Akkora rössel, amekkorával kifaroltak a fővárosból, akár már Pünkösd után ki is kiáltják - ahogy még elcsíphettük tréfálkozásuk utolsó mondatfoszlányát - a Gyurcsányékat és Orbánékat is nélkülöző köztársaságot. De vajon nem lesz nélkülük dög unalom az élet Borsodban? Hiszen akkor ki és kinek az agyát igyekszik majd átmosni azzal, hogy a száz lépés egyenlő egy modellváltással. Akkor meg különösen, ha Öveges professzorral bizonygatjuk a Gyurcsány-féle tanokat, a program darabkái nem reformértékűek, ám összességükben nagyszabású átalakítások lesznek. Hát igen, a kis gázmolekulák egyenként röpködve a nagyvilágban nem osztanak és nem szoroznak. Ám ha egymás után bepréselgetjük őket egy zárt térbe - például lufiba -, akkor előbb-utóbb akkorát robbannak, hogy azt még a születőfélben lévő Borsod Köztársaságban is meghallják. (Bocsánat, a lufit csak Öveges professzor fizika előadásaira emlékezve említettük.)
De milyen már az a Borsod Köztársaság, amelyikben nem áll össze az ismert stílusú jobboldal? Elég csálé lenne, hiszen mit ér az élet illúziók, Lendvay utcai népmesék nélkül: a támogatások növelését Borsodban is szép hallani, kivált, ha megígérik hozzá a hiány csökkenését és az eladósodás megállítását is. A gazdaság orbános modellje a minden vonzat nélkül negyedére, felére levitt adókkal akkor okoz gyönyört a Dimitrov téri fiúknak (bár Borsodban nincs ilyen nevű tér a hozzá tartózó egyetemmel), ha kiegészül a matolcsys műhelyben leporolt modellel: növekedjék orrba-szájba a belső fogyasztás, mert akkor a termelő is, a fogyasztó is adózik, az egyensúlyra pedig figyeljen a trapézon flangáló artista. Borsod Köztársaságból nem látszik a nagy német testvér sem, aki megint lefelé korrigálta gazdasága növekedését, s most már valahol a fél százaléknál tart a pár hónappal ezelőtti egy százalékhoz képest. A keleti végekről nem a messzi németeket kell szemlélgetni, hanem a többi 18 magyar megyét meg Budapestet, ahol a kormányzat a 4 százalékról 3,8 százalékra kényszerült leküzdeni saját növekedési prognózisát, elsősorban a zsugorodó uniós exportpiac miatt. De kit érdekel ez az uniós probléma Borsod?
Kit? Például azt a Gyurcsány Ferencet, aki a múlt héten oly annyira felbőszítette a Borsodba hazaautózókat, hogy azok már most nyerni látták Orbánékat. Igaz, úgy tartják, a 100 apró lépés meghozza az eredményét, s egy nagyszerű, roppant aktív tulajdonos-menedzserrel ajándékozza meg az Altus nevű vállalatot. Amit boldogságos örömmel fogadnak a munkanélküliség sújtotta Borsod Köztársaságban is, hiszen az Altus - hála a 2006-os választások után megérkező régi-új vezérérének - rögtön erősödni, gazdagodni, növekedni fog, s például cégakvizíciókkal, új vállalatok létesítésével munkához, jövedelemhez juttatja a helybélieket. Jó is, hogy izmosodni látjuk a milliárdok termelésére képes vállalatot, hiszen HR-esének illik majd felvennie az egy év múlva utcára kerülő köztisztviselőket. Közülük azt mindenképpen, akit azért vágnak ki munkahelyéről a Gyurcsány utáni érában, mert a múlt héten a mai kormány egyik miniszterétől oklevelet vett át. Azaz papírja lesz ahhoz, hogy amint bekövetkezik a "nyakunkra hozod Viktort!" állapot, eltávolítsák őt a Miniszterelnöki Hivatal tanácsosi állásából. Erről a helyről is üzenjük tehát az Altus vezetői székébe jövőre beülő régi-új tulajdonosnak, a Közgázon uniós szakirányon diplomázott hölgynek, a következő kormány első áldozatai egyikének illik is, meg praktikus is munkát adni, ha már egyszer uniós tudásáért és szakmai tevékenységéért galád módon oklevél jutalomban részesítette Baráth Etele.
A múlt héten kitüntetett Rakonczai Szilvia köztisztviselő - amúgy gyermeket nevelő ifjú családanya - nincs olyan helyzetben, mint amilyenben lehet a nálánál mintegy húsz évvel idősebb, előzőekben már emlegetett vállalkozó. Az, aki az érdekérvényesítő szervezet rendezvényén vett részt Budapesten, s közölte környezetével, hogy "Feri, Feri, nyakunkra hozod Viktort". E kinyilatkoztatása után mégsem annak tartalma, hanem a talán éppen most érettségiző gyermeke miatt rohant haza, ha már megakadályozni nem tudja, akkor legalább segítse őt abban, hogy az interneten megtalálja az érettségi tételeket és megoldásokat.
