A régiók közötti egyenlőtlen eloszlás azt jelenti, hogy a szén-dioxid-mentesítés költségei nagyon eltérő módon érintik az országokat: Kínának és Indiának például a GDP-jük 18 százaléka és 30 százaléka között kellene költenie, míg az Egyesült Államoknak és Európának csupán GDP-jük 2 százaléka és 5 százaléka között.
Az eszközök szén-dioxid-mentesítésére különböző technológiai megoldásokat lehet alkalmazni. Ezek a megújuló energiára, atomenergiára vagy földgázra való átállástól a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) alkalmazásáig terjednek. A teljes dekarbonizáció költségei a választott dekarbonizációs megoldástól függően változnak. A 2025 és 2050 közötti időszakban a nukleáris energia és a CSS a legdrágább lehetőségek, egyenként mintegy 10,5 billió USD értékben. Ezeket követi a gáz 10,3 billió USD-vel. A megújuló energiaforrások jelentik a legolcsóbb megoldást 7,5 billió USD-vel. A 26 évre elosztva az éves költségek 0,3-0,4 billió USD-t tennének ki. Összehasonlításképpen ez a világ összes 2021-es kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásának (2,3 billió USD) kevesebb mint 20 százalékát tenné ki.
Nem a költség az egyetlen tényező, amelyet figyelembe kell venni: az eszköztulajdonosoknak olyan dekarbonizációs megoldásokra van szükségük, amellyel elegendő és biztonságos energiaellátást biztosítanak, és nyereségesek maradnak. A megújuló energiaforrások, az atomenergia és a gáz mind megfelelnek a követelményeknek. A CCS-hez azonban szélesebb körben bevezetett, megfelelő árszintű szén-dioxid-árképzési rendszerre van szükség, mielőtt nyereségessé válna.
