Az alternatívák mindegyike több akadállyal néz szembe. A gáz csak átmeneti megoldást jelent, míg a nukleáris energia a legtöbb régióban további finanszírozást igényelne. A CCS-nek minden régióban még mindig jelentős jövedelmezőségi akadályokba ütközik a szén-dioxid elégtelen árazása miatt.
A tanulmány a dekarbonizációs megoldások finanszírozhatóságát is elemzi. Globális szinten az ezer legnagyobb eszköz tulajdonosai rendelkeznek elegendő mozgástérrel a gáz és a CCS beruházási költségeinek finanszírozására, de a megújuló energiaforrásokra és a nukleáris energiára nem. Egyes régiók erősebb helyzetben vannak, mint mások, Kína és India mind a négy megoldás esetében komoly pénzügyi kihívásokkal néz szembe.
„A szén-dioxid-mentesítéshez nem létezik egységes megközelítés. Mindazonáltal megállapításaink egyértelműen azt mutatják, hogy a megújuló energiaforrások jelenleg a leginkább megfelelő megoldást jelentik a villamosenergia-ágazat számos eszköze számára. Ezek a legalacsonyabb összköltség mellett képesek a CO2-kibocsátás teljes megszüntetésére, és a legtöbb régióban a meglévő forrásokból könnyen finanszírozhatók” – fejti ki Schannen Frigyes.
A környezetbarát termelésre való átállás iránti elkötelezettség ágazatonként és régiónként eltérő. A tanulmányban azonosított villamosenergia-ipari eszközök mindössze 11 százalékára léteznek már szén-dioxid-mentesítési tervek. A legnagyobb előrelépést Európa mutatja, ahol az elemzett villamosenergia-ipari eszközök felének van terve, az Egyesült Államokban pedig az eszközök harmadánál (29 százalék) létezik terv. A nem villamosenergia-ipari eszközök közül a legaktívabbak az olaj- és gázipari vállalatok, valamint a vas- és acélipari vállalatok.