Mire is jók az internetre felrakott, a vizsganap előtt kiszívárgott tételek? Hát arra, hogy pártlapok - több pártot több napilappal illik szinten tartani - ömlengjenek. Igaz, az egynél több reggeli pártlap önhergelése az olvasókra, akik már alig-alig olvasnak, nem terjed át, de az újságokat fenntartó pártmunkás siserehadakra annál inkább. S mint hajdanán - amikor azt hitte némely újság, hogy ő a negyedik hatalmi ág - ma is akad főszerkesztő, aki magára ölti az "igazi politikai tényező vagyok" köntöst, s igét hirdet a maturabotrány ürügyén. Igét hirdet? Nem, annál több történik, hiszen, amint a múlt héten is, ilyenkor lemászik saját szobra talapzatáról, tollat - azaz beírónőt - ragad és kinyilatkoztat. Kinyilatkoztatja, "Magyar Bálint tehát erkölcsileg hibázott és ezt őszintén fájlalom".
Fájlalja? A főszerkesztő? Csak mi, naiv földi halandók hisszük, hogy ez az ő magánügye. Ha meg már erkölcsileg hibáztatja a vele majdnem azonos pártban lévő oktatási minisztert, akkor - gondoljuk ezt is, mi, földi halandók - ne első szám első személyben tegye: mert az is magánügye. Az azonban éppen nem magánelítélés tárgya - a főszerkesztői felvezetéssel mégis azzá vált -, hogy "valaki, aki mély erkölcsi felháborodást érez az ellopott érettségi tételek miatt, de nem az oktatási tárcát, hanem az Orbán-kormány volt miniszterét értesíti, aki mély megrendülésében azonnal a kormány felelősségét fogalmazza meg".
A 110 ezer érettségizőt vajon sikerült átszerelni halkan ketyegő időzített bombává? Hogy lassan, de biztosan eszméljenek - robbanjanak (!) - egy év múlva, a legközelebbi választások kellős közepén: nem elég, hogy kétszintű volt a tavalyi érettségi, de az adrenalint is legalább kétszer kellett csúcsra járatni. Azaz: ki ne emlékezne a rendetlen, kusza 2005-re? Meg arra, hogy a hírvivő agyát kell szétcsapni, azt ugyanis lehet gondolkodás nélkül, egyetlen perc alatt, a választófülke magányában. A szó szerinti hírvivőért egyébként sem kár, sőt egy jó kis újságíró-akasztásra valamennyi politikai erő kapható. Nem is lehetett az véletlen, hogy szerkesztőségekben landoltak legelőször az ellopott, internetre felkerült tételek, hiszen a sajtó munkatársai akár még be is kasznizhatók, ha az informátort kapásból nem fedik fel. A maturaügy a múlt héten még csak elkezdődött, de már e pár óra alatt akkora botránnyá kavarodott, amekkorát annakidején Clintonnak sikerült előállítania Mónika-show-jával. Clintonék esetében is mindenki megtalálta a gumicsonton az ízlésének, szellemi igényének megfelelő gumimócsingot: tömegek érték be annyival, hogy dugtak a Fehér Házban, az igényesebbjét pedig az zavarta, hogy az első számú amerikai nem mondott igazat. A mi országos gumicsontunk is ilyen, kínál választékot: jó fogúaknak "ropogtatható" gumimócsingot, a protéziseseknek pépesebbet. Az informatikus az informatikai mócsingon rágódhat, az új típusú érettségi szisztémát ellenzőnek az oktatáspolitikai mócsing dukál, az oktatási minisztert rühellőknek pedig ott a Magyar-mócsing. Van, akinek eszébe jut, hogy a tételeket nyomtató Kecskemét melletti település nyomdája véletlenül azonos azzal, amelyik a jobboldal lenyúlta országos napilapot is nyomtatja. Van, akinek pedig az a rendőrség jut eszébe, amelyiknek az informatikai bűnözés kimerül a pedofil képeket nézegető, terjesztő, mellesleg feljelentett "kuncsaftokban", de ha már egy ismeretlennek kell a nyomába erednie, akkor világgá megy a világhálón. Így tehát a botrány a hozzá tartozó gumicsonttal és gumimócsinggal hosszan tartó élvezetet okoz.
Félreérteni nem kell, a csont és a mócsing tényleg lehet gumiból, de a láncot - a láncszemeket - acélból készítették. Masszív kötőelem fűzhette híveihez azokat, akik vélhetően ezúttal sem kilopták a titkot, hanem belopták: az érettségi tételek feladatait, példáit hónapokkal ezelőtt hivatalból elkészítették, s véletlenül, vagy kevésbé véletlenül, gépükön felejtették, avagy egy helyett két adathordozón rögzítették. Az egyik példány ment a maga útján, lepecsételték, nyomdába küldték, raktárba dugták, majd az iskolákhoz juttatták. A másik? Ki kellett azt lopni valahonnan is? Nem, elvégre kéznél volt, s azt meg már tudjuk, nem ügy "áttenni" egy amerikai szerverre az országba titokzatosan - és kinyomozhatatlanul - visszajuttatandó digitális olvasnivalót. A botrányhoz, a gumicsonthoz és a gumimócsinghoz - a folyamatos zavarkeltéshez, a tömeges rendpártiság előidézéséhez - ennyi bőven elég.
