Pirospozsgás Magyarország, állítják sokan október 20. óta. Tény, hogy politikailag minden eddiginél egyöntetűbb helyhatóságok alakultak ki. A szocialista polgármesterjelöltek még a korábban fideszes fellegváraknak tartott településeken is győzni tudtak. És megint felmerül a kérdés, hogy akkor mitől függ egy polgármester sikere? Az emberek jól szeretnének élni az országban, a városban, és szűken vett lakókörnyezetükben is. Amikor vezetőket választunk, legtöbbünk előtt ez a cél lebeg. A pártpolitikai csatározás helye a parlament, a lakóhelyünk minősége viszont nem szabad, hogy politikai kérdéssé váljon. Csatornát és aszfaltozott utakat szeretnénk, és emellett persze szépen kiépített díszteret, sétálóutcákat, sportcsarnokot, uszodát, esetleg bevásárlóközpontot, no meg munkahelyet. Mert mindez igenis kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Azt azonban többségünkkel meg lehet értetni, hogy a források szűkösek, és vannak prioritások, és bizony így vagy úgy nekünk is hozzá kell járulni környezetünk fejlődéséhez, még akár helyi adók révén is. Csakhogy ezen a ponton, mint helyi lakót, nem érdekel a politikai körítés. Nem politikusoktól szeretném mindezt hallani, hanem a helyi viszonyokat jól ismerő, gazdaságilag is felkészült, erős személyiségektől. Igen, személyiségektől, és nem politikai bábfiguráktól. Október 20-án rajtam kívül mások is így gondolkoztak, sokan viszont nem. Az idei választásokon ugyanis minden korábbinál jobban érvényesült a politika. Legalább is a nagyobb városokban. Még akkor is, ha nem egy példát lehet felhozni arra, hogy ahol az elmúlt időszakban a település jól prosperált, erős személyiség vezette a várost, ott most is a székében maradt a polgármester, politikai hovatartozástól függetlenül. Ilyen például Kecskemét, Kaposvár, Zalaegerszeg, Debrecen, ahol a fideszes városvezetők megőrizték pozíciójukat, vagy Veszprém, Tatabánya, Szekszárd, Budaörs, ahol a már – hol hátszélben, hol ellenszélben – több ciklus óta pozícióban lévő városatyák továbbra is vezetik a megyeszékhelyeket. A mindig is apolitikus kistelepülések lakói pedig csakúgy, mint korábban, most is az általuk leginkább alkalmasnak talált független jelöltekre szavaztak. Az ott lakók lakótársaiktól, és nem a politikától várják szűken vett környezetük élhetővé tételét. (Hozzáteszem, rajtunk lakosokon valóban sok múlik, függetlenül attól, hogy kis-, vagy nagyvárosban, falun, vagy éppen a fővárosban lakik valaki. Kár volt például a budapesti főpolgármester választás egyik fő kampányelemévé tenni, hogy Demszky Gábor nem, ellenben Schmitt Pál majd összeszedi a kutyapiszkot. És Ön kedves kutyatartó?)Csakhogy, ahol az eddigi városvezetéssel valami okból kifolyólag a helyiek elégedetlenek voltak, ott bizony a politikai hovatartozásnak komoly szerep jutott a csatározásban. Lehet, hogy a fidesz a saját vermébe zuhant? Hiszen az elmúlt négyéves ciklusban kénytelenek voltunk megtanulni, hogy bizony a helyi ügyek attól függően alakulnak, hogy a városvezetés barát, vagy ellenség. Megtanította nekünk a fidesz, hogy vannak „fideszutak, fideszuszodák, fideszspotcsarnokok”. És bizony nem mindegy, hogy az elérhető fejlesztési támogatások, beruházási pályázatok az én városomba kerülnek, vagy a szomszédba épül meg az adott létesítmény. Ha ennek objektív magyarázata van, kérem, bízzanak a lakókban, megfelelő módon kommunikálva megértjük. Ám ha mindez politikai hovatartozástól függ, hát az elég szomorú egy demokratikus országban.