Európában a 2016-ban értékesített, új gyártású autóknak mindössze 0,2 %-a volt teljes mértékben elektromos gépjármű. Ha a hibrideket is hozzávesszük, ez az arány 1,3 %.
Egyelőre anyagilag jobban megéri fosszilis energiával működő autót venni (beleértve az adókat és az üzemanyagköltséget is), de 2025-re ez kiegyenlítődhet. Sőt a fordulat előbb is bekövetkezhet, ha a kormányok jobban megadóztatják a dízel üzemanyagot.
Az elektromos autók elterjedésének két fő akadálya, hogy túl sok időbe telik az akkumulátoruk feltöltése, és eleve nem nagyon lehet hol feltölteni, nincsenek széles körben kiépítve a töltőállomások. Így a vezetőknek mindig azon kell aggódniuk, nem merül-e le az akku, mielőtt elérnének egy töltőhöz. Ezt hívják úgy angolul, hogy range anxiety.
Az akku a drága benne
Az elektromos autók előállítási költségének 60 %-át az akkumulátoraik jelentik. A közelmúltban is túl drága volt a gyártási költségük ahhoz, hogy az elektromos autó versenyképes (értsd: olcsó) alternatíva lehessen (ezért tartozott zömében a prémiumkategóriás termékek közé, s ezt próbálta-próbálja megtörni Elon Musk, aki tömegtermékké akarja tenni a Tesla autóit, legalábbis a jövőben), de jó hír, hogy a költségek folyamatosan csökkennek. Méghozzá meglehetősen gyorsan.
A Barclays Bank szerint 2010-ben egy elektromos autó akkujának kilowattóránkénti költsége 1000 dollár volt, 2016-ban viszont már csak 227 dollár.
Akkor állhat be az egyenlőség a belső égésű riválisokkal, ha az akkuk előállítási költsége 100 dollárra csökken kilowattóránként. A Barclays szerint jó esély van rá, hogy ez 2020 és 2030 között bekövetkezik.
Az ING elemzői úgy látják, 2035-re Európát akár teljes mértékben az elektromos autók uralhatják.
Az alacsony vagy zéróemissziós gépjárművek elterjedéséhez persze még erősebb kormányzati rásegítés szükséges, nemcsak adókedvezmények formájában, hanem a fosszilis energiahordozókkal működő autók értékesítésének tiltásával is.
Anglia például 2040-től betiltja az új benzin- és dízelüzemű autók árusítását. Elképzelhető, hogy más gazdasági nagyhatalmak előrébb hozzák ezt a fordulópontot. A német iparág szakértők már 2030-as betiltási eshetőséggel készítenek kalkulációkat.
Kevésbé munkaerőigényes a gyártásuk
Iparági szinten is nagy változást hozhat az elektromos autók térnyerése. Ugyanis lényegesen egyszerűbb a gyártásuk, mint a belső égésű társaiké.
Egy hagyományos, benzines autó motorja, kipufogó rendszere és sebességváltója 1400 alkatrészből áll, míg egy elektromosé csak 200 komponensből, állítja az ING elemzése. Egy átlagos belső égésű motort 3,5 óra legyártani, a sebességváltó rendszert 2,7 óra. Egy elektromos motor elkészítése viszont csak egy órába telik az autógyárban, állítja az Alix Partners.
Ha betiltják a belső égésű motorokat 2030-ban, az a német autóipari szövetség kalkulációja szerint 600 000 állás megszűnését jelentené Németországban, az EU legcombosabb autógyártó iparával bíró tagállamában. Ebből 436 000 elbocsátás az autógyáraknál és a beszállítóiknál történne.
Európában 126 üzem gyárt autómotorokat, ezek összesen 112 000 főt foglalkoztatnak (66 000 fő dolgozik az erőátviteli, 46 000 a sebességváltó rendszeren). Az öreg kontinens legnagyobb motorgyára a Volkswagené Kasselben.
A hibridautók gyártása viszont munkaerő- és időigényesebb folyamat: 50 %-kal több időbe telik a legyártásuk, ami maximum 9 órát jelent.
A hibrid- és elektromos autókra való átállás előnye -túl azon, hogy jelentős emissziócsökkentést realizálnánk vele- az, hogy 25 000 új állást kreálnának 2015 és 2030 között, becsülte az Alix Partners Global Automotive Outlook című jelentése.
Forrás: Reuters