A mai anarchia helyett jövünk majd mi - jobboldali üzenet mostanában cseppet veszít makulátlan tisztaságából, de mégsem a Tokaj-hegyaljai Orbán-érdekeltséghez köthető vizet prédikál és bort iszik közmondásos stílus miatt. Hiszen akárki, akármit mond, jogból, középcsatári cselezésből egyformán kitűnően vizsgázott politikus annyira nem gondolhatta magát örökös császárságra kárhoztatottnak, hogy akkor már egy jegyzőkönyvet sem kell többnek tekinteni, mint klotyón lehúzható WC-papírnak, ha ő azt úgy akarja. Eszelősen be kellett ahhoz rúgni a sárazsadányi furminttól, hogy tollba mondják azt, ami még józanul sem tartózik egy kft. jegyzőkönyvébe. Mint kiderült a múlt héten, az egyik ügyvezető elvált felesége akarhat bablevest vinni a volt ura zárkájába, ne adj' isten házi őrizetébe, különben mi másért őrzött volna a pacákra - és a volt kormányfőre - terhelő tartalmú papírokat mindaddig, ameddig egy bírósági ügy ki nem pattan. Kipattant, hála az És-nek és annak a bizonyos elvált feleségnek. Aki nem tudja, hogy hapsit meg és visszaszerezni nem úgy tanácsos, ahogyan teszi. A sajtó is szebben írna róla, mellé állna, ha nagy tanítónk mintájára nyomtattatja ki ő is a válás utáni bölcs magatartásának krónikáját. A nagy tanítónak - Détár Enikőnek - nincs is gondja azzal, hogy piagyanús környezetben íródott jegyzőkönyveket őrizgessen hétpecsétes titokként egy majdan bekövetkező botrányhoz. Ő csak ügyes bölcseletekkel látja el - amit tette azt a múlt héten - a politikától, országos ügyektől teljesen mentes szaksajtót. Így: "Egy közeli ismerős szerint Enikő beleszeretett valakibe. Érzelmei azonban plátóiak maradtak, és talán a sokat emlegetett harmadiknak fogalma sincs arról, mekkora vihart kavart a házaspár életében. Ahhoz, hogy reálisan, tisztán lássak mindent, és rendet tudjak tenni magamban, most erősen befelé kell néznem - mondta el a színésznő a lapnak. Enikő nem egy másik férfihoz, hanem albérletbe kíván költözni, ahova kisfiát szeretné magával vinni."
Ha Détár Enikősen intéződnének a sárazsadányi jellegű ügyek a jövőben, akkor nem kellne a jövőben vizet prédikálni és bort inni. Sőt, a múlt hét óta tudjuk, némelyeknek már csak azért sem sikerül vizet prédikálniuk, mert nincs is vizük. Csak boruk van meg - tejük. S át is írhatjuk a közmondást Csányi Sándorosra: bort prédikál - mondjuk Villányban - és tejet iszik, a fél Dunántúlon. Neki áll a zászló, már amennyiben az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója magánemberként megvenni készül a meghirdetett Parmalat és Sole nevű cégeket. Így a vörösborok honi legjobbjai mellett immáron tejgyárakat - azokon keresztül tehenészeteket - is birtokol, ellenőrizhet a pénz szakembere. Ha pedig egy csepp szerencséje is van, akkor a Dél-Dunántúlon mind nagyobb térségekben legelésző gyapjaslepkéknek csak a fák lombjai tartoznak kedvenc eledeleik közé, a szőlőt azonban megkímélik. A lepkeinvázióban csak egy a biztos, valakik tényleg kiutaltak kevéske pénzt az irtáshoz, de akik irtottak, azok mégis fizetség nélkül tették, amit tettek. A múlt héten ez derült ki egy keszthelyi tanácskozáson, ahol egy erdész megmagyarázta a különbséget a hallgatóságnak: a lepke (avagy hernyó) teli hassal pusztul el, a permetező erdész pedig üres hassal hal éhen.
Állítólag mást sem árt irtani a Balaton környékén. A kullancsok közül sok abból a változatból való azon a vidéken is, amelyik agyvelőgyulladást és más, ugyancsak veszélyes fertőzést okoz. S mert jobb megelőzni a bajt, nem ragad tollat idén sem Farkasházy Tivadar. Pedig ezt tette két évvel ezelőtt is, meg még tavaly is. A május ugyanis arról szólt Teddy életében, hogy a Balaton déli partján, Szárszón lévő háza kertjébe invitálva a honi értelmiség színe javát - ilyenkor, a tavasz legszebb hónapjában írta meg meghívó leveleit. Egy éve pedig azt a levelet, hogy miért nem ír meghívó levelet.
Az idén? Szárszó alighanem megint elmarad, mivel Farkasházy félti a kullancsoktól a hon tespedő értelmiségét, a balos és liberális politikusokat - ők özönlötték el éveken át a kertjét - és félti a jobboldalt is, a megfertőzött, kidőlt baloldaliak jóvoltából nehogy már betegre nyernék magukat 2006-ban.
