Ezt a munkáltatók is jól tudják. Hiszen a forgalmuk nemigen bővül, a bérterheik viszont jelentősen megnőttek. Az egykulcsos szja, a minimálbér és a garantált bérminimum nagymértékű emelése, az alkalmazotti adókedvezmény kivezetése miatti nettókereset-csökkenés kompenzálása, az elvárt béremelés sok vállalkozás számára rendkívül nehéz helyzetet teremtett. Illúzió lenne tehát jelentős számú új munkahely létrejöttét remélni. Bizonyos szegmensben az atipikus foglalkoztatás előtérbe kerülése, máshol a kormányzati munkahelyteremtő programok hozhatnak némi javulást, de szembe kell nézni azzal, hogy a válságot megelőző három évben is a vállalatok mindössze 10 százalékának volt köszönhető az új munkahelyek több mint 87 százaléka.
Vagyis bővülés már akkor is csak egy szűk szegmensben volt regisztrálható. A meglévő foglalkoztatási gondokat még árnyalhatják a képzéssel kapcsolatos új intézkedések: az iskolaköteles kor leszállítása, a szakképzés idejének négyről három évre csökkentése és a továbbtanulás lehetőségével élni tudók körének várható szűkülése. Az oktatás változó jogi környezete is hozzájárul a bizonytalan gazdasági környezet és a nem javuló munkaerő-piaci lehetőségek miatt már lassan drámai mértékűnek prognosztizált munkaerő-kivándorláshoz. Ha viszont a szakemberek külföldre mennek, a versenyképesség hanyatlása mellett a lassuló gazdaságban drasztikus munkaerőhiány is kialakulhat.
Évek óta nem sikerül tartósan és számottevő mértékben bővíteni a régóta alacsony foglalkoztatottságot, ami Magyarországon nem a válság következménye, sokkal inkább strukturális probléma. A foglalkoztatási szint az Európai Unió 27 tagállama közül nálunk a legalacsonyabb, mindössze 55 százalék, ráadásul ez az arány a rendszerváltás óta lényegében nem változott, sőt, az elmúlt években valamelyest csökkent: 2008-ban a ráta 56,7 százalék volt. A munkanélküliség viszont a 2008. évi 7,8 százalékról 2011-re 11 százalékra nőtt, ami meghaladja az uniós országok 9,8 százalékos átlagát. (A foglalkoztatás alacsony szintje az ország egyik legnagyobb gondja - közölte Andrew Dean, az OECD igazgatója.)
- Abban mindenki egyetért, hogy minél több embernek kellene dolgoznia, de jelen pillanatban nem látszik, hogy melyik vállalati körben vagy ágazatban születnének új munkahelyek - mondja Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója. - A Nokia döntése vagy a Malév csődje épp az ellenkező irányba hatnak. A nagy elektronikai cégek is sorra állítják le a fejlesztéseiket: nincs piac, és nincs megfelelően képzett szakember. A versenyszférában ma általában az alkalmazottak számának csökkentése a jellemző, nem a bővítés. Az a cég is, amelyik korábban bejelentette, hogy bővít, most inkább kivár. Az elmúlt évtizedben számos nagy élőmunka-igényű szolgáltató központ jött Magyarországra, ez a bővülés mára lelassult. Pedig ezek közül számos komoly tudást igénylő munkahely, amelyet nem egyszerű elköltöztetni, ha máshol olcsóbbá válik a munkaerő - sorolja a szakember, aki szerint a gazdaság motorjának tartott kkv-szektor szereplői sem tudnak ma bővíteni: létszám- és bérstop jellemzi a kört, meg a feketefoglalkoztatás. (A munkáltatók az idén januárban összesen 25.500 munkaerőigényt jelentettek be a munkaügyi kirendeltségekhez, az állások több mint egyharmada volt támogatás nélküli és közel kétharmada támogatott munkalehetőség; ennek nagy része közfoglalkoztatás.)
Baja szerint az európai üzleti kultúrában a gazdasági növekedés hatására születnek a munkahelyek, nem pedig fordítva:
- A magyar cégek is konzervatívak ebből a szempontból, a növekvő forgalom hatására kezdenek invesztálni, munkaerőbe is. Ez csak a koreai vállalatoknál van másképp, ahol a beruházás és a munkaerő-toborzás sok esetben megelőzi a piac kiépítését.
