A szellemi tulajdonjogokkal védett termékek hamisítása, az azokkal kapcsolatos kalózkodás nemzetközi és hazai szinten is komoly károkat okoz, amelyek számszerűsítése nem könnyű. A jogosultak egymástól elszigetelt küzdelmet folytatnak a hamisítók ellen, ami azonban igazi eredményekre nem vezet. Az OECD és az EUIPO (Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala) számára készült, 2015-ös adatokat feldolgozó friss tanulmányból látszik (ld. keretes írásunkat), hogy a hamisítás elleni nemzetközi küzdelem az elmúlt csaknem tíz évben inkább vesztésre áll, csak egyes szűk szegmensekben számolhatunk be látható eredményekről. A kutatás eredményeinek értelmezésében és a magyarországi helyzet bemutatásában Hennelné dr. Komor Ildikó, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda irodavezető partnere volt segítségünkre.
A hamis és kalózáruk nemzetközi piaca óriási. Az OECD és az EUIPO becslése szerint 2013-ban ezen áruk forgalma a teljes nemzetközi áruforgalom 2,5 százalékát tette ki, mintegy 461 milliárd dollár értékben. A 2008-as évhez képest ez 80 százalékos növekedést jelent, amely jelzi, hogy a hamisítás globális szinten is egyre nagyobb problémát jelent. A statisztikai adatok alapján leginkább a luxustermékek, bőráruk, játékok, gyógyszerek érintettek a hamisítással. A kalóztermékek elsődleges célállomása az EU, forrása pedig a kutatási adatok alapján legnagyobb mértékben Kína, de a közepes gazdaságú és fejlődő országok is leggyakrabban előállítóként vagy tranzitországként vesznek részt a jogsértő áruk kereskedelmében. Ha EU szinten vizsgáljuk a kérdést, akkor kiderül a kutatásból az is, hogy 2015-ben az EU-ba importált termékek 5 százaléka, mintegy 116 milliárd dollár értékben volt hamisított vagy kalóztermék.
A kalózkodás másik területe a digitális kalózkodás, amely elsősorban digitális tartalmakat, így zenét, audiovizuális tartalmakat, szoftvereket, számítógépes játékokat érint. Az OECD/EUIPO részére készített kutatás adatai szerint a filmek digitális kalózkodásának becsült kereskedelmi értéke 2015-ben 160 milliárd dollár volt, amelynek azonban csak mintegy 30 százalékát tette ki a peer-to-peer – tipikusan torrent – hálózatokon keresztül okozott jogsértés, míg a fennmaradó mintegy 110 milliárd dollár érték még mindig a filmek CD/DVD és egyéb hordozón történő jogellenes másolásából adódott. A BitTorrenten keresztül letöltött filmes tartalmak értékét például 2015-ben 18,5 milliárd dollárra teszik.
A zenei műfajban kisebb az eladott kalóztartalmak értéke 2015-ben – becslés szerint – 29 milliárd dollár. Jelentős változás, hogy 2015-ben először a digitális eladások felülmúlták a fizikai hordozókét, valamint teret hódítottak a legális streaming szolgáltatások, mint a Spotify, a Rdio vagy a Pandora. A zene-streamelés előnye, hogy kielégíti a fogyasztók olcsó és könnyen hozzáférhető zene iránti igényét, így csökkenti a kalóztartalmak fogyasztását. Számokban kifejezve 2013 és 2015 között az illegális peer-to-peer zenei letöltések száma 3,2 milliárdról 2,5 milliárdra esett vissza, a legális streaming letöltések száma pedig megháromszorozódott. Vagyis a fizikai termékek hamisításával szemben a zenei területen kifejezett javulás volt tapasztalható.
A szoftverszektorban az elmúlt évtizedben a nem jogtiszta szoftverek használata a filmmel és zenével ellentétben emelkedő tendenciát mutat, 2015-ben 52 milliárd dolláros összértékkel.
Mi a helyzet Magyarországon?
