Bár a szerencse feltételeit egyelőre még senkinek nem sikerült tudományosan leírnia, úgy tűnik, hogy igaz a mondás, miszerint mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Van öt elv, amelyet ha beépítünk a mindennapjainkba, sokat teszünk érte, hogy megtaláljon az üzleti szerencse.
1. Felelősség
Azok az üzletemberek, akik szerencsésnek érzik magukat, egyúttal azt is belátják, hogy felelősek a saját tetteikért. Ha a dolgok éppen nem mennek jól, nem másra mutogatnak vagy a külső körülményeket hibáztatják, hanem magukba néznek. A jó kérdés: Mit tettem én, hogy ez megtörténjen? Aztán ennek megfelelően változtatnak, hogy megoldják a problémát.
2. Tanulni a hibákból
A szerencsekovácsok nem néznek bukásnak egy hibát. Alkalomnak látják arra, hogy tanuljanak belőle. A klasszikus példa Thomas Edisoné, aki több mint ezerszer próbálkozott, hogy létrehozza az első tartós izzót, ami végül alig néhány percig világított. Egy kollégája azt kérdezte: nem érzi rosszul magát a bukás miatt? Edison azt válaszolta: szó sincs bukásról. Már ezer módját tudom, hogy hogyan NE csináljunk villanykörtét.
3. Halogatás helyett döntés
A szerencsés emberek a legritkább esetben adnak fel valamit és soha nem halogatják a dolgokat. Ha egy probléma vagy kérdés merül fel, azonnal cselekszenek, delegálják a feladatot a megfelelő embernek, vagy úgy döntenek, hogy nem foglalkoznak vele.
4. Bizalom
Sokszor teljesen figyelmen kívül hagyjuk ezt az alapelvet, pedig nagyon fontos! A bizalom két részből áll: bízni magunkban és bízni másokban.
Az önbizalom szerepének fontosságához nem fér kétség. Azok, akik tesznek a saját szerencséjükért, becsülik magukat és képesek asszertívan működni. Látják a céljukat és hisznek benne, hogy képesek lesznek olyan keményen dolgozni, hogy megteremtsék a feltételeket annak eléréséhez. Általában a képzelő tehetségük is jó, így képesek a vizualizációt használni arra, hogy céljaikat mentális képekké alakítsák.
Szorosan kapcsolódik mindehhez a másokban való bizalom és mások tiszteletének képessége is. A szerencsés emberek általában a lehetőséget látják másokban. E nélkül ugyanis lehetetlen lenne „beleengedni magukat” bizonyos helyzetekbe. Ha nincs intimitás (mert az üldözési mánia és bizalmatlanság lehetetlenné teszi), nem lehet nyitottnak lenni mások felé. Nyitottság nélkül viszont esélytelen, hogy megtaláljanak a lehetőségek. (Sőt, bizalom nélkül a már elindult kezdeményezések is lassabban és döcögősebben mennek, sok esetben pedig egyszerűen elsorvadnak.)
5. Együttműködés
A kulcs a szinergia. A bizalmi hálózat (ld. az előző pontot) szilárd kapcsolati hálózathoz vezet, ami sokkal több bevethető forrást jelent a projektek végrehajtásához, mintha egyedül lennénk. A versenyképesség helyett koncentráljunk inkább az együttműködő képességre!
A szerencse sokkal inkább azon múlik, hogy hogyan viszonyulunk magunkhoz, másokhoz és az élethez. Azon, hogy okként és ne elszenvedőként lássuk magunkat a saját életünkben.