- A foglalkoztatásban egyelőre nem várható nagyobb mértékű növekedés, ennek hiányában pedig a belső kereslet stagnálására lehet számítani. A hazai fogyasztás élénkülésének hiányában a gazdasági növekedésünk továbbra is az exportra fog támaszkodni, ami növeli függőségünket a külső gazdasági tényezőktől, leginkább az Európai Unió gazdaságának állapotától - magyarázza Németh László, a K&H kkv-marketingfőosztályának vezetője.
- A német autógyár több mint háromezer munkavállalónak ad munkát, de sajnos, az utóbbi években kevés ilyen beruházásról lehet beszámolni. Magyar termék viszont nincs igazán versenyképes. Az informatika lehetne húzóágazat, ott viszont a munkaerőhiány akadályozza a bővülést.
A szakember szerint az elvándorlás is természetes jelenség. Akkor lehet megtartani a fiatalokat, ha a munka hatékonyságát tudjuk növelni. Az egyik fő társadalmi kérdés ma az Magyarországon, hogy hogyan tudunk kevesebben több outputot termelni. Ha ezt megoldjuk, az adhat esélyt a magasabb fizetésre, amely itt fogja tartani a fiatalokat.
Lehetséges kiút
Magyarországon a 24 év alattiak körében mindössze 20 százalék a foglalkoztatottak aránya, szemben Hollandiával, ahol 70 százalék. Utolsó helyen állunk az európai rangsorban az 55-64 éves korosztály aktivitási rátájában is, és a nőknek is csupán 50 százaléka dolgozik - ezen a téren csak két uniós tagállam teljesít nálunk rosszabbul -, vagyis minden második munkaképes nő állástalan. Mindhárom szegmensben növelhetné az álláshoz jutók számát az atipikus, például a részmunkaidős foglalkoztatási forma elterjedése, állítják szakemberek. A fiatalok számára a munkaerő-kölcsönzés vagy a részmunkaidő - Hollandiában a nők 76 százaléka is így dolgozik - lehetőséget teremt arra, hogy tanulmányaik mellett is vállaljanak munkát.
Csehországban a rugalmas megoldások alkalmazásával 50-ről 70 százalékra emelték a foglalkoztatottak arányát úgy, hogy a határozott idejű szerződéssel dolgozók aránya lényegében nem növekedett. Svédországban 85 százalékra, Svájcban pedig 71 százalékra nőtt a foglalkoztatottak aránya az atipikus foglalkoztatási formák terjedésével. A részmunkaidőben alkalmazottak általában nem egy teljes állású foglalkoztatott helyét veszik el a Randstad Hungary felmérése szerint, ugyanis ezeket a pozíciókat vagy nem töltik be a munkáltatók, vagy egy nyolcórás alkalmazott végzi el a munkát túlórában. Ami pedig a munkaerő-kölcsönzést illeti, a statisztikák szerint minél nagyobb az aránya egy országban, annál kisebb a feketén dolgozók részesedése. Olaszországban például a számok azt mutatják, hogy a munkaközvetítő cégek tevékenységének liberalizálása fehérítette a gazdaságot. Nemzetközi felmérések szerint a munkaerő-kölcsönzésnek nincs igazi alternatívája: ha nem lenne kölcsönzött munkaerő, a vállalatoknak csak 26 százaléka alkalmazna állandó szerződéssel munkavállalókat, az esetek 62 százalékában teljesen megszűnnének ezek a munkahelyek. Nemzetgazdasági szerepén túl a vállalatok működését is kedvezően befolyásolja az atipikus foglalkoztatás. A 2009-es mélypont után például nagyobb nyereségre tudtak szert tenni azok a német vállalatok, amelyek a kölcsönzött munkaerő alkalmazásával gyorsabban tudtak reagálni a gazdasági helyzet javulására.
Az új munka törvénykönyve a kölcsönzést ugyan kedvezőtlenül érinti, de van, aki úgy véli, ez csak rövid távon igaz. A bérkompenzáció igénybevétele viszont jelenleg nem megoldott a munkaerő-kölcsönzők számára, ám úgy tűnik, e téren van kormányzati szándék a megoldás keresésére.