A világ a lépéselőnyről szól. A kisebb cégek viszont piaci súlyuk tekintetében hátrányban vannak a nagyokkal szemben. Így gyakran előfordul, hogy mielőtt megnőhetnének a kishalak, megeszi őket a nagyhal. A problémát az összefogás és az így megteremtett gazdasági előny oldhatja meg - mutatott rá Demján Sándor, a VOSZ ügyvezető elnöke egy sajtótájékoztatón mondott beszédében.
Számos nyugat-európai országban a kisebb cégek ágazattól függően különböző formájú együttműködéseket valósítottak meg. Egyes szektorokban laza klaszterekbe tömörültek, máshol a fúzió vagy a tulajdonosi kapcsolatok erősítése tűnt hatékonynak, hogy olcsóbban, jobban eladható terméket tudjanak előállítani, vagy hogy a bankok számára is hitelezhetőbbé váljanak. Hasonló koncentráció a hazai kkv-k helyzetét is stabilizálná a piacokon, vevőként és eladóként egyaránt. A szakmai hálózatok lehetővé tennék az érvényesülést és az érdekérvényesítést: külön-külön a kicsik hangja halk, együtt viszont ereje lesz. Egy kistermelő nem tud folyamatosan olyan mennyiséget és minőséget produkálni, hogy számára reális elképzelés legyen a valamelyik multinacionális áruházlánc beszállítójává válás. Tízen együtt viszont már tárgyalópartnerek lehetnek. Régebben Magyarországon a külkereskedelmi vállalatok vagy a termelőszövetkezetek éppen ezt a szerepet töltötték be jól vagy kevésbé jól, mindenesetre a beszerzés és értékesítés terén hatékonyan. A múlthoz tapadó negatív szemlélet azonban ma is hat, többek között ez is magyarázhatja azt, hogy még a legkisebb cégek is inkább egyedül vívják csatájukat.
A válság kirobbanása óta azonban egyre világosabb, hogy ez nem fog menni. Mostanában több együttműködési kezdeményezés is indul, elsősorban felülről. A költségek lefaragásának lehetőségével kecsegtet például a nemrég létrejött VOSZ-BESZ, amelyet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) hívott életre: a tagvállalatok olcsóbban juthatnak áramszolgáltatáshoz, gépkocsihoz, alacsonyabb percdíjért mobilszolgáltatáshoz, flottakövetéshez.
A kereskedőház-koncepció megvalósulása az április közepén a Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint 2012. szeptember elsejével indulhat. A Széll Kálmán Terv 2.0-ban ez áll: „A kereskedőház integrátor jellegű szervezet, amelynek létrehozása a hazai kis- és középvállalatok külpiacokra jutásának segítését célozza, a forráshiánnyal, piaci és idegen nyelvi ismeretek hiányával, hiányos külkereskedelmi tapasztalatokkal rendelkező termelők áruit felvásárolva és/vagy bizományosként értékesítve a magyar gazdaság szempontjából kedvező értékesítési perspektívákkal kecsegtető célpiacokon." Ily módon akár a mikrocégek kisebb volumenben gyártott termékei előtt is megnyílhatnak a távolabbi országok piacai.
„Klaszteresedési divathullámról" beszélt Csuhaj V. Imre, a Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója egy sajtóközleményben, amely szerinte annak a jele, hogy a hazai kkv-k új - együttműködésüket erősítő - kitörési pontokat keresnek. A 2008 óta európai uniós pályázatokon nyert forrás segítségével folyamatosan alakuló klaszterek szintén segíthetik az exportot, és a belső piacon is jobb pozícióba hozhatják a tagokat a szükséges gazdasági erő és tudás előteremtésével. A bejelentett és támogatást kapott klaszterek csaknem fele az energia- és a gépipar, ezen belül az autógyártás, továbbá az informatika és a távközlés, valamint a környezetvédelmi ipar területén szerveződött. Ezen felül pályázati pénzből az üzleti szolgáltatások, a turizmus, az építőipar, a logisztika, az egészségügy és az oktatás terén is létrejöttek összefogások. A legjellemzőbb közös tevékenység a marketing, a kapcsolatépítés, a K+F, az oktatás és a közös beszerzés. Elvileg bármelyik cég szabadon csatlakozhat egy meglévő klaszterhez, vagy létrehozhat újat, ám az együttműködés azt feltételezi, hogy a résztvevők valamennyire kiterítik a kártyáikat, és beavatják a tagokat üzleti tervükbe. Csuhaj szerin a megfelelő önszabályozás és a szakszerű klasztermenedzsment is elengedhetetlen lenne a sikerhez. (Az ArchEnerg Regionális Megújuló Energetikai és Építőipari Klaszter szakemberei szerint ahhoz, hogy a ma érvényesülő tendenciákkal szemben növekedjen a nagyobb értékű projektek száma, megfelelő finanszírozási környezet, átláthatóbb-kiszámíthatóbb adminisztráció, projektmenedzselési támogatás és a forrásokat nem elaprózó pályázati konstrukciók kellenek.)
Vannak területek viszont, ahol egyedül az itthon méltatlanul mellőzött szövetkezetek kínálnának a kistermelőket helyzetbe hozó megoldást. Itt viszont nagyon lassú az elmozdulás. A Darányi Ignác Tervben nem jelenik meg olyan kormányzati szándék, amely ilyen integrált működés kialakítását célozná - panaszkodnak az érintettek. Közben a kabinet új szövetkezeti törvényt alkot: áprilisban elfogadták a szociális szövetkezetekről szóló jogszabályt, és a törvénytervezet szerint a következő lépés a szövetkezeti tulajdonforma általános megszilárdítása és kiterjesztése lesz. Korábban Zs. Szőke Zoltán, az ÁFEOSZ elnöke a Piac & Profitnak azt mondta: olyan együttműködési rendszerek kialakítására van szükség, amelyek mögött valódi termelés és valódi együttműködés van, és azt célozzák, hogy az áru a fogyasztóhoz jusson.
Persze az összefogás csak bizonyos mélységig működik, a résztvevők egy ponton túl újból versenytársakká válnak. A vidéki reptéren működő szolgáltatóegységek - szállítók, szállítmányozók, étterem, szálláshelyek, a szórakoztatóipar képviselői, üzletek - összefognak, és ismertté teszik a repteret és környékét. Amikor viszont megnő a forgalom, a potenciális vevőkért az egyes éttermek, üzletek, szállodák, taxitársaságok vetélkednek. De így legalább van kiért, míg üzleti összefogás nélkül egyetlen ember sem érkezett volna a térségbe.