A hazai kép némileg eltér a nemzetközi viszonyoktól. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület és a Tárki 2016-os felmérése szerint Magyarországon csökkent a hamisított termékek iránti kereslet, ezt mutatja a parfümök esetében például az, hogy az eredetit a másolattal helyettesítő fogyasztók aránya globális szinten mintegy 50 százalék, míg a felmérések szerint Magyarországon ez az arány csak 10 százalék. Hasonló a helyzet a hamis ruházat esetében, ahol a tanulmány szerint a hamis ruházatot a fogyasztók fele vásárolná az eredeti helyett, míg Magyarországon ez az arány mindössze 16 százalék.
A szoftverek esetében más a helyzet, és az önbevalláson alapuló felmérés valószínűleg nem a valós képet mutatja: a válaszadók 80 százaléka ugyanis azt is tagadja, hogy valaha látott vagy hallott volna illegálisan letöltött tartalmat, pedig nincs olyan háztartás, ahol ne lenne legalább egy illegálisan letöltött szoftver a számítógépeken.
Illeszkedik azonban a nemzetközi trendbe, hogy a magyar fogyasztók egyre nagyobb hányada ismer legális letöltési lehetőségeket a film és zenetartalmakra vonatkozóan, ugyanis míg 2015-ben ez az arány 59 százalék volt, 2016-ban már 77 százalék.
Mit tehetnek a jogosultak a hamisítás visszaszorítására?
A hamisítás elleni küzdelem többfrontos: érinti a fogyasztói attitűdöt, a jogosultak jogi tudatosságát és a jogsértők elleni szankciókat is. A magyar felmérések szerint a közvélekedés az, hogy a hamisítást leginkább a bűncselekmények nagyarányú felderítésével és az elkövetők szigorú megbüntetésével lehet elérni. Ugyan előbbi valóban nélkülözhetetlen, de a fogyasztók tájékoztatása, oktatása legalább ugyanennyire fontos. Jó példa erre a streaming szolgáltatások növekvő népszerűsége és az illegális zeneletöltések ezzel párhuzamos csökkenése, amely igazolja, hogy ha a fogyasztók tisztában vannak a jogsértésekkel és azok szankcióival, valamint ismerik a jogszerű zenehallgatási lehetőségeket, akkor a kevésbé kockázatos legális megoldások felé fordulnak.
Az IP Stratégia a kalózkodás elleni küzdelem egyik bástyája
A fenti intézkedések azonban nem elegendőek önmagukban, ha maguk a jogosultak nem rendelkeznek szellemi tulajdonvédelmi stratégiával, és nem hangolják össze akcióikat, stratégiájukat egymással. Egy-egy jogosult magányos küzdelme nem fogja lényegesen módosítani sem a fogyasztók hozzáállását, sem az elkövetőket nem rettenti el a további hamisítástól, iparágak, szegmensek összehangolt, egységes fellépésére lenne szükség, akár országhatárokat átlépő jelleggel is.
Előrelépés ebben a tekintetben is történt: az elmúlt években a cégek számára egyértelművé vált, hogy az IP jogok már nem egyszerűen a jogi osztály problémáját jelentik, hanem a növekedéshez, innovációhoz szükségesek, és a vállalatok életében stratégiai jelentőségűvé váltak. A Szellemi Tulajdonvédelmi (IP) Stratégiát azonban könnyebb kimondani, mint megvalósítani, és a legtöbb magyarországi vállalkozás számára sajnos még mindig nem teljesen tiszta a jelentése és a tartalma. Az IP Stratégia a vállalati stratégia részét kell, hogy képezze, és ugyanúgy a cég növekedését, profitjának emelkedését kell, hogy szolgálja. Az IP Stratégiának ugyanúgy követnie kell a vállalat általános stratégiáját, nem elegendő tehát egyszer megalkotni, azt minden vállalati stratégia felülvizsgálatakor górcső alá kell venni.
Nemzetközi nagyvállalatoknál a vállalati stratégiába illeszkedő IP-stratégia már gyakran megjelenik, azonban Magyarországon az ilyen jellegű IP-tudatosság sajnos még ritkaságszámba megy, holott a szükséges hagyományosan magas szintű IP jogi szakértelem és jogszabályi környezet ehhez rendelkezésre áll – osztotta meg tapasztalatait Hennelné dr. Komor Ildikó ügyvéd.