Soros György megfejtette. Vagy inkább csak kimondta. A múlt héten Budapesten járva lényegében azt súgta meg a Közép-Európai Egyetem diákjainak és tanárainak, hogy Magyarországon elegen vannak az adóelkerülő, adónemfizető népek ahhoz, hogy megbuktassák a kormányt, ha az olyan intézkedéseket foganatosít, amilyenekkel képes begyűjteni tőlük is a közterheket.
Tényleg megfejtette, tényleg kimondta? Igen, ezt tette az "amerikai", bár megállapítása nem titoknak, hanem inkább forró kásának számít. Olyan forró kásának, amilyet honunk fő macskái kerülgetnek ma is. Egyikük például a múlt héten jelentette be, ő, mint főpolitikus, országjárásra indul és felkeresi az övéinek számító helyhatóságokat. S ha már ott van, akkor nem elég, hogy a kormányzatnak szegezett általános érvényű adócsökkentési követelését ecsetelgeti majd, hanem - mint hírlik - Keynes újabb magyarországi reneszánszát is náluk, az övéinek számító önkormányzatoknál alapozná meg. A mesterségesen generált "állami" szerepvállalást ugyanis bizonyos mértékig valóban lemásolhatják a szintén közforrásokból beruházó, alkalmasint túlköltekező helyhatóságok. (Addig pedig, ameddig zavartalanul lehet a belső kereslet fölpörgetését ígérgetni, nincs szükség az adóelkerülő, adónemfizető népek retorikai megfenyítésére sem.)
Az autópályák építésének "felturbósítását" éppen úgy már 2001-ben meghirdette a kormányzat, mint a lakáspiaci támogatás erőn felüli megemelését. Ugyanakkor az akkori döntések akkori szereplői napjainkban - azaz körülbelül egy évvel ezelőtt - belekezdtek a belső kereslet fölpörgetésére szerény mértékben ugyan, de szintén alkalmas új kormányzati negyed építésének likvidálásába. A jelenlegi kormányzatnak még annyi szerep sem juthatott, mint jogelődjének, amelyik a maga idejében körülbelül akkora Nemzeti Színházat építtetett a Soroksári útra, mint amekkora épülettömeg nem készül el mostanság a Nyugati pályaudvar háta mögött. (A főpolitikus, aki az övéivel egyet jelentő önkormányzatokhoz igyekszik, vajon nem is akarná tovább tökéletesíthetni 2001-es kísérletét a Déli pályaudvar környékén? Pedig a vak is látja, befedhető sínek ott is vannak, építkezni ott is lehet, s "állami" költekezést a Délit "tulajdonló" kerületek ugyanúgy tudnának produkálni, mint a kormányzat.)
Az önkormányzatoknál vizitáló főpolitikus, lám, mintha adni készülne, nem elvenni. Adni, s nem csupán "állami" fejlesztésekre való ösztönzést, hanem hitet is, két évig - a választásokig - még biztosan nem lehet hozzányúlni a bármennyire is drága és bármennyire is tovább dráguló kétszintű helyhatósági rendszerhez. Naiv kérdés ezek után, hogy az állam jövedelem-elvonó, újraelosztó szerepének - és főleg méretének - "megőrzése" arra biztosan alkalmas marad-e, hogy a lakosságnál, a vállalkozásoknál továbbra se maradjon annyi nettó jövedelem, amennyiből megtakarítani, öngondoskodást finanszírozni, a vállalkozásokat modernizálni, fejleszteni lehet? Igen, a kérdés valóban naiv, hiszen ha tényleg nem lehet az állam súlyát csökkenteni a gazdaság jövedelmeinek újraelosztása során, akkor tényleg nem lehet adókat, járulékokat csökkenteni, a gazdaság aktív szereplőinek pedig tényleg nem lesz több önereje, nem lesz több hitele, nem lesz új beruházása és nem vesznek fel munkanélkülieket sem a munkaerőpiacról.
Az önkormányzati rendszer - kerül, amibe kerül - két évig még szent és sérthetetlen marad tehát, s ez pontosan elég ahhoz, hogy a valutakrízis kivédését teljesen lenullázzuk: hozzá sem lehet kezdeni a kétharmados parlamenti szavazást igénylő átalakítási programokhoz. Az adóelkerülő, adónemfizető (amúgy adóköteles) egy-két millió ember "státuszának" megváltoztatásához ugyan elegendő lenne az egyszerű többség is a Házban, de ők, idézzük fel emlékezetünkben Soros szavait, választási tényező mivoltukból következően mintha már most megnyernék maguknak a következő két évet is.
De ha már egyszer megkapják a következő 24 hónapot, hiszen továbbra sem teszik őket adófizető polgárrá, akkor ugyan miért bőszítik őket? Az adóelkerülőknek ugyanis teljesen mindegy, hogy bizonyos főpolitikusok akaratából végrehajtják-e azt az adócsökkentést, amelynek mértékét 1300 milliárd forintban, az államháztartás bevételeinek mintegy 10 százalékában határozták meg. Egy ilyen döntésnek amúgy is csak egy hozadéka lenne, az, hogy a hon idősebb adófizető polgárai kapásból átköltenék az ötvenes évek közismert szólását: az "érted jöttünk, nem ellenedből" villám gyorsan az lenne, hogy "érted csökkentünk, nem ellened!"...
