A Plymouth Marine Laboratory kutatói 2500 milliárd dollárra becsülik azt a veszteséget, amit a műanyagszemét káros hatásai okoznak. Ez az összeg az ökoszisztémákban keletkező károkat és az elveszett erőforrásokat egyaránt magában foglalja. A számítások szerint, melyet a Marine Pollution Bulletin szaklapban tették közzé, a műanyagszemét tonnánként 33 000 dollárnyi kárt okoz, főként azzal, hogy rombolja az ökológiai értékeket.
Évente 8 milliárd tonna műanyagot gyáratnak világszerte.
3000 kilométert is utazik a hullámokon
A fogyasztók által elhajított vagy éppen a bangladesi kukásautókból egyenesen a tengerbe dobott műanyag akár 3000 kilométert is képes megtenni az óceánban, eljutva a civilizáció által eddig érintetlen(nek hitt) szigetekig is.
A plasztik gyakran széttörik mikroplasztik lesz belőle, melyet eledelnek néznek a tengeri madarak és állatok, elfogyasztják őket, s így bekerül a táplálékláncba. A halak májában és emésztőrendszerében is kimutatható már a műanyag. Arról nem is beszélve, hogy bálnák sodródnak döglötten a partokra, s nem egyszer egész nagy méretű műanyagtárgyakat is találnak a gyomrukban. A planktonok, a gerinctelen élőlények, a halak, a teknősbékák, a madarak és az emlősök egyaránt megszenvedik a szemetelésünket.
A probléma azonban nemcsak a mikroplasztik. Egy új expedíció kimutatta, hogy a bevásárlószatyrok több ezer métert is képesek merülni az óceánban anélkül, hogy szétfoszlanának. A műanyag tehát elég strapabíró.
Abban, hogy a műanyag 3000 kilométert is képes megtenni, az a veszély rejlik, hogy a baktériumok és algák megtelepednek a műanyag tárgyakon és eljutnak olyan élőhelyekre, ahol eddig nem fordultak elő. A hullámokon hömpölygő műanyaggal tulajdonképpen olyan nagy távolságú szállítóeszköz állt elő, mely elősegítheti az invazív -azaz őshonos fajokat kitúró- fajták terjedését. Ez beláthatatlan következményeket vonhat maga után.
Óriási károk
A műanyaghulladéktól nemcsak a tengerek , hanem a tavak, folyók, halászterületek, akvakultúrás telepek is sérülnek. Az ezeknél jelentkező károkon túl a becslésbe belefoglalták azokat a bevételeket is, amiktől egyes országok a szabadidős/turisztikai tevékenységek terén esnek el, valamint az emberek jólétén esett csorbát is (bármennyire is nehéz azt kvantifikálni). A szakemberek szerint a hulladékprobléma miatt 1-5 százalékkal csökkennek az óceánok által az emberiségnek nyújtott szolgáltatások.
Hogy lássuk, milyen nagyságrendről van szó: 2017-ben Franciaország GDP-je 2582 milliárd dollár volt a Nemzetközi Valutaalap szerint, Indiáé pedig 2597 milliárd.
A szakemberek azért tartják fontosnak, hogy a pénzösszegek szintjére hozzák le a problémát, mert szerintük egyrészt alábecsülték eddig az emberek a károkat, másrészt csak számosítva lehet rá esély, hogy a politikusok és az üzleti döntéshozók felfogják a probléma súlyosságát és tesznek a további szemetelés megakadályozása érdekében.
Ez az első ilyen jellegű kutatás, s a tudósok nem győzik hangsúlyozni, hogy tovább kell finomítaniuk a mérési metodikájukat.
Megéri: olcsóbb az újrahasznosítás
A műanyag tonnánkénti 33 000 dolláros kárösszegével szemben a plasztik újrafeldolgozása „csak” néhány száz dollárba kerül, ezért hát értelemszerűen értelmesebb és hasznosabb lenne az újrahasznosítás.
A világszerte évente előállított műanyagmennyiségnek mindössze 9 százaléka(!) hasznosul újra. A többi szemétként végzi a hulladéklerakókban, a szárazföldi természetben és az óceánokban.
A The Guardian brit napilapnak azt nyilatkozta egy tudós, hogy hasonló mechanizmust kellene elindítani a plasztikválság kezelésére, mint amilyen szerepet az emissziókereskedelem -a kibocsátási kvóták adás-vétele- játszik a légszennyezés csökkentésében.
(The Guardian)
