztikai- és ellátási lánc-menedzsment eszközök. A megújuló energia és az adatalapú, hatékony rendszerek a globális logisztika részévé válnak, és képesek megszüntetni a nehéz választást a szállítmányozás és a bolygó megmentése között. 

A kibocsátás mérése szükségszerű

Ma a vállalatok még nehezen tudják megszerezni az áruszállításból származó kibocsátásuk elszámolásához szükséges adatokat. Az adatalapú digitális megoldások ebben is tudnak segíteni. Már léteznek olyan fejlesztések, amelyek azonosítják, számszerűsítik és segítenek összegyűjteni azokat a mérőszámokat, amelyek szükségesek az áruszállítási kibocsátási jelentésekhez, például a CO2-, a metán, a NOx- és PM-kibocsátások mérőszámait.

A károsanyag-kibocsátási adatszolgáltatással, ami egy rangsorolási rendszert is kínál, bárki összehasonlíthatja cége teljesítményét a versenytársaiéval. A szállítók ezt a rangsort használhatják a fenntarthatósági célkitűzéseikben osztozó fuvarozók azonosítására, és egyedi vállalati jelentéseket kapnak fuvarozási tevékenységeik környezeti hatásairól.

Zárkóztassuk fel a gondolkodásmódot!

A technológia egyre inkább adott, most a gondolkodásmódot kell felzárkóztatni hozzá. Meg kell változtatni azt a hozzáállást, hogy a megbízók a logisztikai folyamatra puszta költségként tekintenek, ahol a valós társadalmi költségek elfedése és az árak leszorítása az egyetlen cél! Ahhoz, hogy a fuvarozók érdekeltek legyenek, az ellátási láncban résztvevők közös teherviselése szükséges. Könnyen belátható, hogy változatlan vagy akár csökkenő fuvardíjak mellett az akár háromszoros beszerzési költségű zöld kamionba való beruházás irreális elvárás.

Másrészről a végfelhasználók fogyasztói viselkedésének változása is kell a visszazöldüléshez. A globalizált világban hozzászoktunk és el is várjuk, hogy a „Megrendelem”-gomb megnyomásával minden vágyunk teljesüljön. A Covid alatt robbant be igazán a spontán megrendelések divatja: ha felugrik a képernyőn, ami nekünk tetszik, már nyomjuk is a gombot. Ha pedig kézhez kapva mégsem tetszik a termék, ingyen vissza is küldhetjük. Pedig ingyenes kiszállítás nincs, legfeljebb díjmentes! A rengeteg felesleges kilométernek, megutaztatott árunak, elpazarolt csomagolóanyagnak ugyanis komoly ára van! És a számlát mi fizetjük. Meg a gyerekeink és az ő gyerekeik.

A felelőtlen rendelés felpörgeti a negatív hatásokat, hiszen fajlagosan a házhozszállítás utolsó kilométerei járnak a legjelentősebb költséggel és károsanyag-kibocsátással. Bolygónk túlélésében ezért kiemelt szerepet kap a tudatos, felelős, környezetkímélő fogyasztói viselkedés.