Kép: Pixabay

Amennyiben a társasági adóalap bármely adóévben negatív volt, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 17. § (1) bekezdése alapján, az így keletkezett összeggel az adózó döntése szerinti megosztásban – a vonatkozó egyéb feltételek fennállása esetén – csökkentheti a társasági adóalapot. Így a negatív társasági adóalappal záruló üzleti év veszteségét a következő üzleti év(ek) pozitív társasági adóalapjával (nyereségével) szemben lehet elszámolni. A keletkezett veszteség korlátlan elhatárolásának általános feltétele, hogy a veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének megtartásával keletkezzen.

A rendeltetésszerű joggyakorlás, mint a magyar jogrendszer egyik alapelvi követelménye, a polgári jogból ismert joggal való visszaélés tilalmának esete, melynek az adójogviszonyokra vonatkozó (fordított) definícióját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) fejti ki, mely alapján, az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése .

A fentiek alapján, az adóévi negatív adóalap összege elhatárolható és érvényesíthető a következő adóévekben akkor is, ha az adóévben az adó megfizetésére a Tao-tv. 6. § (5)–(9) bekezdésében meghatározott jövedelem-(nyereség-) minimum alapulvételével került sor.

Ha a Tao-tv. 6. § (1) bekezdése szerinti társasági adóalap negatív, de az „elvárt” adó alapja, vagyis a jövedelem- (nyereség-) minimum pozitív, akkor a Tao-tv. 17. §-a szempontjából elhatárolt veszteségként továbbvihető összegként a társasági adóalapot kell figyelembe venni. Amennyiben a társasági adóalap és az „elvárt” adóalap egyaránt negatív, akkor – függetlenül attól, hogy melyik a nagyobb összeg – a Tao-tv. 17. §-a szempontjából elhatárolt veszteségként továbbvihető összegként szintén a társasági adóalapot kell figyelembe venni.

Az új adótörvényekről szóló összefoglaló írásunkat itt olvashatja!

A számos változás közül a cégek számára különösen fontos lehet az időszaki elszámolású ügyletekszámlázásának változása. (Hogy hogyan változik a szabályozás, arról itt találja a részleteket.)

A 2014-es adóévben a veszteség elhatárolásának időbeli korlátja nem volt, azonban a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége – a 2012. évtől hatályos rendelkezések alapján – legfeljebb a felhasználása nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként, illetve elsőként a korábban keletkezett veszteség elszámolására van mód, vagyis az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni .

Az adóévi adóalap 50 százalékában maximált – veszteségleírásként érvényesíthető – csökkentő tétel következtében az adózó nem veszíti el a korábbi adóévekben elhatárolt veszteségét, annak teljes felhasználására megmarad a lehetősége, a szabályozás az elhatárolt veszteség felhasználásának időbeli érvényesítését érinti. A rendelkezés által az adózónak abban az esetben is társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik (az adóévi adóalap 50 százaléka után), ha a korábbi évekről elhatárolt vesztesége van, függetlenül attól, hogy azt fel is kívánja használni. Az így számított adót csökkenti azonban az az adókedvezmény, amelyre az adózó jogosult.

A fentiekre figyelemmel azonban az adózó maga határozhatja meg, hogy az elhatárolt veszteségét milyen megosztásban érvényesíti az adóalapjánál, így dönthet a nem egyforma részletekben való adóalap-csökkentés mellett is – figyelmeztet szakértői cikkében együttműködő partnerünk, az Adó Online.

Természetesen, amennyiben az adózónak a 2012. évet megelőző vesztesége is van, akkor e veszteség az 50 százalékos korlátra tekintet nélkül, a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le. Ezt a későbbiekben részletesen is bemutatjuk.

Az elhatárolt veszteséget tehát a keletkezésének adóévét követő adóév(ek)ben lehet az adóalapnál érvényesíteni, mely szabály alól az egyetlen kivételt az adóévben a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó jelenti, amely az adóévben keletkezett elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévre visszamenőlegesen is elszámolhatja.

A visszamenőleges érvényesítés esetében az a szabályozás érvényesül, hogy az elhatárolt veszteséget az adóalap megállapítása során legfeljebb az adózás előtti eredmény 30 százalékáig lehet elszámolni. A visszamenőleges érvényesítés módja a korábbi adóév(ek)re benyújtott adóbevallás önellenőrzése, míg az elhatárolt veszteség visszamenőlegesen nem érvényesített része a más adózókra irányadó rendelkezések szerint, a későbbi adóévekben érvényesíthető . Önellenőrzés esetén a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó élhet mind a Tao-tv. 17. § (2), (4) bekezdésében előírtak szerinti 50 százalékos (társasági adóalap), mind a fent ismertetett 30 százalékos (adózás előtti eredmény) korlát külön-külön történő figyelembevételével, így összességében akár a társasági adóalap 50 százalékát meghaladóan érvényesíthet veszteségleírást.