A leggazdagabb országok, mindenekelőtt Amerika középrétegeiben beindult lecsúszási folyamatot társadalmi robbanással fenyegető jelenségnek tartja David Altig, a Federal Reserve Bank of Atlantának az alelnöke. Olyannak, amellyel kapcsolatban immár késlekedés nélkül együttesen kellene cselekedniük politikusoknak és gazdaságtudósoknak. (Magyarországon például 100 diplomával rendelkező személyből 43 nem dolgozik.)
David Altig hosszú ideje kutatja a munkanélküliség és a gazdasági válságok illetve a konjunktúrák közötti összefüggéseket. Szerinte ma még nem lehet tudni, hogy a most zajló munkaerőpiaci folyamatok drámaian és alapvetően megváltoztatják, esetleg tragikussá teszik a társadalmi fejlődést, és valóban kijelenthetjük-e három-öt év múlva, hogy: „adieu középosztály”.
– Pillanatnyilag ott tartunk, hogy egy sor amerikai egyetemi kutató egymástól függetlenül, különböző megközelítésekben kimutatta, hogy – ellentétben a korábbi válságokból való fellendülési időszakokkal – az ezerkilencszáznyolcvanas évek óta lezajlott három legutóbbi nagyobb horderejű válságból úgy jött ki Amerika és általában a nyugati világ, hogy az átlagos vagy az átlagosnál valamivel magasabb képzettséget igénylő területeken nem bővültek a munkahelyek, miközben a foglalkoztatottság egészét tekintve persze javult a helyzet – magyarázza a szakértő.
Korábban – mondja – ha a kilábalás jeleként bővült például a kiskereskedelmi forgalom, akkor gyarapodott a kereskedelemben foglalkoztatottak száma is. Mostanában azonban – megnézhetjük a 2009 óta kiadott bármelyik statisztikát, példának okáért a legutóbbi, március havi adatokat – hiába nyilvánvaló a fogyasztói kedv ereje, hiába bővül a kereskedelem, ott mégis egyre kevesebb embert foglalkoztatnak.
Az alapblog kérdésére válaszolva Altig elmondta: minden egyes olyan alapvető gazdasági szektorban, ahol a dolgozók egy részét válságok idején rutinszerűen elbocsátják, a fellendülési periódusban újabban mindig kevesebb embert vesznek vissza, mint amennyit leépítettek. Kutatásaira hivatkozva a szakember úgy véli, hogy több mint húsz éve egyre inkább jellegzetes a „középpályások” számának stagnálása, sőt fogyatkozása a válságokat követő fellendülésekkor - miközben a főbb szektorok alsó és felső szakterületein bővülnek a munkahelyek. Ebből szerinte arra kell következtetnünk, hogy egyre dinamikusabban polarizálódik a munkaerőpiac.
– Bizonyított most már, hogy a recessziós periódusok bekövetkeztének első tizenkét hónapjában elbocsátottak több mint kilencven százaléka a „profi közép” tagja! Őket nem veszik vissza aztán a recesszió elmúltával. Az elmúlt három év munkaerőpiaci számai ezt pregnánsan igazolják – mutat rá Altig, aki szerint a politikusok jól tennék, ha felfognák, amit a gazdaságtudósok gyakorlatilag már bebizonyítottak, azt, hogy a gyenge lábakon álló gazdasági növekedés társadalmi és pénzre is lefordítható költségei messze túlszárnyalják a robusztusabb növekedésért hozott áldozatok árát.
A teljes interjú az alapblogon olvasható.
